Ázsiai mozaik – 2022. július (2. rész)
(Rovat: India a világűrben, Az űrállomás és az USA - 2022.08.03 07:15.)

Sorozatunk előző részében kínai híreket olvashattak. Folytassuk most ausztrál, emirátusi és indiai információkkal.

Személyzetes űrprogramok

Július 25-én jelentette be az Egyesült Arab Emírségek, hogy Szultan Al Niadi (Sultan Al Neyadi, képünkön) lehet az ország – és egyben az arab világ – első hosszú távú űrrepülést végző űrhajósa! A tervek szerint a távközlési és informatikai mérnöki végzettséggel rendelkező emirátusi űrhajós az Axiom Space szervezésében, a 2023-ban startoló SpaceX Crew-6 (Crew Dragon) űrrepülés keretében juthat fel a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Az első emirátusi űrrepülés tartalék űrhajósaként szolgált Al Neyadi fél évet (!) tölthet az ISS-en. Ő és Hazza Al Manszúri (F-16-os vadászpilóta) 2018-ban kezdte egy éves űrhajós kiképzését Oroszországban. Hazza Al Manszúri (Hazza Al Mansoori) 2019. szeptember 25. és október 3. között járt a világűrben, az ország első űrhajósaként. Eközben természetesen tovább folyik a NASA űrhajós osztályában a 3. és 4. emirátusi űrhajós kiképzése. Nora Al Matrooshi gépészmérnöknőt és Mohammad Al Mullát, a dubaji rendőrség légi szolgálatának vezető oktatópilótáját még 2021 áprilisában választották ki 4305 jelentkező közül.

Az indiai űrkutatási szervezet (ISRO) a saját fejlesztésű Gaganyaan személyszállító űrhajó első (még automatikus) repülése előtt két mentőrakéta-tesztet kíván elvégezni, még az idén. Ehhez megépítettek két tesztjárművet (TV, Test Vehicle), azaz speciális rakétát. Az első demonstráció esetén a mentőtorony 11 km magasan lép működésbe és leválasztja a kabint a rakétáról, majd 15 km magasságig emeli. Itt válik szét a rendszer, a kabin pedig ejtőernyős leszállást hajt végre a Bengáli-öbölben. A TV-TD1 jelű kísérletre legkorábban szeptemberben kerülhet sor. A cél az emelkedési fázis, a szétválás és az ejtőernyőrendszer működésének ellenőrzése. A második kísérletre a legjobb esetben az idei év vége előtt kerülhet sor. Itt valószínűleg más magasságban bekövetkező „végzetes eseményt” fognak szimulálni.

A Gaganyaan első (automatikus) repülésére 2023-ban kerülhet sor, melyet még egy vagy két mentőrendszerteszt követne. Végül 2023 végén kerülhet sor legkorábban a második személyzet nélküli, majd 2024-ben az első személyzetes repülésre. Képünkön alul a Gaganyaan űrhajót rejtő orrburkolat (rajta a nyitott, azaz mentési/működési helyzetben lévő irányítórácsok). Felül a kabint a rakétáról letépő mentőtorony.

Műholdas alkalmazások

Ausztrália szerződést kötött az Airbus-szal a(z igen hosszú nevű) Defence’s Resilient Multi-mission Space STaR Shot nevű kutatási programra. A program az ausztrál fegyveres erők számára kívánja hosszú távon biztosítani a „műholdas szolgáltatásokhoz történő biztonságos hozzáférést”. Az Airbus-t a szigetország ipara részéről az Inovor Technologies, a Shoal Group és a Deloitte támogatja, de a munkában természetesen részt vesznek a fegyveres erők és az ország űrügynökségének szakemberei is. Jelenleg Ausztrália már két műholdprojekten dolgozik. Ezek az Airbus Arrow 150 műholdbuszon alapulnak, az űreszközök már jelentős részben ausztrál rendszereket is tartalmazni fognak.

Július 17-én az Emírségek elnöke, alelnöke (egyben miniszterelnöke), valamint az ország űrügynökségének vezetője közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy 3 milliárd dirham (kb. 820 millió dollár, 322 milliárd forint) induló tőkével létrehozták a Nemzeti Űralapot (National Space Fund). Az Alap első projektje a Sirb (madárraj) nevű, nagyfelbontású apertúraszintézises radarokkal (SAR) felszerelt műholdakból álló konstelláció lesz. A nagyfelbontású radaros műholdak első példánya (valószínűleg egy technológiai demonstrátor) akár már 3 év múlva elindulhat. További 3 éven belül teljesen kiépítenék a rendszert. A műholdakat több állami, ipari és egyetemi szereplő bevonásával kívánják elkészíteni. Mind technológia-, mind pedig kapacitásfejlesztési szempontból is fontos lesz a projekt, ugyanis egyfajta hídként képzelik el a közelmúlt űreszközei (Föld és Mars körüli pályán, optikai elven működő térképészeti holdak) és a távolabbi jövő űreszközei között, mint amilyen a 2028-ban a Vénusz és a kisbolygóöv kutatására indítandó szondák.

Űrtudomány

Ha minden jól megy, akkor az indiai űrkutatási szervezet (ISRO) 2023-ban egy-egy űrcsillagászati műholdat, valamint napkutató szondát és Holdra szálló eszközt is elindíthat!

Az év első negyedévében startolna az Aditya-L1 nevű, a Nap koronáját vizsgáló űrszonda, mely az L1-es Lagrange-pontot célozza, illetve a Chandrayaan-3, mely sima leszállást kísérelne meg a Hold felszínén. A Chandrayaan-3 nem tartalmazna orbitert (keringő egységet), hanem „egyenesből” próbálna meg landolni, majd egy kisméretű rovert (járművet) bocsátana útjára. A lander és a rover a Hold körül keringő Chandrayaan-2-t használná átjátszóállomásként. (Ez utóbbi űreszköz még 2019-ben indult, és tervezett élettartama 7 év. Bár eddig jól teljesített, ez azt jelenti, hogy a Chandrayaan-3 nem csúszhat túl sokat!)

2023 második negyedévében egy SSLV rakéta orrán indulhat az XPoSAT nevű röntgencsillagászati hold (képünkön). A 480 kg starttömegű műhold fedélzetén 125 kg-ot tenne ki a tudományos műszeregyüttes. A 65 × 65 × 60 cm-es doboz tervezett élettartama 5 év. Az 500–700 km magas, 30° hajlásszögű pályán keringő űreszköz berendezései a POLIX (Polarimeter Instrument in X-rays) és az XSPECT (X-ray Spectroscopy and Timing) nevet viselik. Az előbbi a 8 és 30 keV közötti tartományban vizsgálná a fényes röntgenforrásokat. Az utóbbi műszer puha röntgenforrások spektroszkópiai vizsgálatát végezheti a 0,8–15 keV-os tartományban.