Ázsiai mozaik – 2024. augusztus (1. rész)
(Rovat: Kína a világűrben, Japán a világűrben , Távoli világok kutatói - 2024.09.16 10:15.)

Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének önálló cikkekhez rövid, ám talán mégis érdekes híreit tartalmazza. Kezdjük holdkutatással.

Kínai holdszondák

Még március 15-én magazinunkban a következőket írtuk: „A DRO-A és DRO-B jelzésű űreszközök március 13-án magyar idő szerint 13:51-kor startoltak Hszicsangból (Xichang) egy Hosszú Menetelés-2C rakétával. Egészen másnapig nem született hivatalos közlemény az indításról, ami már önmagában arra engedett következtetni, hogy valami rendellenes esemény történhetett. Végül a Hszinhua (Xinhua) állami hírügynökség csütörtökön annyit közölt, hogy az általuk műholdpárosnak nevezett DRO-A és -B a rakéta Jüancseng-1S (Yuanzheng-1S) végfokozatának hibás működése miatt nem tudott a megfelelő pályára állni. Az űreszközök valószínűleg hamarosan a légkörbe lépnek és megsemmisülnek, de további részletek egyelőre nem ismertek. Míg a rakéta rendben teljesítő első két fokozatának a feladata a Föld körüli pálya elérése volt, a többször beindítható végfokozatot a végleges pálya kialakítására használták volna. Az űreszközöket feltehetően Hold körüli, ún. távoli retrográd pályára (distant retrograde orbit, DRO) szánták, így helyes megnevezésük inkább űrszonda, mint műhold. (Efféle pályát használt a NASA az Artemis-1 repülést teljesítő Orion űrhajó esetében.) Ha valóban erről a – DRO jelölés által is sugallt – pályáról van szó, akkor az a Hold körüli, magasan a felszín felett húzódó, a Föld forgásával ellentétes irányú keringést biztosító pálya lehet. Az ilyenek előnye, hogy igen stabilak, tartásuk kevés hajtóanyagot igényel, akár a Hold megfigyelésére, akár kommunikációs célra szolgáló űrszondák számára is ideálisak. Kínából februárban egy Csielung-3 (Jielong-3) rakétával indították alacsony Föld körüli pályára a DRO-L kísérleti műholdat, amely a feltételezések szerint egy a holdi pályára szánt DRO-A-val és DRO-B-vel közös kommunikációs rendszer része lett volna. Mindenesetre a DRO szondák nem jelentős elemei Kína nagyszabású holdi kutatási erőfeszítéseinek, inkább kísérleti jellegűek.”

Nos, augusztus 20-án a Kínai Tudományos Akadémia Űralkalmazási Technológiai és Műszaki Központjának a Tieba Baidu közösségi platformon megjelent közleménye szerint a két űreszköz végül mégiscsak elérte a tervezett távoli retrográd pályát! (Tehát igen, a nyugati elemzők anno jól gondolták, hogy a két DRO célja – mily meglepő – a DRO pálya volt.)

S ha már nyugati elemzők: miután a kínai intézmény további részleteket nem hozott nyilvánosságra, kénytelenek vagyunk arra hagyatkozni, amit az Egyesült Államok Űrhaderejének Space Delta 2 csoportja hozott nyilvánosságra az elmúlt hónapokban. Ezek szerint a két űreszköz saját hajtóműveivel emelgették fokozatosan pályáikat. (Ez nyilván a DRO pályán töltött időt, azaz a hasznos élettartamot fogja csökkenteni. – A szerző megj.) Először egy tulajdonképpeni „túlélő pályára” (525 km × 132.577 km) emelték a szondákat, majd március 26-án (mikorra valószínűleg végeztek a számításokkal, pályamodellezéssel) tovább emelték azt (971 km × 225.193 km). Miután ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a két szonda küldetése megmenthető lesz, a Space Delta 2 már nem közölt adatokat.

Kínai szakemberek a Kínai Űrtudományi Lapokban arról értekeztek, hogy az évtized végére a Föld és a Hold körül kialakítandó műholdas kommunikációs rendszereket össze kéne kötni. Mint az olvasóink előtt valószínűleg ismert, a Föld körüli geostacionárius pályán – egymástól nagyjából 120 fokos oldaltávolságra – már évek óta üzemel három Tienlien (Tianlian) átjátszó (relé-) műhold. Ezek biztosítják azt, hogy bizonyos kritikus műholdak, illetve a kínai személyzetes űrállomás akkor is kapcsolatban tudjon maradni a Kína területén lévő irányítóközpontokkal, amikor azokkal nincs közvetlen összelátása. A Hold térségében pedig jelenleg is üzemel a Csüecsiao-1 és -2 (Queqiao-1 és -2) átjátszó űrszonda. Ezek a Hold túloldalán landolt automatikus szondákat segítették, illetve a 2-es a déli pólus közelébe tervezett Csang’e-7 (Chang’e-7, 2026) és Csang’e-8 (2028) szondák munkáját fogja támogatni. Ezen kívül Kína néhány országban (pl. Argentína, Venezuela) területet bérel ottani mélyvilágűr-követőállomásai üzemeltetéséhez.

