Kiemelt kínai űrtervek 2015–2030 (1. rész)
(Rovat: Kína a világűrben, Távoli világok kutatói - 2015.01.12 11:15.)

Háromrészes cikksorozatunk első részében a Hold és a Mars kutatására vonatkozó tervekről lesz szó.

Cikksorozatunkban összefoglaljuk azokat az információkat, amelyeket a kínai űrtevékenység meghatározó személyiségei az elmúlt néhány hétben hoztak nyilvánosságra. Sorozatunkban a Hold és a Mars kutatási programjain kívül a második részben a személyzetes űrrepülési programot, a harmadikban a hordozórakéta-fejlesztési programot vesszük számba. Ezúttal nem foglalkozunk az alkalmazási (távérzékelő, távközlési, navigációs, katonai), illetve a Föld körüli pályán keringő kutató (űrcsillagászati, technológiai) műholdakkal.

Mint arra talán többen emlékeznek, 2014. október 31-én a Csang’e-5-T1 kísérleti holdszonda hajtóműves műszaki egysége és a Földre visszatérő egysége a Holdnál szétvált. Ezt követően a visszatérő egység (amely a kínai személyszállító űrhajók parancsnoki-visszatérő egységének méretarányosan kicsinyített változata volt) sikeresen visszaérkezett a Földre. Kisebb publicitást kapott, hogy a hajtóműves-műszaki egységgel ezek után önálló kísérletekbe fogtak. Ennek első lépéseként azt a Föld–Hold rendszer L2-es librációs pontjához irányították, ahol összesen három keringést végzett a „virtuális pont” körül. Ezzel Kína újabb mérföldkőhöz ért, először jutott űreszközük az L2-es librációs ponthoz.

Ez év január 5-én a műszaki egységet azonban onnan elindították vissza a Holdhoz! A tervek szerint a műszaki egység napokon belül visszajut a Holdhoz és az égitest körüli pályára áll. Ez a kísérletsorozat nagyon fontos a jelenleg 2017-re tervezett Csang’e-5 mintahozó küldetéshez. Itt a terv az, hogy egy lander sima leszállást hajt végre a Holdon, ott mintákat gyűjt, majd azt visszajuttatja a Földre. Magát a landolást már sikeresen kipróbálták, amikor 2013-ban a Csang’e-3 leszállt égi kísérőnkön, sőt még egy mini-rovert (Jütu) is vitt magával. Ezt a kísérletet várhatóan az idén megismétlik, ez lesz a Csang’e-4.

A kínai holdprogram három fázisa. (Kép: Xinhua)

Azt a hírt, hogy 2030 körül esetleg kínai űrhajósok is eljutnának a Holdra, még nem erősítették meg! A dolog műszaki és propagandaértéke nyilván óriási lenne (ne feledjük el, hogy ez eddig csak az Egyesült Államoknak sikerült), ám a költségek hatalmasak lesznek, a kínai gazdaság pedig (persze önmagához képest) kicsit mintha kezdene gyengélkedni. Az ugyanakkor biztos, hogy megkezdődött annak a rakétának a fejlesztése, amely a feladatra alkalmas lenne (erről majd cikksorozatunk harmadik részében lesz szó). De azt is tudjuk, egy drága programot bármikor lehet törölni...

A kínai Mars-kutatási tervekről ma nagyjából annyit lehet tudni, hogy elkészült egy megvalósíthatósági tanulmány, és ez alapján megkezdték az első kínai Mars-orbiter, Mars-lander és Mars-rover tervezését. Ahhoz, hogy ezek sikeresen elindulhassanak a vörös bolygóhoz, mindenképpen szükség lesz a viszonylag megbízhatóan működő – és jelenleg szintén fejlesztés alatt álló – Hosszú Menetelés-5 rakétára. A jelenlegi elképzelések szerint ennek első példányát talán az idén ki is próbálják (erről szintén majd a harmadik részben írunk).

Magának a Mars-orbiternek a kifejlesztése ugyanakkor viszonylag gyorsan haladhat, hisz volt már egy kínai keringő egység! Ez volt a Jinghuo-1, amelyet 2011 novemberében az orosz Fobosz-Grunt űrszondára szereltek, ám az orosz hordozórakéta végfokozatának hibája miatt az egész rendszer Föld körüli pályán maradt, és sosem jutott el a Mars térségébe. A 115 kg induló tömegű, első kínai Mars-orbiter kísérlet tehát kudarc volt, ugyanakkor a fejlesztők, a know-how és egyes alkatrészek megvannak.

(Folytatjuk!)