Ázsiai mozaik – 2023. november (1. rész)
(Rovat: India a világűrben, Navigáció és térképészet , Űrpolitika - 2023.11.30 07:15.)

Havonta jelentkező összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének olyan híreit tartalmazza, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégis érdekesek. Kezdjük indiai hírekkel!

Spoiler: A „nagy hír” a cikk végén…

November 1-jén megkezdte működését a mintegy 1000 állomásból álló indiai – az ország teljes területére kiterjedő – GNSS CORS állomáshálózat. A szolgáltató rendszer megnyitásán jelen volt többek között a Tudományos és Technológiai Miniszter, a miniszterelnöki iroda vezetője, valamint az Atomenergetikai és Űr(ügyi) Miniszter. (A GNSS CORS hálózatok – pl. Magyarországon a GNSSnet.hu vagy a FarmRTK.hu, stb. – feladata, hogy földön telepített szélső pontosságú műholdas helymeghatározó vevőkkel – angolul GNSS receivers – számolják a műholdas rendszer hibáit, illetve monitorozzák annak esetleges működési rendellenességeit, és erről tájékoztassák a mozgó berendezések felhasználóit, illetve azokat pozíció- és sebességjavító korrekciókkal lássák el. A korrekciókat általában mobil vagy műholdas távközlési hálózatokon juttatják el a terepen dolgozó földmérők, geofizikusok, térképészek, mezőgazdasági vagy épp építőipari munkagépek számítógépeibe, illetve az autók, hajók és repülőgépek navigációs rendszereibe.)

Az indiai Skyroot Aerospace október végén elkészült első Vikram-I hordozórakétája legnagyobb „hardverdarabjával”, a Kalam-1200-as, 10 m hosszú első fokozattal (alábbi képünkön). A szénszálas, kompozit eszközt azután november 1-jén elszállította a Max-Q nevű gyártóhelyről a sriharikotai tesztelési helyszínre. (Ahogy arról korábban írtunk, a Skyrootot két indiai szakember, Pawan Kumar Chandana és Naga Bharath Daka alapította, és a vállalat 2022-ben sikeresen tesztelte első, Vikram-S nevű kisrakétáját.)

November 15-én indiai helyi időben (IST) 14:42-kor a Csándráján-3 (Chandrayaan-3) indításához használt LVM3 rakéta M4 kriogenikus fokozata a Csendes-óceán északi térségében belépett a sűrű légkörbe és megsemmisült. A rakétadarab még július 14-én került 133 km × 35 ,823 km-es elnyúlt, 21° inklinációjú pályára, a NORAD-tól az 57321-es jelzést kapta. (A fokozatot egyébként az ISRO a sikeres holdszondaindítás után passziválta, azaz – egy esetleges robbanását megelőzendő – kifúvatta belőle a maradék üzemanyagot és elektromos rendszereit lekapcsolta.)

60 – 60 – 30: Az indiai űrügynökség (ISRO) 60 éve, 1963. november 21-én indította első rakétaszondáját a Thumba Equatorial Rocket Launching Station nevű állomásról. Ez még nem egy saját fejlesztés volt, hanem egy amerikai Nike-Apache (Argo B13) kétfokozatú eszköz, mellyel 160 km-es magasságba lehetett felküldeni szuborbitális kutatóeszközt.

Képünkön az első indiai földről indított rakétaszonda hasznos terhét épp az indítóhelyre szállítják 1963 novemberében

Decemberben az ISRO egy újabb 60-as számot ünnepelhet. Amennyiben a dolgok a tervek szerint alakulnak, még az év vége előtt sor kerülhet a 60. PSLV rakéta kozmikus startjára. A tervek szerint az ISRO igáslovának számító, 44,4 m magas és két–két szilárd, illetve folyékony hajtóanyagú fokozatból álló rakéta egy röntgencsillagászati műholdat állíthat majd pályára. Az XPoSAT (X-ray Polarimeter Satellite) indítása nem sokkal a PSLV első – 30 évvel ezelőtti – bemutatkozásának évfordulója után történhet. Az első PSLV startra 1993. szeptember 20-án került sor. A PSLV-D1 repülés sikertelen volt. Viszont az azt követő két PSLV indítás (D2 és D3) rendben lezajlott, s így a rakétát kereskedelmi szolgáltatásra alkalmassá nyilvánították. Innentől a startokat már nem „D”-vel (development), hanem „C”-vel (commercial) jelölték. Oldalsó képünkön a PSLV C35 startelőkészítése.

