„Bátorság a tudományhoz”- Claudie Haigneré volt francia űrhajós látogatása Budapesten
(Rovat: Kontinensünk hajósai, Az Űrvilágnak nyilatkoztak , Az űrállomás és kontinensünk - 2003.03.14 16:43.)

Mint egy korábbi hírünkben jeleztük, Budapestre látogatott Claudie Haigneré, akit 2002 júniusában Franciaország Kutatási és Új Technológiákért Felelős Miniszterévé neveztek ki. Korábban űrhajós volt, kétszer is járt a világűrben.

Látogatása során március 10-én, hétfőn, a Francia Intézet „A Tudomány Egyszerűen” című előadássorozatának „Bátorság a tudományhoz: az elhivatottság megszületésétől a tudomány legújabb eredményéig” című rendezvénye keretében mondott bevezető beszédet. Ezután két tudományos előadás következett. Lelkesítő gondolatai páratlan szófordulatokkal tették nyitottá a vendégeket Claude Lorius glaciológus professzor, valamint Michel Brunet paleoantropologus előadásaira.
A világűrt megjárt hölgy rendezvényt záró szavai után az ŰRVILÁG-nak alkalma nyílt rá, hogy Olvasói számára rövid exkluzív interjút kérhessen. Reméljük, hogy összefoglalónkban sikerül megcsillantanunk személyes varázsát, amely sokakat motiválhat arra, hogy ne adják fel álmaikat, hanem küzdjenek meg értük.

Kaland, bátorság és a fiatalok
Madam Haigneré bevezetőjének fő gondolataként a tudomány fontosságára helyezte a hangsúlyt, illetve személyes tapasztalataira alapozva összekapcsolta azt az egész kontinens, illetve az Emberiség létével, fejlődésével és jövőjével.
„A tudomány egy kaland, amelyet mindenki átélhet!” – hangzott egyik üzenete. „A tudományban osztozunk, ez fejlődésünk faktora. Sok dolog vár még felfedezésre, s a fiatalokkal együtt kell menni ebbe a harcba.”
Minden ország rokon a magasszinten művelt tudománnyal és annak eredményeivel. Állításaira méltán lehetünk büszkék, hiszen szerinte a magyarokkal öröm a közös munka. Általánosságban is elmondható, hogy Európa eredményessége erőinek egyesítésében rejlik, amelyre a tudomány területein megvalósult együttműködések szolgáltatják a példát.
Beszédében az egyik fő hangsúlyt a bátorság kapta.„A tudomány és az emberiség jövője a bátorságon múlik – merjünk belevágni! – sugározták szavai. Üzenete elsősorban a fiatalokhoz szólt, akikben megvan a kíváncsiság és a kalandvágy a tudomány iránt. Buzdító szavaival bátorított minket: „emelkedjünk túl a gátlásainkon – ez egy kihívás, egy nagy kaland”.
S valóban, az űrhajósasszony szavaival élve a tudomány egy kreatív kaland, amihez reméljük bátorítást ad az Ő és a hozzá hasonló emberek életútja, hogy azok is elkötezzék magukat az álmaik mellett, akik eddig bizonytalanok voltak.
Miniszterként hivatali feladatának is tekinti, hogy kiálljon a tudománnyal foglalkozók mellett, a lehető leghatékonyabban képviselje az érdekeiket, hiszen nagyon fontos, hogy minden tudományterület iránt nyitottnak kell lenni, és az elért eredményeket meg kell védeni.
Végül pedig egyik legfontosabb üzenete, amely egyben látogatásának célja is volt, hogy a tudomány nemzetközivé váljon, elérhetővé mindenki – minden nemzet és minden korosztály – számára.

Claudie Haigneré és a szerzők

ŰRVILÁG: Mi volt a fő motivációja az űrkutatás, illetve a biológiai tudományok iránt?
Claudie HAIGNERÉ: Mély benyomást tett rám, amikor 12 éves koromban a televízión keresztül tanúja lehettem az Ember Holdraszállásának. Azt kívántam, bárcsak én is részese lehetnék ennek a fantasztikus tudományos, műszaki és Emberi kalandnak.
Számomra ez a lehetőség elsőnek az idegtudományok területén adatott meg - mint orvos mélyedhettem el a természet felfedezésében. Később lettem űrhajós, és csodálatos, hogy kétszer is lehetőségem nyílt feljutni. Igen, úgy érzem, ez volt az álmom – amely végül valóra vált.

