India kutató űreszközei
(Rovat: India a világűrben - 2017.07.23 07:15.)

Folytatódik a Hold kutatása, majd napfizikai és polarizációs röntgencsillagászati megfigyeléseket végző űreszközök következnek.

Az ENSZ Világűrbizottság (COPUOS) idén június 7–16. között Bécsben tartotta 60. ülésszakát. Szokás szerint több résztvevő ország és szervezet idén is úgynevezett technikai előadásban számolt be űrtevékenysége legújabb eredményeiről, amelyek közül néhányat olvasóinkkal is megismertetünk. India küldöttei több más előadás mellett az ország tudományos kutatást végző űrprogramjának további terveiről számoltak be.

Az előadást dr. M. Annadurai, az ISRO Indiai Műholdközpont (ISRO Satellite Centre, ISAC) igazgatója tartotta. Beszámolt India két, jelenleg is futó tudományos küldetéséről. Mars-szondájuk (Mars Orbiter Mission, MOM), India első bolygóközi küldetése 2014. szeptember óta dolgozik Mars körüli pályán. Működése első évének mérési eredményeit már nyilvánosságra hozták, az adatokból 1100 felhasználó 200 GB mennyiséget töltött már le. A szonda képei alapján az ISRO látványos atlaszt állított össze (amely a lenti linkről letölthető).

2015. szeptemberében állították pályára első csillagászati műholdjukat, az Astrosatot, amely már 20 havi sikeres működést mondhat magáénak. A 650 km magas, közel ekvatoriális pályán keringő műhold műszereit indiai, brit és kanadai kutatóintézetek készítették, tudományos eredményei a kutatók rendelkezésére állnak, a részletek a küldetés honlapján találhatók.

India az elkövetkező években ezt a három tudományos küldetést szándékozik indítani. (Forrás: ISRO)

A soron következő három tudományos küldetés közül leghamarabb, a jelenlegi tervek szerint 2018. I. negyedévében a Csándráján–2 (Chandrayaan–2) indulhat. Feladata a 2008-ban a Holdhoz indított, és sikeresen, bár a tervezettnél jóval rövidebb ideig működő Csándráján-1 küldetésének folytatása lesz, továbbfejlesztett műszerekkel, és ami a legfontosabb, leszállóegységgel és holdjáróval kiegészítve. Az indiai GSLV Mk–II hordozórakétával induló szonda teljes tömege 3320 kg lesz, a keringő egység 100 km magas Hold körüli pályára áll, működési idejét 1 évre tervezik. A leszállóegység működési ideje viszont csak 2 hét lesz, azaz egyetlen holdi nappal, vagyis nem számítanak arra, hogy a szerkezet túléli a holdi éjszaka hidegét.

A 2018. I. negyedévében induló Csándráján–2 Hold felé vezető pályája. (Forrás: ISRO)

A keringő egységet nyolc tudományos műszerrel szerelik fel. A TMC–2 (Terrain Mapping Camera) a holdfelszín háromdimenziós térképét készíti el. A lágy röntgentartományban érzékeny CLASS spektrométer a leggyakoribb kőzetalkotó ásványok (Mg, Al, Si, Ca, Ti és Fe) eloszlását vizsgálja. Az XSM (Solar X-ray Monitor) a napkorona röntgensugárzását figyeli. Az OHRC (Orbital High Resolution Camera) nagy felbontású képeket készít a leszállóhelyről. Az IIRS (Imaging IR Spectrometer) infravörös képalkotó spektrométer feladata a poláris vidékeken az OH-gyökök és a H₂O molekulák azonosítása. Az L- és S-sávú apertúraszintézises radar (SAR) a krátereket térképezi fel, főként a poláris vidékeken. A CHACE–2 semleges tömegspektrométer a Hold exoszféráját vizsgálja. A RAMBHA az ionoszféra teljes elektrontartalmát méri. Utóbbi műszer párja a leszállóegységre kerül, amely emellett a felszín közelében a plazmasűrűséget és annak időbeli változásait követi, méri a poláris területen a regolit termikus tulajdonságait, továbbá szeizmikus méréseket végez, hogy a Hold kérge és köpenye szerkezetére következtethessenek. A roverre két műszer kerül, mindkettő az ásványösszetételt méri.

A Csándráján–2 küldetés három egysége, a keringő és a leszálló egység, valamint a holdjáró. (Forrás: ISRO)

A következő indiai űrszonda, az Aditya–1 2020 elején indulhat. Ez lesz India első űreszköze, amelyik az L1 Lagrange-pontban dolgozik majd, ahonnan napfizikai megfigyeléseket végez. Tanulmányozni fogja a kromoszféra és a napkorona dinamikáját, a koronafűtést, a részlegesen ionizált plazma viselkedését, a koronakitörések (CME) és a flerek keletkezését, valamint az L1 pont környezetében a plazma tulajdonságait. A szonda 100 nap alatt éri el az L1 pontot, amely körül a Nap irányára merőleges síkban 177,8 napos periódussal fog keringeni. Műszeregysége hét tudományos műszerből áll.

A jövő évtizedben indulhat az XPoSat, egy polarizációs méréseket végző röntgencsillagászati műhold, amelyik 500–700 km közötti magasságú, 30 foknál kisebb inklinációjú pályájáról mintegy 50 kozmikus röntgenforrást vizsgál az 5–30 keV energiatartományban, a tervek szerint 5 éven keresztül.

Az XPoSat polarizációs röntgencsillagászati műhold csak a jövő évtizedben indul. (Forrás: ISRO)

India távolabbi tervei között szerepel egy küldetés a Vénuszhoz (amely 500 km és 60 000 km között változó magasságú keringési pályára áll), a Mars-küldetés folytatása, az Astrosat folytatása (infravörös, ibolyántúli és szubmilliméteres vizsgálatokkal), valamint az L5 Lagrange-pontból a naptevékenység nagyléptékű, a Földre hatást gyakorló zavarait figyelő űridőjárási űrszonda.