Nos, a cikk két problémát vet fel.

• Az egyik az, hogy a szimulációk szerint a jelenlegi Tienlien holdak maximum az idő 75%-ban lennének képesek a Hold körüli átjátszó szondákkal „beszélgetni”. Ez ma még elegendőnek tűnik, ám ha megjelennek az űrhajósok is a Holdon, ez elfogadhatatlan lesz.
• Persze a Föld bolygón lévő külföldi követőállomásokat is használhatják, ám ezekkel az a baj, hogy egy esetleges földcsuszamlásszerű politikai változás esetén Kína ezekhez nem férne hozzá. (Jó példa erre, hogy amikor Kiribati 2003-ban elismerte Tajvan függetlenségét, a pekingi „nagypolitika” megszakította a kapcsolatokat az országgal – így az űrkutatók elvesztették az ottani állomást. Azt se felejtsük el, hogy bár jelenleg Kína űrszondás projektjeiben időről időre használta az ESA európai állomásait, de az európai–kínai kapcsolatok romlanak, tehát nem biztos, hogy ez sokáig így marad…)

ILRS

Szenegál augusztus 25-én csatlakozott a kínai–orosz alapítású (de mára gyakorlatilag Kína által uralt) ILRS (International Lunar Research Station) programhoz, amelynek célja egy holdfelszíni kutatóállomás létrehozása. A kezdeményezésnek így jelenleg (a két alapítóval együtt) immár tizenhárom tagja van. Európából három ország (Oroszország, Belarusz, valamint Szerbia), Afrikából szintén három, Latin-Amerikából kettő, Ázsiából pedig öt.

Az ILRS-nek egyébként nem csak országok (nemzetek) lehetnek a tagjai, hanem szervezetek, intézmények is. Így a kínai projektbe (melynek csatlakozási ceremóniáin az oroszok már diplomáciával sem képviseltetik magukat) olyan országok is becsatlakozhatnak indirekt módon, melyek nem ILRS aláírók, nota bene csatlakoztak az Artemishez! Ilyenek például a Bandar Lampung Egyetem (Indonézia), a Belgrádi Csillagászati Obszervatórium (Szerbia), a Dél-Afrikai Rádiócsillagászati Obszervatórium (SARAO), az Orbital Space (Egyesült Arab Emírségek), a Panamai Űrtudományi Innovációs Központ, a Spacetalk SA (Svájc), a Tudományos és Technológiai Nemzeti Egyetem (Pakisztán), vagy épp a Magyar Napfizikai Alapítvány.

Japán

Miután a Japán Űrügynökség (JAXA) szakemberei már nem láttak semmi esélyt arra, hogy a SLIM holdi leszállószonda üzeneteket és adatokat küldjön, japán helyi idő szerint augusztus 23-án 22:40-kor felküldték az utolsó utasításokat, melyek eredményeként az űreszköz (ha még működött) lekapcsolta saját magát. Mint az olvasóink előtt ismert, az űrszonda az asztronautika történetének legpontosabb holdfelszíni landolását hajtotta végre. Igaz, hogy pár száz méterrel a kijelölt futballpályányi célterület mellé érkezett, de ez a korábbi több (de leginkább több tíz) km-es „találatokhoz” képest rekord volt. Az is igaz, hogy a lander „orra bukott”, de a tamáskodók itt ismét elfelejtenek egy fontos részletet. Korábban ugyanis sosem fordult elő, hogy egy landolást, eleve egy kráter belső lejtőjére csúszva terveztek. Végül a SLIM a tervezett egy helyett három holdi napon keresztül maradt működőképes!

A japán ispace vállalat szeptember 11-én sajtótájékoztatót tartott, melyen bejelentették, hogy a soron következő holdraszállási kísérletük (nem kevés szerencsével) akár már az idén kezdetét veheti. Az ázsiai szakemberek elmondták, hogy a Hakuto-R-2 idei évi start esélyét 50–50%-ra becsülik. Amennyiben a start és a Hold felé indítás sikeres lesz, akkor is (az energiatakarékos pálya miatt) a Resilience nevű egységnek közel öt hónap kell, hogy eljusson égi kísérőnkhöz. Maga a szonda a szerencsétlenül járt Hakuto-R-1 másolata. A leszállás tervezett helye a Mare Frigoris, a hasznos terhek száma hat. A leglátványosabb talán az 5 kg tömegű, közel „engedélyezett fedélzeti poggyász” méretű minirover, a Tenacious. Meglepő módon a lander felső részén helyezték el (lásd a fotón), onnan egy speciális mechanizmus ereszti majd le.

(Folytatjuk!)