Ázsiai mozaik – 2024. március (1. rész)
(Rovat: India a világűrben, Artemis - 2024.03.30 07:15.)

Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének önálló cikkekhez rövid, ám talán mégis érdekes híreit tartalmazza. Emirátusi közlemény, indiai hírek.

Márciusban befejezte kétéves űrhajós alapképzését a legújabb NASA űrhajós osztály, becenevükön a The Flies. Míg az Axiom Space „szabvány” kereskedelmi űrhajósképzése 6 hónapos, az ESA-nal vagy a NASA-nál a „karrierűrhajós” képzés két év, hisz itt a jelöltek mélyebb ismereteket szereznek asztronautikából, és többek között űrsétát is gyakorolnak virtuális valóságú eszközökkel és szkafanderben, medencében. Ebben az osztályban végzett a második emirátusi űrhajós kettős, a harmadik férfi és az ország első asztronauta nője. Mint azt korábban írtuk, az Egyesült Arab Emírségek állja a Hold körüli pályára tervezett űrsétamodul és zsilipkamra számláját, és ezzel jogot szerez egy űrhajósa Artemis repülésére. Elvileg tehát a most kiképzett két űrhajós akár a Hold térségébe is eljuthat.

A „The Flies”. Bal oldalon fekete körszakállal Mohammad Al Mulla, elöl középtájon fekete kendőben Nora Al Matrooshi (30). (Kép: NASA)

Március 4-én jelentették be, hogy az Aditja-L1 (Aditya-L1) startjának napján S. Somanathnál, az ISRO első emberénél rákot diagnosztizáltak. Az indiai napszonda január 4-i indítása után pontosan két hónappal az Indiai Űrkutatási Szervezet vezetője személyesen számolt be arról, hogy már a Csándráján-3 (Chandrayaan-3) küldetése alatt érzett problémákat, de csak az Aditja-L1 sikeres indulása után csináltatta meg Csennai-ban (régebbi nevén Madrász) a szükséges hasi CT-t. Ez mutatta ki a daganatot. A pozitív eredményt műtét, majd kemoterápiás kezelések követték. „Jelenleg viszont már gyógyult vagyok” – közölte Somanath, aki űrminiszteri (secretary, Department of Space) és az űrtevékenységért felelős bizottság elnöki (chairman, space commission) pozíciókat is betölti amellett, hogy az ISRO vezetője.

Egy március 6-i közlemény szerint az ISRO a két fő leszállóhelyen kívül összesen 48 (!) tartalék Gaganján (Gaganyaan) leszállóhellyel számol. A két elsődleges vízreszállási területet (Arab-tenger és Bengáli-öböl) már korábban kijelölték. Bár visszatérő eszközöknél (és azok különféle próbáinál) eddig a Bengáli-öblöt használták, annak igen változékony időjárása miatt viszont elképzelhető, hogy az Arab-tengeren is lesznek landolások. (Természetesen mindkét helyszín esetében India területi vizeivel számolnak.) A most bejelentett 48 vészhelyzeti leszállóhely közül viszont valamennyi nemzetközi vizeken található. Ez egyrészt azt jelenti, hogy India műszaki vagy időjárási kényszerhelyzet esetén sem szeretné megsérteni más ország tengeri vagy óceáni területeit, másrészt viszont mindenképpen biztosítani akarja űrhajósai biztonságos visszaérkezését a bolygóra.

Balról jobbra Shubhanshu Shukla, Prasanth A. Nair, Ajit Krishnan és Angad Pratap űrhajósjelöltek – orosz Szokol IVA-szkafanderben, egy Szojuz szimulátor előtt, még Csillagvárosban

Egy március 17-i közlemény szerint a négy fenti indiai űrhsjósjelölt az év vége előtt az Egyesült Államokba utazik, hogy ott egy gyors (kereskedelmi?) kiképzés után egyikük majd (jövőre?) a Nemzetközi Űrállomásra látogasson. Ugyanitt jelentették be azt is, hogy akár már az idei év második felében megkezdődhet a második Gaganján űrhajóscsoport válogatása. Úgy tűnik, hogy továbbra is a Légierő tagjai között keresik majd a jelölteket, de biztos, hogy a „2. osztály” tagjai négynél jóval többen lesznek, és közülük kerülnek majd ki az évtized végén pályára állítandó, kisméretű indiai űrállomás asztronautái.

Március 22-én sikeresen végrehajtotta második technológiai demonstrációs repülését a többször felhasználható indiai „szárnyas szerkezet”, a Pushpak. A hivatalosan RLV-TD (Re-usable Launch Vehicle – Test Device, azaz újra felhasználható indító jármű – teszteszköz) nevű szerkezet első repülésére (vagy inkább hajítására) még 2016-ban került sor. Akkor a Bengáli-öbölbe csapódott, és onnan sosem emelték ki – bár ilyen terv nem is volt. A második kísérletben (RLV LEX-01) tavaly április 2-án egy Chinook helikopter alá függesztve emelkedett fel, majd onnan aláhullva és gyorsítva egy sima leszállást hajtott végre. A mostani – szintén légköri – repülési próbán valami nagyon hasonló történt, és a repülés szilárd burkolatú pályán ért véget (lásd alsó képünket).

A 650 cm hosszú, 1750 kg tömegű szárnyas szerkezet kisrakétás és aerodinamikus kormányzási és precíziós leszállító rendszerét, valamint a fékernyőt tesztelték. A helikopterről a leoldás 4500 m magasan, a leszállópályától 4 km-re történt. Igen lényeges különbség volt, hogy míg az RLV LEX-01 esetében a helikopter a pálya tengelyébe állította a szárnyas szerkezetet, addig a mostani RLV LEX-02 kísérletben a 2200 m-es leszállópályára már önállóan fordult rá a Pushpak. A leszállást bemutató fél perces videó itt látható.

A csennai-i Agnikul Cosmos Private Ltd. március 22–28. között tervezte Agnibaan rakétája első, szuborbitális repülését a sriharikotai ISRO központban létesített „privát” indítóhelyről. Az első próbálkozásra 22-én, helyi időben reggel 7-kor került sor, ám azt (eddig meg nem nevezett műszaki okok miatt) megszakították. Az Agnibaan SOrTeD (Sub-Orbital Technology Demonstrator) nevű rakéta 6,2 m hosszú, induló tömege 575 kg, hajtóanyaga kerozin, melyet folyékony oxigén éget. Agnite nevű hajtóművét 3D nyomtatással (!) készítették, tengerszinten 25 kN erővel képes tolni.

A jelenleg tesztelés alatt álló 620 cm magas (fent) rakéta egy jövőbeni háromfokozatú orbitális hordozóeszköz első fokozatnak demonstrátora. A végleges első fokozatban majd hét darab Agnite rakétahajtómű fog dübörögni. A majdani orbitális rakéta (lent) 14 tonna induló tömegű, 18 m magas és 1,3 m átmérőjű lesz. Maximum 100 kg-os terhet állíthat majd 700 km magas napszinkron pályára.

(Folytatjuk!)