Ázsiai mozaik – 2023. május
(Rovat: Japán a világűrben, India a világűrben , Kínai műholdak - 2023.06.02 07:15.)

Sorozatunkban az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Űrhajózás

A soron következő japán űrhajós a tervek szerint augusztus 17-én, a Crew-7 személyzet tagjaként, egy-egy amerikai, dán és orosz űrhajós társaságában indulhat a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), fél éves űrrepülésre. Furukava Szatosi (Satoshi Furukawa, 59 éves) második űrrepülését teljesíti. Érdekesség, hogy ugyanezzel a „Sárkánynnyal” már repült japán űrhajós, hisz Vakata Koicsi (Koichi Wakata) a Crew-5 küldetésben ugyanezt használta. A fenti bejelentéseket május közepén tette a JAXA japán űrügynökség.

Furukava tizenkét éve már járt a Nemzetközi Űrállomáson, 2011 júniusa és novembere között az ISS Expedition-28 és -29 tagjaként fél évet töltött a Föld körüli pályán. A soron következő japán űrhajós általános orvosi végzettségét 1989-ben szerezte a Tokiói Egyetemen, majd orvostudományi PhD fokozatát 2000-ben kapta meg. 1989 és 1999 között összesen három japán kórház sebészeti, illetve aneszteziológiai osztályain dolgozott, mígnem 1999 februárjában bekerült a JAXA akkor induló háromfős űrhajós osztályába. Két hónappal később kezdte meg űrhajós alapképzését és 2001 januárjában végzett. 2001 áprilisa óta részt vett ISS Advance Trainingen, és dolgozott a japán Kibo modul fejlesztésén és üzemeltetésén. 2004 májusában befejezte a Szojuz-TMA fedélzetimérnök-kurzust Csillagvárosban, majd 2004 júniusa és 2006 februárja között a NASA űrhajós képzését is letudta. 2007 augusztusában a NEEMO-13 víz alatti, majd 2013-ban az ESA CAVES barlangi programokban dolgozott. Eddigi egyetlen űrrepülésére 2011. június 7-én, a Szojuz TMA-02M űrhajóval indult. Szergej Volkov orosz és Michael Fossum amerikai űrhajósokkal 2011. november 21-ig tartózkodtak az ISS-en.

Ebben a hónapban is egy újabb lépéssel kerültünk közelebb az indiai Gaganyaan űrhajó első repüléséhez. Május 24-én az Indiai Haditengerészet Kochiban lévő Garuda Haditengerészeti Támaszpontján lévő Vízi Túlélési Kiképző Központ (WSTF) megkapta a Gaganyaan mentési utasításokat (Recovery Operations Documents), valamint az űrhajó parancsnoki-visszatérő fülkéjének 1:1-es méret- és tömegmakettjét (Crew Module Recovery Model). Ez utóbbin tudják majd gyakorolni a kutatásban és kiemelésben dolgozó hajó-, helikopter-, motorcsónak- és búvárszemélyzetek azokat a tevékenységeket, melyekkel az Indiai-óceánra visszatért űrhajó felszíni lebegése tartósan biztosítható, az űrhajósok kiemelhetők, illetve a kabin a hazaszállítást végző hadihajóra emelhető.

Űrcsillagászat

Kína egy több műholdból álló flottát kíván kifejleszteni, melynek segítségével távoli csillagok körül keringő lakható bolygókat keresnének. Ha megvalósul, a Miyin nevű projekt négy (infravörös távcsővel szerelt) műholdat, valamint egy ötödik beam combiner űreszközt a Nap–Föld rendszer L₂ Lagrange-pontjához juttatna. A kötelékben repülő űreszközök interferometriás technológiát használnának az észlelések egyesítésére, és a Tejútrendszerben a 65 fényévnél közelebb lévő Nap-típusú csillagokat kutatnák. A projekt jelenleg még embrionális fázisban van, és a közeli jövőben még csak a legfontosabb műszaki elemeket próbálnák ki – azért, hogy lássák, egyáltalán reális-e a cél.

Első körben Föld körüli pályán tesztelnék a távcsövet, egyelőre csak egy műholdon. A következő lépés a kínai űrállomáson (vagy azzal közösen?) az interferometriás eljárás vizsgálata. Csak ha ezek a vizsgálatok eredményesek, kerülhetne pályára – legkorábban 2027-ben - egy prototípus űreszköz, és ha azzal is minden rendben lesz, talán 2030-ban állna pályára a végleges és öt darabos (4 + 1) műholdflotta az L₂ Lagrange-pontnál. Egy korábbi tanulmány szerint az űreszközök egymástól mintegy 40–300 méter távolságban lennének, és a rendszer 0,01 ívmásodperces szögfelbontást biztosítana.