GOCE: eljött a leesés ideje
(Rovat: Katasztrófák ellen - 2013.11.10 07:15.)

A becslések szerint vasárnapról hétfőre virradó éjjel léphet a sűrű légkörbe a műhold. A zuhanást túlélő darabjai elhanyagolható kockázatot jelentenek.

Amíg aktív volt, az Európai Űrügynökség (ESA) sikeres GOCE (Gravity field and steady-state Ocean Circulation Explorer) tudományos műholdja a földi nehézségi erőtér feltérképezését végezte, minden korábbinál pontosabban. A 2009-ben alacsony pályára állított űreszközből nemrég (október 21-én) végleg kifogyott a finom pályamódosításaihoz használt ionhajtóműveiben alkalmazott xenon. Így aztán – ahogy azt már szeptemberben megírtuk – nem sok ideje maradt hátra.

A kb. 1 tonna össztömegű, áramvonalas alakú GOCE, még a Föld körüli pályán. A tömeg 20-25%-a érhet le a felszínig, kisebb-nagyobb darabok formájában. A legnagyobb darab a modellszámítások szerint akár 90 kg-os lehet. (Fantáziakép: ESA / AOES Medialab)

A GOCE sorsa a megsemmisülés a légkörben. Pénteken már csak alig több mint 170 km-es magasságban rótta köreit a Föld körül. A jelenlegi számítások szerint vasárnap vagy hétfőn, feltehetően éjszaka éri el azt a kb. 80 km-es magasságot, amikor a teste elkezd szétdarabolódni. A műhold egyes darabjai átvészelhetik a zuhanást és elérhetnek akár a földfelszínre is, mintegy 800-900 km hosszú sávban szétszóródva. Ennek a pontos időpontját és így a helyét sem lehet előre megmondani. Az mindenesetre megnyugtató kell legyen, hogy bár annak az valószínűsége, hogy épp a mi fejünkre esik, nem nulla, mégis elképesztően kicsi.

A Föld közel kétharmadát tengerek és óceánok borítják, és a szárazföldek túlnyomó része is lakatlan. Az űrtevékenység eddigi 56 éve alatt még senki sem szenvedett sérülést amiatt, hogy egy elhasznált műhold visszahulló darabja ráesett volna. Egy ilyen esemény nagyságrendekkel valószínűtlenebb, mint elvinni a lottófőnyereményt.

Évente mintegy 100 tonna űrszemét jut a légkörbe, vagyis a GOCE kb. 1%-át teszi ki az éves adagnak. A légkörbe jutó tömeg túlnyomó része teljesen megsemmisül még a levegőben, a keletkező hő miatt. A többi elsősorban irányított visszatérés, rendszerint a Csendes-óceán lakott területektől távoli vidéke felett. A mostani irányítatlan visszatérés – amely során a felszínig is elérhet valami – sem egyedi eset, bár nem is fordul elő túl gyakran. Az ESA számára mindenesetre több mint 25 év óta az első. Az elmúlt egy-két évben nagy nyilvánosságot kapott – sőt már-már irracionálisan felfokozott várakozást is okozott – például az amerikai UARS légkörkutató műhold irányítatlan visszatérése, az amerikai-német ROSAT röntgencsillagászati hold megsemmisülése vagy a szerencsétlen sorsú, a Föld környezetét elhagyni képtelen orosz Fobosz-Grunt Mars-szonda légkörbe lépése. Szerencsére egyik esetben sem igazolódtak a pesszimista várakozások.