Pályán az új indiai meteorológiai hold
(Rovat: India a világűrben, Időjárás és előrejelzése , Katasztrófák ellen - 2024.02.18 06:15.)

Az INSAT-3DS az indiai geostacionárius műholdak immár harmadik generációja. „Természetesen” saját rakétával indult.

Február 17-én magyar idő szerint 13:05-kor, az indiai Sriharikota melletti űrközpontból (SDSC-SHAR) indult a 16. saját fejlesztésű GSLV (Geosynchronous Satellite Launch Vehicle) Mk.2 hordozórakéta. A rakomány a geostacionárius pályára szánt INSAT-3DS meteorológiai hold. Ahogy az olvasóink előtt ismert, az indiai GSLV egy háromfokozatú, 51,7 m magas, 420 tonna induló tömegű rakéta.

A GS1 jelű első fokozat egy szilárd hajtóanyagú központi fokozatot (S139) tartalmaz, melyben a betöltött üzemanyag tömege 139 tonna. Ehhez csatlakozhat körben négy darab L40 jelű, egyenként 40 tonna folyékony hajtóanyagot cipelő gyorsítórakéta. A második fokozat (GS2) 40 tonna üzemanyagot tartalmaz. A harmadik – GS3 jelű – fokozat egy kriogén rendszer, melybe összesen 15 tonna folyékony hidrogént és folyékony oxigént töltenek. Ebben a repülésben a műholdat a légkörön történő áthaladáskor a leggyakrabban alkalmazott, 937 mm átmérőjű orrburkolat védte.

A műholdat teljes egészében a MoES (Ministry of Earth Sciences), azaz a Földtudományi Minisztérium (Indiában ilyen is van!) finanszírozta. A műhold feladatai a korábbiaknál jobb minőségű meteorológiai megfigyelés, a szárazföld és az óceánok felszínének megfigyelése az előrejelzés javítása érdekében, valamint katasztrófák, illetve vészhelyzetek esetén a riasztás. Az űreszköz a jelenleg is működő INSAT-3D és INSAT-3DR képességeit és tevékenységét egészíti ki. A műholdat indiai intézmények és vállalatok fejlesztették – a honi I-2k platformon –, száraz tömege 907 kg, míg induló tömege 2275 kg. Az eszköz energiaellátásról egy 1064 W induló teljesítményű napelemrendszer, valamint 100 Ah-s Li-ion akkumulátor gondoskodik.

Az INSAT-3DS hasznos terhei egy-egy hatcsatornás képalkotó és 19 csatornás szondázó berendezés, valamint két transzpondercsomag. Ez utóbbiak közül az egyik meteorológiai adatgyűjtő berendezések üzeneteit kérdezi le és továbbítja a feldolgozó központba. Az utóbbi pedig a vészhelyzetekben használt vészjeladók adatait veszi és továbbítja a kutatást és mentést (Search and Rescue, SAR) irányító központokba.