Még egyszer az olaszországi földrengésről
(Rovat: Katasztrófák ellen, GMES - Copernicus - 2016.08.30 14:15.)

Az európai Sentinel-1 radaros földmegfigyelő műholdakkal, interferométeres technikával újabb részleteket sikerült kideríteni a múlt heti földrengés hatásairól.

Az augusztus 24-én Olaszország középső részén, Rómától mintegy 140 km-re északkeletre bekövetkezett 6,2-es magnitúdójú földrengés hatásairól korábban már bemutattuk a japán Daichi-2 (ALOS-2) műhold L-sávú radarméréseinek eredményeit. Most közzétették az európai Sentinel-1 műholdpáros két tagjával C-sávban végzett, a katasztrófa által érintett teljes területre vonatkozó mérések előzetes eredményeit. A vizsgálat céljára a Sentinel-1A és -1B műholdakkal augusztus 15-én, 21-én és 27-én készült méréseket használtak fel. Az első képen a megszokott interferogram látható Olaszország egy jelentős részéről, amely az augusztus 15. és 27. közötti műholdirányú felszínváltozásokat illusztrálja. A deformáció mértékét a színskála mutatja, ahol a szivárvány színeinek egy ciklusa egy fél hullámhossznak (2,8 cm) felel meg. A kinagyított részleten sárga csillaggal bejelölték a 6,2-es erősségű földrengés epicentrumát, és tőle északnyugatra a legerősebb utórengés helyszínét is.

(Kép: Modified Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

A következő képpáron a felszín deformációját igyekeztek egymásra merőleges irányú összetevőkre bontani. Erre az adott lehetőséget, hogy a műholdak a terület fölött kétféle irányban – alkalmanként nagyjából északról délre, vagyis „lefelé”, illetve délről északi irányba („felfelé”) – is elhaladnak, és ilyenkor eltérő szögekben látnak rá a felmérendő felszíndarabra. A bal oldalon a függőleges irányú elmozdulás térképe látható, helyenként akár 20 cm-es süllyedéssel. (A színskála magyarázata a térkép alatt; a piros a süllyedést, a zöld a változatlan magasságú helyeket jelöli.) A jobb oldalon a kelet–nyugati irányú elmozdulások összetett képet mutatnak. Itt a kék szín árnyalatai a nyugati, a sárga és piros a keleti irányú elmozdulásra utalnak. Van, ahol a változás mértéke elérte a 16 cm-t. A földrengésért felelős törésvonalak helyét külön megjelölték a térképen.

(Kép: Modified Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / CNR-IREA)

Végül az utolsó ábra azt mutatja, hogy a Sentinel-1 műholdradar-interferometriás mérések felhasználásával végzett számítások szerint a korábban felhalmozódott és most kipattant feszültség hatására hol és mekkora elcsúszás történt a mélyben, a törésvonalak mentén a kőzetlemez-darabokban. Ez főleg két helyre koncentrálódott, és elérte az 1 m-es mértéket (a két kék folt a térképen). Fekete pontokkal a még megmaradt feszültség felszabadulását követő utórengések epicentrumait jelölték az ábrán. Ezek is főleg a kékkel ábrázolt két helyszín körül sorakoznak. A vörös csillag a fő rengés, a zöldek a nagyobb (legalább 4,3-as magnitúdójú) utórengések helyét jelölik.

(Kép: Modified Copernicus Sentinel data 2016 / ESA / INGV)

(Forrás: Sentinel blog)