A PSLV rakétákhoz olyan űreszközök indítása köthető, mint a Csándráján-1 holdszondáé, illetve a Mangalján (Mangalyaan, MOM) Mars-szondáé, vagy az Aditja-L1 (Aditya-L1) napkutató szondáé. De olyan eset is volt, amikor egyetlen PSLV rakéta (PSLV-C37) 104 kisebb-nagyobb műholdat állított pályára. Az ötvenedik PSLV startra 2019 decemberében került sor, PSLV-C48 jelzéssel.

Az ISRO elnökének november végi bejelentése szerint egyelőre tartják a Sukraján-1 (Shukrayaan-1) fejlesztésének azt a tervezett ütemét, mely elvezethet a Vénusz-orbiter egy év múlva történő indításához. India első Vénusz-szondáját eredetileg 2023 közepén indították volna, de a pandémia miatt az elhalasztották 2024 decemberére. A 2,5 tonna induló tömegű űreszköz kutatóeszközeinek (hasznos terhének) össztömege mintegy 100 kg lesz. Az orbiter élettartamát 4 évre tervezik, és indításához egy LVM3 (korábban GSLV Mk.3) rakétát fognak használni. A Vénusz körüli elsődleges keringési pálya egy 60 000 km × 500 km-es, erősen elnyúlt ellipszis lesz.

Az első indiai Vénusz-orbiter kutatásait három fő csoportba szervezik:

• felszíni és felszín alatti sztratigráfia és a felszín átalakulása,
• a légkör kémiája, dinamikája és összetételének változása, valamint
• a Nap-besugárzás és a napszél kölcsönhatása a bolygó ionoszférájával.

Űrdiplomáciai nagyüzem volt Indiában november második felében. November 15-én Laurie Leshin, a NASA JPL igazgatója (a képünkön ülő hölgy) látogatott az ISRO igazgatóságára, ahol találkozott Shri Somanath S.-sel, az indiai űrtevékenység első emberével. Ezután látogatást tett az U.R. Rao Satellite Centerben, ahol az első amerikai–indiai közös radartávérzékelő műhold (NISAR, NASA–ISRO Synthetic Aperture Radar) végső tesztjei folynak. A NISAR program költségvetése mintegy 1,5 milliárd dollár. Indiában készült a műhold S-sávú radarrendszere, míg az Egyesült Államokban az L-sávú rendszer épült és a műhold integrálása is a NASA JPL-ben folyt. Az indítás majd az ISRO feladata lesz 2024-ben.

November 28-án pedig Bill Nelson, a NASA vezetője járt Indiában. Találkozott Jitendra Singh tudományos és technológiai miniszterrel és az ISRO legfelső vezetőivel. Itt a legizgalmasabb bejelentések az indiai személyzetes űrprogramhoz kötődtek. Bejelentették, hogy már 2024-ben sort kerítenek arra, hogy egy indiai űrhajós egy amerikai kereskedelmi űrhajón egy rövid látogatást tegyen a Nemzetközi Űrállomáson. Mint azt Nelson hangsúlyozta, a kiválasztás az indiai szakemberek feladata lesz. (Ez az idő rövidsége miatt valószínűleg azt jelenti, hogy az űrhajós a négy Csillagvárosban már alapkiképzést kapott, és jelenleg az indiai fejlesztésű Gaganján [Gaganyaan] űrhajó berepülési programjára készülő katonai pilótából kerülhet ki. – A szerző megj.) Azt is bejelentették, hogy a NASA segítséget fog nyújtani India saját, kis méretű űrállomásának megvalósításában, illetve hogy az ISRO megvizsgálja, hogy tudnák-e használni a NASA hipersebességű becsapódási tesztrendszerét (NASA HVIT) a Gaganján űrhajót mikrometeoritok és keringő törmelékek elleni védelmére szolgáló védelmi rendszeréhez (Gaganyaan MMOD, Gaganyaan Module Micrometeorid and Orbital Debris). Ezen túl együttműködés indul a sugárzásvédelem, az űrorvostan és az űrételek területén. A fenti – személyzetes űrprogramokhoz kapcsolódó – kutatási és fejlesztési programok koordinálására a két űrkutatási szervezet egy közös munkacsoportot (JWG) hoz létre.