Európai mozaik – 2022. október (2. rész)
(Rovat: Kis űreszközök nagy szerepe, Navigáció és térképészet , A nemzetbiztonságért - 2022.11.02 12:15.)

Havi sorozatunk második részében űrtechnológiáról, műholdas navigációs és katonai alkalmazásokról lesz szó.

Űripar és kisműholdak

Havi európai mozaik sorozatunkban már többször írtunk a nagyon sikeres litván NanoAvionics nevű kisműholdépítő vállalkozásról. Nos, még szeptember 8-i hír, hogy a vállalatban többségi tulajdont szerzett a norvég Kongsberg. Ezt követően októberben a litván vállalkozás neve Kongsberg NanoAvionics-ra változott. A megnövelt tőkének köszönhetően a litván cég a következő években kibővíti vilniusi és kaunasi létesítményei területét és az ott dolgozók létszámát. Ennek révén képessé válnak nagyobb sorozatú kisműholdas flották legyártására. Annak köszönhetően, hogy a Kongsberg 77%-os tulajdonossá vált, olyan tervek is vannak, hogy a NanoAvionics a korábbiaknál nagyobb holdakat is gyártani fog, illetve egyesítik K+F kapacitásaikat. Ezentúl a NanoAvionics műholdjai könnyebben férhetnek majd hozzá a Kongsberg tulajdonában álló K-SAT vállalat földi követő és telemetriai infrastruktúrájához és technológiájához.

(Kép: ESA)

Az Európai Űrügynökség (ESA) legújabb terveiben szerepel egy alacsony pályás PNT (Positioning, Navigation and Timing, azaz helymeghatározási, navigációs és időszolgálati) műholdrendszer kiépítése. A LEO pályás kisműholdas konstelláció kiegészíthetné a globális műholdas helymeghatározó és navigációs rendszereket (GNSS), azon belül is elsősorban az európai Galileót és az amerikai NAVSTAR GPS-t. Az egyébként kategóriájukban könnyűnek számító 700 kg-os, közepes magasságú (MEO) pályás Galileo holdakhoz képest az új „LEO PNT” konstelláció űreszközei mindössze 70 kg-ot „nyomnának”. A program egyelőre csak az ESA Navigációs Igazgatóságának FutureNAV projektjében futó javaslat. Arról, hogy megvalósul-e, az idén novemberben sorra kerülő ESA miniszteri tanácsülésének kell döntenie.

Űrtechnológia

Sikeres volt az ESA és a német DLR közös (szuborbitális) TEXUS súlytalansági kísérleteinek „októberi kiadása”, az október 1-jei TEXUS-57. A svéd Esrange-ből történt startolás után a brazil fejlesztésű VSB-30-as rakéta rendben elérte a 240 km-es magasságot, miközben a fedélzeti kísérletek néhány perces súlytalanságban működhettek. Hasonlóan rendben zajlott le a német DLR MAPGHEUS-12 – szintén szuborbitális – rakétakísérlete. Az Esrange-ből október 21-én indított amerikai Improved Malemute rakéta hasznos terhével 260 km-es magasságig emelkedett.

„Az első tényleges, űrszemét-eltávolító műveletet az ESA 2025-re tervezi a svájci ClearSpace cég segítségével. A ClearSpace elfogó műholdja robotkarokkal ragadja meg a céltárgyat, majd a légkörbe lépve mindketten megsemmisülnek.” – olvashatták az Űrvilág egyik hírében október közepén. Nos, egy október 3-i sajtóbejelentés szerint az Egyesült Királyság Űrügynöksége (UK Space Agency) egy 2,46 millió dollárnak megfelelő angol szerződést kötött a svájci céggel. Ennek értelmében a ClearSpace megkezdi a CLEAR (Clearing of the LEO Environment with Active Removal) küldetés aktív tervezési fázisát, mely az előzetes tervek áttekintésével (PDR) ér véget 2023 végén. Amennyiben a tervek rendben lesznek, a svájciak megkezdhetik azt a fejlesztést, mellyel legalább két, brit regisztrációban lévő műholdat kell eltávolítaniuk alacsony Föld körüli pályáról.

A svájci ClearSpace cég tervezett takarító műholdja megragad egy üzemképtelen mesterséges égitestet. (Fantáziarajz: ClearSpace)

Védelmi alkalmazások

A Virgin Orbit „arra gyúr”, hogy akár novemberben elvégezheti az első „brit földről végzett orbitális inditást”. A Cosmic Girl nevű Boeing 747-es „Jumbo” a szárnya alól indítaná azt a Launcher One rakétát, amely több kis műholdat állítana pályára. Összesen három brit, négy brit–amerikai, illetve egy-egy lengyel és ománi űreszközről van szó. Ezek közül a Prometheus-2A, -2B, valamint a CIRCE-A és -B az amerikai és brit Védelmi Minisztériumok számára fejlesztett eszköz. A Prometheus-2A és -2B technológiai CubeSatok rádiójeleket (pl. GPS jeleket is) monitoroznának, de speciális távérzékelési és távközlési kísérleteknek is részesei lennének. A két űreszközt három év alatt hozta létre a Védelmi Tudományos és Technológiai Labor (Dstl), az In-Space Missions, valamint az Airbus DS. A műhold tulajdonos-üzemeltetője a Dstl lesz. A CIRCE (Coordinated Ionospheric Reconstruction CubeSat Experiment) a brit Védelmi Tudományos és Technológiai Labor (Dstl) és az Egyesült Államok Haditengerészete Kutatólaboratóriuma (NRL) ionoszféra-fizikai CubeSatja. A részletesebben nem ismertetett kutatási területek az űrbeli helyzet ismerete, az űridőjárás, és a (katonai) C4 (command, control, communications and computing).

Egy másik, a Virgin Orbitot és az európai védelmi képességeket érintő hír, hogy Luxemburg Védelmi Igazgatósága (Minisztériuma) szándéknyilatkozatot írt alá az amerikai céggel, saját nevében, de úgy, hogy ennek keretében az európai NATO tagállamok is vásárolhatnak „kapacitást”. A „kapacitás” itt indítási lehetőségek nagyobb tételben és koordinált módon történt vásárlását jelenti, annak érdekében, hogy az katonai szövetség távközlési, földmegfigyelési, és űrhelyzet-ismereti kisműholdjai gyorsan és viszonylag olcsón kerülhessenek pályára.

Egy október 6-i bejelentés értelmében az Indra szállíthatja a norvég haderő számára a WGS rendszerben használatos műholdas terminálokat. Az eszközök átadását követően az északi NATO tagállam közvetlenül férhet hozzá a WGS (Wideband Global Satcom) műholdas hálózathoz. A szerződés értelmében X- és Ka-sávú berendezésekről van szó, de ezek pontos darabszámát, típusát és árát éppúgy nem hozták nyilvánosságra a szerződő felek, mint a szállítási ütemezést.