Ázsiai mozaik – 2022. november (2. rész)
(Rovat: Japán a világűrben, Artemis , Kína a világűrben - 2022.12.07 07:15.)

E havi kétrészes mozaikunk befejező cikke egy kis bepillantást nyújt az amerikai–kínai, illetve az Ázsián belüli Hold-versenybe.

Japán és a Gateway

A japán és az amerikai kormány november 17-én hivatalosan is megállapodott az ázsiai ország Artemis (és ISS) részvételének leglényegesebb pontjaiban. Ahogy azt Nagaoka Keiko (Keiko Nagaoka), Japán oktatásért, kultúráért, sportért, tudományért és technológiáért felelős minisztere bejelentette, az ország 2030-ig részt vesz a Nemzetközi Űrállomás programjában. Amerikai részről Kamala Harris alelnök jelentette be, hogy a „két ország, közösen, újabb lépéseket tesz annak érdekében, hogy az emberiség visszatérjen a Holdra”.

Az egyezmény véglegesíti a 2021. januári közös bejelentéseket, és ki is egészíti azokat. Megerősíti, hogy Japán az ESA-val közösen építendő I-Hab nevű Gateway modulba életfenntartó és hőszabályozó rendszereket, valamint akkumulátorokat és kamerákat szállít. Az ESA által építendő ESPRIT és a NASA vezetésével elkészítendő HALO modulba szintén szállít akkumulátorokat az ázsiai ország. Ezen túl Japán – legkésőbb 2030-ra – megépíti új, automatikus, nehéz teherűrhajóját (HTV-XG) a Gateway kiszolgálására. A NASA egyelőre ennek egy példányát köti le. A fentiekért cserébe a NASA lehetővé teszi egy japán űrhajós Artemis repülését, de továbbra sem határozták meg, hogy melyik küldetésben. S bár ez a 2021. januári megállapodáshoz képest előrelépés (hisz ott a NASA még csak „szándékát fejezte ki” erre), a japánok emelték a tétet, és 2022. november 17-én jelezték, hogy szeretnék, ha „a Hold felszínén az első nem amerikai állampolgár japán lenne”, és hozzátették, hogy „még évtizedünk második felében”. (E sorok szerzője úgy gondolja, hogy ennek a „nyomulásnak” az egyik oka az lehet, hogy Tokió nagyon szeretné, ha az első ázsiai ember a Holdon nem kínai lenne – lásd a következő fejezetet.)

Kínaiak a Holdon: korábban?!?

Korábban arról volt szó, hogy a Hosszú Menetelés-5 (CZ-5, újabban CZ-5A) rakéták alapverzióját Naprendszer-kutató űrszondák, míg CZ-5B jelű – rövidebb – változatát az űrállomásmodulok, a nehéz űrtávcső (Hszüntien, lásd novemberi mozaikunk előző részét), és a majdani, második generációs űrhajók alacsony (LEO) pályás indításaira használják. Az nem merült fel, hogy ez a rakéta bármilyen formában a kínai személyzetes Hold-expedíciók eszköze lenne. Erre a célra egy újabb, szupernehéz hordozórakéta fejlesztése kezdődött meg. A CZ-9 projektről mi is többször beszámoltunk. Nos, a novemberi csuhaji (Zhuhai) szokásos éves repülési és űrhajózási kiállításon a kép gyökeresen megváltozott.

A kínaiak ugyanis (nyilván politikai döntés eredményeként) előrébb hozták az első személyzetes holdi landolás időpontját! Korábban arról volt szó, hogy „Apollo-szerű” (rövid, látogató) küldetés nem lesz, hanem csak olyan, ahol a személyzet már az addigra automatikusan működő ILRS (International Lunar Research Station) megléte után kapcsolódik a munkába, jóval hosszabb jelenléttel. Erre pedig korábbi kínai közlések szerint sem volt esély a 2020-as években, többek között azért, mert a CZ-5 kapacitása nem lett volna elégséges, illetve nagyon sokat kellett volna építeni belőle. A terv az volt, hogy a CZ-9 (melynek bemutatkozását 2030-ra tervezték) lesz az igásló, azaz az első tajkonauták ebben az évtizedben biztosan nem lépnek égi kísérőnk felszínére. A novemberben Csuhajban rendezett repülési és űrrepülési kiállításon ugyanakkor bemutatták a CZ-5 és a CZ-9 új modelljeit. A CZ-5 meghosszabbított verzióján megjelent a mentőrakéta-torony, a CZ-9-ről pedig eltűntek az oldalsó boosterek Az így egy vékony, hosszú szivarra emlékeztető CZ-9 rakétán ugyanakkor megjelentek az aerodinamikai irányítórácsok (sajtkockázók).

Balról jobbra a CZ-5G, a(z átalakult) CZ-9, illetve a CZ-5 makettjei Csuhajban.

