Műholdradaros vizsgálatok: létezik ilyen? (3. rész)
(Rovat: Katasztrófák ellen, Értékeink védelme - 2010.12.01 07:15.)

Évi 1-2 cm-es elmozdulás egy gát esetén nem túl kicsi? Mit mutatnak az állandó szórópontú műholdradar-interferometriát alkalmazó vizsgálatok Hollandiában, a gátak országában?

Cikksorozatunk előző részében bemutattuk az európai Terrafirma projektet, amely kontinensünk egyes kiválasztott, sűrűn lakott térségeinek mozgásvizsgálatát készítette el, az állandó szórópontú műholdradar-interferometria korszerű technikáját hívva segítségül. A projekt egyik partnere, a holland Hansje Brinker BV egy sor saját vizsgálatot is végzett. Közismert, hogy Hollandia területének mintegy harmada a tengerszint alatt fekszik. A múlt század közepén hatalmas területeket csapoltak le és hódítottak el a tengertől, ahol ma emberek lakta települések, mezőgazdasági területek találhatók. Az 1930-as években kezdődött a Zuiderzee lezárására szolgáló, Frízföld és Észak-Holland tartományokat összekötő mintegy 30 km hosszú Afsluitdijk (zárógát) építése.

Nagyobb térképre váltás

Az IJssel-tavat (IJsselmeer) a Watt-tengertől elválasztó zárógát, Hollandia egyik legfontosabb műszaki létesítménye a Google Maps műholdképén.

A gát nem csak árvízvédelmi létesítmény, rajta közút is halad. Ha ma létesítenék, az építmény már nem felelne meg a szigorú műszaki előírásoknak. Ezért esetleges mozgásainak monitorozása igen fontos. A részletes tanulmányra is egy hídszerkezetben észlelt repedések szolgáltatták az indokot.

A zárógát (Afsluitdijk) Kornwerderzand melletti szakaszának műholdradaros mozgásvizsgálati eredményei. (Kép: Hansje Brinker BV)

Az 1992 és 2002 közötti műholdas radarmérések alapján elvégzett vizsgálattal kimutatták, hogy a gát szerkezete alapvetően stabil (a képen zölddel jelölt pontok, -5 és +5 mm/év közötti sebességgel). Ugyanakkor van olyan elváltozás is, amelyeknek a helyszínen is tapasztalható jele a keleti oldalon a betonszerkezet elrepedése, és a két rész egymáshoz képesti elcsúszása (ld. a kis képen). Itt rövid szakaszon a szomszédos pontok relatív (tehát egymáshoz viszonyított) elmozdulási sebessége 3 mm/év nagyságú. (Mint ismeretes, az ajkai vörösiszap-tározó gátjának anyaga mechanikai tulajdonságait tekintve hasonlított a betonhoz, s ennél jóval nagyobb relatív sebességeket mutatott ki a vizsgálat, műholdas radarmérések utólagos elemzésével – legalábbis az elmúlt közel nyolc évre vonatkozóan. A gátra kényszerített elmozdulás nagysága pedig több tíz centiméter is lehet, amit akkor lehetne pontosan megállapítani, ha tudnánk, mióta zajlik a gát mozgása – 8, 15 esetleg 25 éve? –, és hogy végig ekkora volt-e a sebesség.) A hollandiai gátak többsége természetesen nem betonból épült, így sokkal jobban bírják a deformációt.

Alább a Hollandia északi részén fekvő Frízföldet a Watt-tenger vizétől védő harlingeni gát példáján mutatjuk be, hogy előfordulnak jelentősnek számító süllyedések is.

A harlingeni gát helyenként 8 mm/év sebességgel süllyed, 1992 és 2001 közötti műholdradaros adatok elemzése alapján (jobbra). A kép bal oldalán a tájat egy optikai műholdfelvétel mutatja. (Kép: Hansje Brinker BV / Google)

A part menti Harlingen település magassági értelemben stabil, ezt jelzik a túlnyomó többségben levő zöld színű pontok a kép bal alsó részén. A tengerparti gát ugyanakkor különböző mértékben süllyed (narancssárga és piros pontok). Az idősor részletes vizsgálata azt is kimutatta, hogy a süllyedés nem egyenletes, 1995 környékén felgyorsult. Oka valószínűleg a környéken folyó sókitermelésre vezethető vissza. Érdemes hangsúlyozni, hogy bár a magasságváltozás mértéke nagynak számít, itt nem betonból (mint fent Konwerderzand esetén) vagy ahhoz hasonló szilárdságú anyagból (mint Kolontárnál) készült gátról van szó. Ez sokkal jobban deformálható agyaggát, kőgörgetegekkel megerősítve, így eltörésére nem lehet számítani.