ŰRVILÁG: Bevezető beszédében űrrepülése előtti életére a "korábbi életemben" kifejezéssel hivatkazott. Hogyan változtatta meg az űrutazás az életét?
Claudie HAIGNERÉ: Valóban megváltoztatta az életemet, de legfőképp a gondolkodásmódomat, a hozzáállásomat az élethez. Eddig alig több mint négyszázunknak adatott meg az a lehetőség, hogy űrrepülésen vegyünk részt és megtapasztaljuk a mikrogravitációt. Számomra fontos, hogy másokkal is megosszam azt a tudást, amelyre szert tettem, és meséljek azokról az érzésekről, amelyeket átéltem. Ezáltal nem példaképpé, hanem élő példájává váltam ennek a megvalósult álomnak. Fontos, hogy mindazon tapasztalat és tanulság, amelyek megszerzését az űrutazások biztosítják számunkra, növelje a jövő kutatónemzedékének az ambícióját.
A miniszter asszony ezenkívül kifejtette:
„A tudomány egy kaland, egy valódi kihívás. A fiatalok pedig szeretik a kihívásokat. Ne torpanjunk hát meg, ne rettentsenek el bennünket a felmerülő nehézségek. Az én életem is azt bizonyítja, hogy érdemes nekivágni”.

Jókívánságok az ŰRVILÁG olvasóinak


Életútja
Claudie André-Deshays 1957 május 13-án látta meg a napvilágot a franciaországi Le Creusot-ban. Már kisgyermekkorában mély érdeklődést mutatott a tudományok, elsősorban a biológia és az űrkutatás iránt.
Tanulmányait Párizsban végezte. 1981-ben biológiából és sportgyógyászatból, 1982-ben repülő- és űrorvostanból, 1984-ben reumatológiából szerzett bizonyítványt, 1986-ban pedig biomechanikából és mozgásfiziológiából diplomát. Ph.D-je témájául a neurológiát választotta (1992).
Nyolc évig mint reumatológus dolgozott a párizsi Cochin klinika rehabilitációs osztályán. Mint ahogy azt a miniszterasszony előadásában kifejtette, mindig nagyon érdekelte, hogyan képes az emberi szervezet alkalmazkodni az űrbéli körülményekhez, illetve hogy hogyan lehetne ezt a folyamatot megkönnyíteni. Ezzel a témával, illetve humánfiziológiával foglalkozó kísérleteket készített elő a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont laboratóriumában hat éven keresztül.
1990 és 1992 között a francia Nemzeti Űrtudományos Központ ( = Centre National d’Études Spatiale = CNES) „Élettudományok” osztályán fiziológiai, repülés- illetve űrorvostani programjainak vezetőjeként több tudományos kísérletet hajtott végre más nemzetközi laboratóriumokkal együtt.
1989 és 1992 között a francia-orosz Antarés űrrepülés élettudományi kísérleteiben nyújtott tudományos segítséget.
1996. augusztus 17-én ment fel először a világűrbe, a francia-orosz Cassiopée küldetés keretében az egyik Szojuz A-2-es rakétára szerelet Szojuz TM-24 űrhajóval. A Mir űrállomást látogatták meg, és a 16 napos utazás során fiziológiai, műszaki és biológiai kísérleteket hajtotak végre.
1998 májusában csatlakozott a francia–orosz Perseus programhoz mint tartalék űrhajós. A projekt a Mir fedélzetén kezdődött el 1999-ben. Teljes kiképzésen vett részt mint fedélzeti mérnök, illetve mint az űrhajó (Szojuz) mentő-pilótája.
1999 novemberében csatlakozott az ESA-hoz, illetve a szervezet Kölnben működő Európai Űrhajósok Egyesületéhez (EAA = European Astronauts Association).
Második űrutazására 2001-ben került sor, ez alkalommal az Androméde küldetésben vett részt. (Szojuz A-2-es rakéta, Szojuz TM-33 űrhajó). Ezáltal ő lett az első francia űrhajós a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén. Elsősorban földmegfigyelési, élet- és anyagtudományi kísérleteket végzett, illetve az ionoszférát is vizsgálta.
2002 júniusában nevezték ki az ország Kutatási és Új Technológiákért Felelős Miniszterévé. Madam Haigneré ezenkívül a Francia Tudományos Akadémia rendes tagja. Második férje a szintén űrhajós Jean – Pierre Haigneré. Egy gyermekük van.