Ázsiai mozaik – 2022. december (1. rész)
(Rovat: India a világűrben - 2023.01.02 07:15.)

Havi sorozatunkban az ázsiai és csendes-óceáni térségről találnak olyan híreket, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek. Először indiai híreket olvashatnak.

Az űrhajó

Újabb fordulat az indiai személyszállító űrhajó (képünkön) egyre csak nyúló projektjében. Mint emlékezetes, a Gaganyaan első (személyzet nélküli) repülésére már 2020 decemberében sort kellett volna keríteni, de azt műszaki problémák és a COVID miatt azt előbb 2021 decemberére, majd szinte a végtelenbe tolták. Idén december elején az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) és a Katonai Élelmiszer-kutató Laboratórium több vezető beosztású szakembere is beszámolt a The New Indian Express című lapnak arról, hogy komoly politikai nyomás nehezedik rájuk annak érdekében, hogy a legkésőbb 2024 decemberére tervezett első személyzetes repülésre 2024 tavaszán sor kerüljön! A helyzet ugyanis az, hogy a következő parlamenti választást (Lok Sabha Elections) 2024 júniusában tartják, és a jelenlegi többséggel rendelkező unió szeretné, ha az első indiai űrhajós még a választások előtt üdvözölné az ország lakosságát a világűrből… Dr. R. Umamaheswaran, az ISRO személyzetes programért felelős igazgatója a kérdésre reagálva ki is jelentette: mindent megtesznek, hogy a szükséges teszteket felpörgessék. (A politikai nyomás az űrhajózásban sajnos már többször szült tragédiákat… – A szerző megj.)

Mindenesetre 2022. november legvégén sor került egy újabb fontos lépésre, az ú.n. IMAT-re (Integrated Main Parachute Airdrop Test) a Babina Field Lőtéren (Uttar Pradesh állam). A Gaganyaan esetében összesen tíz különféle ejtőernyő gondoskodik a biztonságos landolásról. Először két, kisméretű ejtőernyőzsák-eltávolító ernyő lép működésbe, szabaddá téve az ejtőernyőrendszert. Ezt követi két kisebb fékező ernyő nyitása, melyek stabilizálják a kabint és elkezdik annak sebességét csökkenteni. Ezek húzzák azután ki a három nyitóernyőt, melyek némi ismételt lassítást követően, egyenként nyitják a három főernyőt. (Ezek közül kettő teljes nyitása is elegendő a megfelelő süllyedési sebességre lassításhoz.) A novemberi demonstrációban egy 5 tonnás „csomagot” löktek ki 2500 m magasan egy IL-76-os katonai szállítógépéből, és a fenti (kevesebb mint 3 perc alatt lezajló) folyamatot azzal nehezítették, hogy szimulálták az egyik főernyő meghibásodását. Az eseményről fotók és videók tekinthetők meg az ISRO honlapján.

A jelenlegi tervek szerint a Gaganyaan TV-D1 (Test Vehicle – Demonstration 1) jelű repülése legkorábban 2023 februárjában következhet. Ennek során egy nagy magasságú startmegszakítási (mentőrakéta-) tesztre kerülne sor, természetesen emberek nélkül. A következő, TV-D2 kísérlettel legjobb esetben 2023 decemberében számolhatunk. Ebben már egy teljes képességű űrhajóval végeznének – szintén személyzet nélküli – orbitális repülést és ejtőernyős landolást. Csak ha ez a két kísérlet tökéletesen zajlott, akkor kerülhet sor az első repülésre űrhajóssal (űrhajósokkal?), valamikor 2024 májusában.

Az LVM-3 nehézrakéta

Eközben tovább folyik a „lánykori nevén” GSLV Mark III, jelenleg már LVM-3 hordozórakéta végfokozatában alkalmazandó CE-20-as hajtómű fejlesztése. A CE-20 lesz az első indiai kriogén hajtómű, melynek tolóereje 180 és 220 kN között, specifikus impulzusa 442 másodperc (4,33 km/s-nál) vákuumban, maximális működési ideje pedig 640–800 másodperc lesz. Az LMV-3-at többek között az űrhajó indításához is használni fogják.

A CE-20 már több „forró” teszten van túl, melyek közül kiemelkedik a 2018. októberi 25 másodperces (az E6-os példánnyal), és a 2022. januári 720 másodperces (az E9-essel). Az előbbire a Chandrayaan-2 holdszondát, az utóbbihoz pedig a Gaganyaan űrhajót indító rakétaváltozatok kvalifikációjához volt szükség. Legutóbb november 9-én és december 23-án végeztek újabb égési (hot fire) teszteket az E9 sorozatszámú hajtóművel. A novemberi kísérletben előbb 40 másodpercig 20, majd további 30 másodpercig 21,8 tonna tolóerővel járatták a „motort”, szimulálva ezzel egy 450 kg tömegű eszköz geostacionárius átmeneti (GTO) pályára juttatását. A decemberi teszt 650 másodperc hosszú volt. Folyamatos működés mellett 40 másodpercig 20,2 tonna, majd 175 másodpercig 20 tonna, végül 435 másodpercig 22,2 tonna tolóerőt adott le a rakétahajtómű. Ezzel az E9-es példány összesen 3370 másodperc működési időt gyűjtött össze.

Mini űrrepülőgép és könnyű rakéta

December 9-én jelentették be a többször felhasználható, személyzet nélküli mini űrrepülőgép fejlesztésének következő látványos tesztjét. Ezek szerint az RLV-TD (Reusable Launch Vehicle – Technology Demonstrator) valamikor 2023 első negyedévében hajtaná végre az első automatikus leszállást futópályára. A helyszín a DRDO Chitradurga Repülési Tesztközpontjának 09/27-es szilárd burkolatú pályája, Karnataka államban.

Az RLV legutóbbi sajtófigyelmet kiváltó teszteredménye még 2016. május 23-ára datálódik. Akkor az RLV-TD 1,75 tonna tömegű, kicsinyített makettje egy mindössze 13 perces, 70 km maximális magasságot elérő szuborbitális repülést teljesített. Az a változat a terveknek megfelelően nem érkezett vissza épségben a szárazföldre, hanem a leszállás szimulációjaképp az Indiai-óceánba, a Bengáli-öböl vizére ereszkedett le. Rajta a nyomást, hőmérsékletet és a szerkezetet érő mechanikai feszültséget mérő műszereket helyeztek el, és persze kipróbálták a hővédő borítást is.

2022. november 25-én Shri S. Somanath, az ISRO elnöke és a DOS (Űrminisztérium) titkára avatta fel az ISRO sriharikotai űrközpontjában az első indiai kereskedelmi rakétaindító állást, illetve az attól 4 km-re található kis indító és irányító központot. A startállást az Agnikul nevű vállalkozás fogja használni. A 2017-ben alapított, chennai Agnikul Cosmos az Indiai Műszaki Intézet (ITT, Madras) egyik spin-off cége, melyet Srinath Ravichandran és SR. Chakravarthy alapított. Ez a cég volt az első olyan indiai start-up, amellyel az ISRO együttműködési szerződést írt alá, még 2020 decemberében. A vállalkozás a most avatott startlétesítményből Agnibaan nevű, háromfokozatú rakétáját fogja majd indítani. Az Agnibaan egy 18 m magas, 130 cm átmérőjű, 14 tonna induló tömegű, kerozinnal és folyékony oxigénnel működő eszköz, mely 700 km magas körpályára majd 100 kg tömegű műholdat indíthat.