Ázsiai mozaik – 2023. április (3. rész)
(Rovat: India a világűrben, Kínai rakéták , Űrturisták és magánűrhajók - 2023.05.12 07:15.)

Sorozatunk első részében a kínai űrállomáshoz kapcsolódó, második részében pedig a Hold kutatásával kapcsolatos híreket olvashattak. Zárásképpen: űrhajók, rakéták, űrhajósok.

Április 6-án a készülő indiai űrhajó újabb alrendszere vizsgázott. A három irányú térbeli mozgásokat (bólintó, legyező és orsózó mozgások) biztosító kisrakétás rendszerről van szó, mely a visszatéréskor 170 és 7 km magasságok között működik, illetve megszakított emelkedés esetén 3 és 70 km között üzemel. A rendszer legfontosabb elemei természetesen a fúvókák, melyekből 12 darab van, és egyenként 100 N tolóerőt biztosítanak. Nos, a rendszerrel egy 650 másodperces (normális visszatérést szimuláló) sikeres próbát hajtottak végre az ISRO Mahendragiriben lévő hajtóműves létesítményében (ISRO Propulsion Complex).

A kínai űrhajózás napján (április 24-én) mutatták be a CZ-9 (Hosszú Menetelés-9) rakéta fejlesztési irányait. Ezek szerint (ahogy az mellékelt képünkön balról jobbra látható) első lépésben ki kívánnak fejleszteni egy három- és egy kétlépcsős változatot, melyeknek az első fokozata visszanyerhető. Az első start 2033-ban várható.

A háromlépcsős változat induló tömege elérheti majd 4400 tonnát, magassága a 114 métert. Ez a Holdhoz 35 vagy 50 tonna tömegű eszközt indíthatna, attól függően, hogy az első fokozat újra felhasználható-e vagy sem. A kétfokozatú változat alacsony (LEO) pályára, az első fokozat újra felhasználhatóságától függően 150 vagy 100 tonna körüli tömeget indíthat. (Emlékeztetőképpen egy-egy szovjet/orosz Szaljut/Mir/ISS modul vagy egy kínai űrállomásmodul mindössze néhány száz km magas pályára kb. 20–22 tonna induló tömeggel rendelkezik…) A háromfokozatú rakétára elsősorban a holdbázis építésénél és üzemeltetésénél, a kétfokozatú rakétára pedig a Föld körüli naperőmű építésénél számítanának.

Az igazi újdonság azonban a kép jobb szélén látható – a SpaceX Starship rendszerére erősen hajazó –, mindkét fokozatában visszanyerhető rakéta/űrhajó rendszer lenne. Ez legkorábban 2040-re készülhet el, és LEO pályára a hasznos teher 80 tonna lehetne (ami kb. annyi, mint a most felettünk keringő kínai modulűrállomás egy-egy hozzákapcsolt személy- és teherűrhajóval együtt).

Májusban indulhat az Axiom Mission-2 (Ax-2), fedélzetén a vállalat ex-NASA űrhajóparancsnokával, Peggy Whitsonnal és a Crew Dragon pilótájaként (is) tevékenykedő John Shoffner űrturistával. A 3. és 4. ülést egy-egy szaúdi „államilag finanszírozott” űrhajós foglalhatja el, Ali AlQarni és Rayyanah Barnawi személyében. A teljes repülést közel 12 naposra tervezik. A tartalék személyzet Michael López-Alegría (amerikai/spanyol parancsnok, Axiom Space), Walter Villadei (olasz, az Olasz Légierő által finanszírozott űrhajós), valamint Ali Ghamadi és Mariam Fardous szaúdi állami űrhajósok.

Ide tartozó hír, hogy amennyiben az Ax-2-n az elsődleges legénység repül, akkor a fenti tartalék négyesből López-Alegría és Villadei foglalnának helyet az Axiom Mission-3 repülés Crew Dragonjának középső két (műszerfal előtti) ülését. A két oldalsó szék közül pedig az egyikben az első török (állami) űrhajós utazhatna, Alper Gezeravci személyében.

Végül áprilisból kissé előreszaladva egy friss hír: május 8-án, 276 napos repülés után a kisméretű kínai űrrepülőgép sikeres vízszintes leszállást hajtott végre. A kínai hatóságok a programról ezúttal sem közöltek többet.