Costa Concordia – kicsit másképp
(Rovat: Katasztrófák ellen, A hét képe - 2012.01.28 08:15.)

Egy az elmúlt napokban már sok helyen közzétett nagyfelbontású műholdkép mellett egy érdekes műholdradaros megfigyelés eredményét is bemutatjuk a január 13-án zátonyra futott óceánjáróról.

A hajószerencsétlenség Olaszország toszkánai partjai mellett, Giglio szigeténél történt. A Costa Concordián mintegy 4200 fő tartózkodott. Ahogyan a napi híradásokból megtudhattuk, közülük eddig tizenhat áldozat holttestét találták meg, további 18 embert pedig eltűntként tartanak nyilván. A léket kapott 14 emeletes luxushajó oldalára borult és félig elsüllyedt.

Az alábbi, eredetiben fél méteres felbontású fekete-fehér űrfelvételt a DigitalGlobe cég egyik kereskedelmi távérzékelő műholdjával készítették, a baleset után négy nappal.

A 2005-ben megépített, 290 m hosszú Costa Concordia a WorldView-1 műhold felvételén, 2012. január 17-én. (Kép: Digital Globe – nagyobb méretben innen letölthető)

A helyszínt radaros műholdakkal is megfigyelték. A következő radarkép Giglio szigetét mutatja. Lent középen, a nyíllal megjelölt helyen a fényes folt az oldalára borult hajótest. (Azért látszik olyan nagy intenzitásúnak az onnan érkező jel, mert a hajó sima fémfelületéről a műhold irányába verődtek vissza az előzőleg onnan lebocsátott rádióhullámok.) Az intenzitásképet a négy műholdból álló olasz COSMO-SkyMed rendszer egyik holdjával, alig néhány órával a Costa Concordia elsüllyedése után készítették.

(Kép: COSMO-SkyMed)

A radaros mérések, ha több egymás utáni időpontban megismétlik őket, alkalmasak elmozdulások meghatározására is. Egy ilyen méréssorozat eredménye látható utolsó képünkön. A háttérképen fent a sziget vehető ki, alul az oldalára fordult hajó. Ezen a nagyfelbontású radarképen még a hajó egyes részei is jól azonosíthatók. A piros nyilak a hajótest mozgásának vízszintes irányú komponensét mutatják, ami jónéhány centimétert tesz ki. A Costa Concordia lassan csúszik a parttól távolabbra, ami megnehezíti a mentési és kárelhárítási munkálatokat is – ezeket az elmozdulások miatt többször fel kellett függeszteni. A helyzet azzal fenyeget, hogy a roncsok idővel akár a mélyebb tengerbe süllyedhetnek.

A Costa Concordia vízszintes mozgása január 19. és 23. között, egy radarképpár alapján, apertúraszintézises műholdradar-interferometria (InSAR) módszerrel meghatározva. A nyilak iránya az adott hajórészre becsült elmozdulások irányát mutatja. A különböző helyekre kapott eredmények jó összhangban vannak, jelezve a teljes hajótest egységes elmozdulását. (Kép: TRE)

A radaros műholdak adatainak feldolgozásából kapott eredményeket – más technikákat alkalmazó mozgásvizsgálati eredményekkel együtt – az olasz katasztrófavédelmi hatóság folyamatosan használja. A műholdas eredmények néhány órával a radarmérések után már rendelkezésre állnak.