Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Ázsiai mozaik – 2021. március (1. rész)
(Rovat: India a világűrben, Japán a világűrben , Japán és az Űrállomás - 2021.04.02 07:15.)

Havi sorozatunkban az ázsiai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

India

Március 4-én az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) és a NASA Sugárhajtás Laboratórium (JPL) szakemberei virtuális átadás-átvételi ceremóniát tartottak. Ennek keretében az indiai szakemberek útnak indították Amerikába az amerikai–indiai NISAR műholdhoz gyártott indiai S-sávú (hullámhossz: 12 cm) apertúraszintézises radart. A NISAR (NASA-ISRO Synthetic Aperture Radar) műhold másik berendezése az amerikai fejlesztésű L-sávú (24 cm-es hullámhossz) SAR lesz. A 2800 kg starttömegű műhold az ISRO I-3K műholdvázán épül, és a tervek szerint egy indiai GSLV rakéta állítja majd 747 km magas, poláris körpályára, legkorábban 2023 elején. A 3 éves tervezett élettartamú hold jellegzetessége a 12 m átmérőjű dróthálóantenna, mely mind az L-, mind pedig az S-sávú radaros adó-vevőket kiszolgálja. A műhold elsősorban a jégmezők pusztulását, valamint a természeti katasztrófák (földrengések, cunamik, vulkánkitörések) hatásait fogja vizsgálni.


Márciusban szakmapolitikai nagyüzem volt Indiában. Az indiai űrügynökség (ISRO) elnöke, egyben az űrtevékenységért felelős Minisztérium (DOS) vezetője, K. Sivan (képünkön) – szakértőivel megerősítve – több magas szintű videokonferencián vett részt. Március 3-án Giorgio Saccoccia, az ASI (olasz űrügynökség) vezetője, március 11-én Yamakawa Hiroshi, a JAXA (japán űrügynökség) elnöke, míg 17-én Szultán bin Szalman bi Abdul Aziz, a szaúdi Űrkutatási Bizottság Igazgató Tanácsának elnöke foglalt helyet a „virtuális tárgyalóban”. A megbeszélések fókuszában minden esetben a futó programok helyzete, és a jövőbeli együttműködések lehetősége volt.


Március 22-én befejezte csillagvárosi alap-űrhajósképzését a négy indiai űrhajósjelölt. Mint emlékezetes, ők még 2020 januárjában utaztak ki Csillagvárosba, egy elvileg egy éves alapképzésre, de a COVID-19 járvány miatt képzésük kicsit csúszott. Ahogy erről annak idején írtunk, ők nem Szojuzzal és nem az ISS-re fognak repülni. Közülük kerülnének ki a tervezett indiai személyszállító űrhajó (Gaganyaan) első (berepülő) személyzetei, illetve ők minden bizonnyal az indiai újoncok képzésébe is „belefolynak” majd. Tizenöt hónappal ezelőtti cikkünkben még arról írtunk, hogy a két személyzet nélküli orbitális repülésre 2020 végén és 2021 nyarán, míg az első személyzetes repülésre 2021 decemberében kerülhet sor. Az ma már kijelenthető, hogy ezekből a tervekből semmi nem lett/lesz, hisz még egyetlen Gaganyaan startra sem került sor. Nem világos, hogy ezért mennyiben felelős a COVID-19, és mennyiben műszaki kérdések vannak a háttérben. Az azonban nem kerülhető meg, hogy megemlítsük, hogy az űrhajó indítására szánt GSLV Mk.III rakéták közül egy darab sem repült 2018. december óta, azaz immár 27 hónapja!

Az ISRO és a JAXA…

…vezetőinek fent említett tárgyalásán külön foglalkoztak két közös programmal. Az egyik a földmegfigyelő műholdak adatainak (közös) felhasználásával (Utilization of Earth Observation Satellite Data) foglalkozó, kölcsönös adatmegosztásról szóló program. A másik a LUPEX (Lunar Polar Exploration) nevű közös űrszonda terve. Az elképzelések szerint a leszállószonda 2024-ben érné el a Hold felszínét a déli pólusvidéken, s ott egy kisméretű rovert is használna.


A programban a JAXA hozzájárulása a(z addigra talán már rendszeresen bevethető) H3 nehéz-hordozórakéta, illetve a rover megvalósítása lenne, az ISRO pedig a leszállóegységet építené. Ez valószínűleg a tervezett indiai Csándráján-3 (Chandrayaan-3) alapjaira épülne (azonos lenne azzal?), viszont használná az addigra már a japán SLIM Hold-landeren (2022-ben) kipróbált, és a „terepi jellegzetességek összehasonlításán alapuló” navigációs algoritmust a nagyon pontos leszálláshoz. A LUPEX mintegy 6 tonna induló tömegén belül a leszállóegység és a rover tömege kb. 350 kg lenne. Tudományos műszereket mind a JAXA, mind pedig az ISRO építene.

Újabb japán űrhajós

Március 1-jén véglegesítették a SpaceX Crew-2 jelű repülésének személyzetét. A két amerikai (Shane Kimrough parancsnok és Megan McArthur pilóta) mellett a küldetésspecialisták külföldiek lesznek. A JAXA-t – ahogy arról már korábban írtunkAkihiko Hoside (Akihiko Hoshide), míg az ESA-t Thomas Pesquet képviseli. Miután a start várható ideje április 22., most bemutatjuk olvasóinknak Hosidét.

A japán űrhajós 1968. december 28-án született. 1992-ben a Keio Egyetemen gépészmérnöki diplomát, majd 1997-ben (ugyanott) repülő- és űrmérnöki doktori címet szerzett. 1992-ben kezdett dolgozni a japán NASDA űrügynökségnél, ahol először a H-2 rakéta fejlesztésén, majd 1994 és 1999 között az űrhajósok felkészítésén és támogatásán dolgozott. Űrhajóskiképzését 1999 februárjában kezdte, majd egy időre visszatért a fejlesztésekhez (H-2A rakéta, és a Kibo modul az ISS-re).


A világűrben eddig kétszer járt, összes repült ideje közel 141 nap. A 2008. májusi STS-124 (Discovery), vagy ISS-1J űrrepülőgépes úton részt vett a Kibo hermetikus moduljának felszállításában és üzembe helyezésében. A kéthetes repülés alatt 3 űrsétát végzett. Második útján, 2012 júliusában a Szojuz TMA-05M fedélzeti mérnökeként érkezett az ISS-re, ahol 4 hónapos űrrepülést teljesített az 32. állandó személyzet tagjaként. Harmadik – megint hosszú időtartamú – űrrepülésére ismét az űrállomásra indul, immár harmadik űrhajótípusával! Először a 65. személyzet fedélzeti mérnöke, majd az 66. parancsnoka lesz.

(Folytatjuk!)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021