Ázsiai mozaik – 2023. február (1. rész)
(Rovat: India a világűrben - 2023.03.08 07:15.)

Havi sorozatunkban az ázsiai és csendes-óceáni térségről találnak olyan híreket, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek. Indiai hírek következnek.

Földmegfigyelés

Február 3-án a NASA JPL-ben (Jet Propulsion Laboratory) mutatták be a sajtó, valamint az amerikai és indiai űrügynökségek prominenseinek a NISAR (NASA-ISRO Synthetic Aperture Radar) műhold tudományos blokkját, abból az alkalomból, hogy megkezdődött annak utolsó – elektronikai – tesztelési fázisa. A NISAR műholdat azóta már el is indították egy konténerben az U.R. Rao (indiai) űrközpontba, ahol hozzászerelik a műszaki egységet. Ezt követi majd az integráció az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) GSLV Mk.3 nehézrakétájával. Az hordozórakétának valamikor 2024 elején kell majd az amerikai–indiai radaros távérzékelő eszközt 747 km magas, 98,4° inklinációjú pályára állítania. A NISAR nappal és éjjel, felhőmentes és felhős körülmények között egyaránt képes lesz adatokat szolgáltatni.

A műholdat Föld körüli pályán ábrázoló fantáziaképen (fent) felismerhető az űreszköz négy legfontosabb blokkja. A műszaki egységet (mely a hőszabályozást, manőverezést és energiaellátást biztosítja) és a hozzá kapcsolt napelemeket az ISRO készíti az I-3K műholdbusz felhasználásával. A harmadik (leglátványosabb?) elem a 12 méter átmérőjű L-sávú SAR (synthetic aperture radar, apertúraszintézises radar) antenna, melyet a JPL-ben fejlesztettek. A hosszúkás, sokszöglet keresztmetszetű rekeszen található az ISRO fejlesztette negyedik fő elem, egy S-sávú SAR berendezés. A munkamegosztás része volt még, hogy a nagyobb blokkok hő-vákuum és elektromos tesztjeit az amerikaiak végezték el, de ők biztosították a szélessávú kommunikációs rendszert, az L-sávú antenna tartórúdját, a fedélzeti GPS-vevőt, valamint a fedélzeti adattároló rendszert is. India pedig – ahogy már említettük – végzi az indítást.

A radarok felbontása (üzemmódtól függően) 3–10 méter, a tervezett élettartam 3 év lesz (bár üzemanyagot annyit töltenek be, hogy akár 5 évig is működhessen a 2,8 tonna induló tömegű NISAR).

A Hold kutatása

Mint emlékezetes, a Csándráján-2 (Chandrayaan-2) űrszondát (jobbra) pár éve egy-egy orbiter, lander és (a leszállóegységen utazó) kis rover alkotta. Az orbiter rendben működött, Hold körüli pályára állt. A Hold-orbiter Vikram leszálló szondája 2019 őszén a felszínt már 500 méterre megközelítette, amikor leállt, és így a Holdba csapódott. Így azután a küldetés felemásra sikeredett.

A Chandrayaan-3 (lent) feladata az lesz, hogy kiköszörülje a csorbát. Az ISRO február 26-i sajtóközleménye szerint a Chandrayaan-3 júniusban indulhat a Holdhoz egy GSLV Mk.3 rakétával. Ezen az űreszközön azonban nem lesz orbiter, csak egy meghajtó/szállító egység, mely a Holdig repíti a landert és az azon lévő rovert. Ezeket a korábbi küldetésekhez gyártott tartalék példányok átalakításával hozták létre. Ha a leszállás sikeres lesz, India lehet a világon a negyedik ország, mely sima leszállást hajt végre égi kísérőnkön.