Annak érdekében pedig, hogy senkinek se kelljen értelmezési kérdésekkel bíbelődni, Csao Hszinkuo (Zhao Xinguo), a Kínai Tudományos Akadémia hordozóeszköz-technológiai fejlesztésekért felelős részlegének vezetője magyarázatot is adott a látottakra. Eszerint az új CZ-9 esetében az új elvárás az, hogy egy újra felhasználható nehézrakétát alkossanak, elsősorban hatalmas keringő naperőművek költséghatékony kiépítése, és csak másodsorban a 2030-as (és későbbi) évek holdbáziának megvalósítása okán. Az új – boostereitől megfosztott, háromfokozatú – rakéta magassága 108, míg átmérője 10 méter lesz. A 4180 tonna induló tömegűre tervezett rakéta LEO pályára 150 tonna, Hold felé vezető átmeneti pályára (LTO) 50 t, míg a Mars felé akár 30 t tömegű űreszközt is indíthat. (A LEO pályára tervezett tömeg korábban „mindössze” 100 tonna volt. – A szerző megj.) Az új CZ-9 első repülésére legkorábban 2030-ban kerülhet sor.

Ugyanakkor a CZ-5 és CZ-5B bázisán kialakított új, CZ-5G jelű rakéta feladata az lenne, hogy rövid egymásutánban történt két rakétaindításával még az évtized vége előtt kínai embert juttasson a Holdra! Az elképzelés szerint először egy (mentőtorony nélküli) rakéta indítaná a holdkompot és gyorsítórakétáját, majd a második (mentőtornyos) CZ-5G-vel startolna az új kínai személyszállító űrhajó, fedélzetén három fővel. Közülük ketten leszállnának a Holdra és ott maximum 6 órát tartózkodnának. (Mint látható, ez tulajdonképpen az Apollo-11 repülés ismétlése lenne, de két rakétával.) Az új űrhajó természetesen a CZ-5 első startján kipróbált nehéz (akár bő 20 tonna induló tömeggel rendelkező) második generációs kínai űrhajó lenne. Az új CZ-5G pedig csak kettő (de erősebb) boosterrel, viszont meghosszabbított középső résszel (és fokozatokkal) rendelkezne. Magassága elérné a 90 métert, starttömege pedig a CZ-5-ének közel kétszerese, 2187 tonna lenne. Holdi átmeneti pályára ez a rakéta 27 tonnát indíthatna, első startjára legkorábban 2027-ben kerülhet sor. Ha így lesz, akkor esélyes lehet a 2030 előtti holdséta.

Koreai orbiter és lander

Dél-Korea elnöke a Korea Space Forum 2022 rendezvényen tartott (november 28-i) megnyitó beszédében bejelentette, hogy a következő évre felállhat az ország űrügynöksége és szeretnék, ha 2045-ben az ország automatikus űreszköze leszállna a Marson. (Ekkor lesz 100 éve, hogy az ország felszabadult a 35 éves japán megszállás alól.) Ezt megelőzően azonban az a cél, hogy 2032-ben egy koreai holdszonda sima leszállást hajtson végre a Holdon. (Pár hónapja ezt 2030-ra ígérték, úgyhogy valamilyen komolyabb műszaki probléma derülhetett ki. – A szerző megj.) A célok érdekében a következő öt évben megduplázzák (!) az űrköltségvetést, és 2045-ig összességében 100 billió vont (kb. 74,7 milliárd dollárt) kívánnak a szektorba önteni. (A 2022-es költségvetés 734 milliárd von, azaz kb. 553 millió dollár…)

Ide tartozó hír, hogy egyelőre nagyon jól teljesít az első koreai Hold-orbiter. A KARI (Korea Aerospace Research Institute) által biztosított képelemeket a holdszonda még szeptember 24-én készítette, különböző pozíciókból, 10 percenként.

A Danuri – melyet elsősorban technológiai kísérletnek tekintenek – fotókat, videókat, sőt egy népszerű K-pop banda zenei videóját is visszasugározta a Földre, mintegy 1,2 millió km-es távolságból – jelentette a KARI november 7-én. Ilyen „űrinternetes” kísérletre eddig kétszer (augusztus 25-én és október 28-án) került sor, mindkétszer a NASA JPL felügyelete mellett – tették hozzá. A maximális távolság az első alkalommal 1,21 millió, míg a második esetben 1,28 millió km volt. Fotósorozatokat a Danuri eddig 1,46 és 1,548 millió km-es távolságok, illetve a szeptember 15-i és az október 15-i dátumok között készített. Egy harmadik sorozatot az űreszköz szeptember 24-én készített, amikor a Földtől 1,544 millió km-re járt. Az augusztus 4-én indított Danuri a tervek szerint december 17-én érkezik a Holdhoz, ahol majd pályára áll. Kezdeti elnyúlt pályáját két hét alatt alakítják át 100 km magas körpályává. Ezt tesztelések követhetik, majd 2023 januárjában megkezdődhet a Hold körüli kutatási szakasz.