Az első japán közelképek a Vénuszról
(Rovat: Japán a világűrben, Távoli világok kutatói , Minden jó, ha a vége jó... - 2015.12.10 06:15.)

A hányatott sorsú Akacuki szondának 5 év elteltével valóban sikerült pályára állni a Vénusznál, és elküldte első képeit is felhőtakaró borította bolygóról.

A felvételt a Japán Űrügynökség (JAXA) Akacuki (Akatsuki, régebbi nevén Planet-C) szondájának ibolyántúli kamerájával készítették, a Vénusztól 73 ezer km távolságban, december 7-én, magyar idő szerint 6:19-kor. (Kép: JAXA)

A december 7-én 00:51-kor kezdett, bő 20 percen át tartó, a manőverező hajtóművekkel végrehajtott fékező művelet a jelek szerint sikeres volt. A 2010 májusában indított, és a Vénuszt annak az évnek a decemberében, pontosan 7-én a fő hajtómű hibájából elvétett űrszonda a mérések szerint 13 napos és 14 órás periódusú, elnyúlt pályára került. A pálya bolygóközeli pontjának magassága mintegy 400 km, a bolygótól legtávolabbi pont 440 ezer km-re van a felszíntől. A pálya a Vénusz egyenlítői síkjához képest 3°-os szögben hajlik. Az elért pálya valamivel alacsonyabb, mint tervezték, ami annak a jele, hogy az eredetileg csak a pálya apróbb finomításaira és a szonda térbeli irányának beállítására szánt manőverező hajtóművek a vártnál jobban teljesítettek.

Az Akacuki pályája a Vénuszhoz való megérkezés után (zölddel). Jövő áprilisban a pálya bolygótól legtávolabbi pontjának magasságát 330 ezer km-re csökkentik (kék színnel), 9 napos keringési periódust elérve. Ekkor kezdődnek meg a rutinszerű tudományos mérések, amelyek – a fedélzeti hajtóanyag nem pontosan ismert tartalékaitól, és természetesen a műszerek állapotától függően – két éven át is tarthatnak. (Kép: JAXA)

Az elkövetkező hetekben folytatják a szonda fedélzeti műszereinek bekapcsolását és ellenőrzését. A szakemberek tartottak attól, hogy az eltelt hosszú idő és a Naphoz való, eredetileg egyáltalán nem tervezett közelség megárthatott egyes berendezéseknek. Már a Vénusz megközelítéskor, a fékező manőver előtt aktiváltak három kamerát. Biztos ami biztos alapon szerettek volna legalább néhány felvételt készíteni, ha a kockázatos művelet nem is sikerült volna. Így az ultraibolya, az 1 μm-es infravörös és a hosszú hullámú infravörös kamera már készen áll. A 2 μm-es infravörös kamera, a villámdetektáló berendezés, valamint a légköri profilt a rajta áthaladó rádióhullámok segítségével mérő műszer még bekapcsolásra vár.

Az Akacuki, amelyet a Vénusz légkörének, felhőzetének és klímájának a vizsgálatára terveztek, háromféle hullámsávban érzékeny infravörös, egy ultraibolya kamerát, és egy a villámlások detektálására szolgáló berendezést vitt magával. Mindegyik műszer a sűrű, a bolygófelszínt eltakaró légkör más-más rétegeinek tanulmányozására alkalmas. (Kép: JAXA)

Jelenleg a japán űrszonda az egyetlen a Vénusz körül. Az Európai Űrügynökség (ESA) Venus Express szondája már nem tudta „kivárni” a késedelmes megérkezését, kb. egy évvel ezelőtt, üzemanyaga elfogytával befejezte működését és megsemmisült a bolygó sűrű légkörében. Az Akacuki egyébként Japán első olyan űreszköze, amelynek sikerült pályára állni a Naprendszer egyik nagybolygója körül (a Föld körül keringő műholdakat természetesen nem számolva).

Az elnyúlt pálya nem egyezik meg azzal, amit a 2010-es – sikertelennek bizonyult – fékezés után el szerettek volna érni. Most a nagy magasságokból a légkör globális jelenségeinek megfigyelésére nyílik mód, míg azokon a rövid pályaszakaszokon, amikor az űrszonda közel kerül a bolygóhoz, részletesebb vizsgálatokra is lehetőség lesz.

Az Akacuki 1 μm-es infravörös felvétele a Vénuszról, 68 ezer km távolságból. (Kép: JAXA)

A Vénusz klímájának, időjárásának megfigyelése mellett külön figyelik a felhőképződésben szerepet játszó kén-dioxid előfordulását, és infravörös tartományban talán aktív vulkáni tevékenységre utaló jeleket is felfedezhetnek a Vénuszon. A fedélzeti számítógép szoftverét felfrissítették, a tudományos megfigyelésekkel alkalmazkodva az új típusú pályához.