Ritka trópusi vihar
(Rovat: Időjárás és előrejelzése - 2024.03.06 07:15.)

A trópusi viharok ritka vendégek az Atlanti-óceán déli területein, ezért különleges az, amelyet a NASA Aqua műholdja februárban Brazília partjai előtt örökített meg.

A forgószél álló (stacionárius) alacsony nyomású frontként február 15-én kezdett kialakulni. A NOAA szakemberei a szervezet műholdjainak megfigyelései alapján megállapították, hogy a front február 16-án szubtrópusi depresszióvá (alacsony légnyomású területté) fejlődött, miután a brazil partok mentén dél felé tartó, nedves, trópusi légtömegekkel találkozott. A dél felé mozgó depresszió egyre erősödött, ezért a Brazil Haditengerészet Hidrográfiai Központja február 18-án 21 óra helyi időkor trópusi viharrá minősítette, amelynek az Akará nevet adták. Akkor a viharban a szélsebesség elérte a 64 km/órát, a légnyomás pedig 1000 millibar volt. A térségben azért ritkák a számottevő méretű trópusi viharok, mert általában jelentős a szélnyírás, ami megakadályozza kialakulásukat, és hiányoznak azok a légköri zavarok, amelyek trópusi viharrá fejlődnének. Emellett az Egyenlítőtől délre nem jellemző az Afrika felől fújó keleti szél, amely északabbra kiválthatja a ciklonok és a hurrikánok kialakulását. Ritkaságukat mutatja, hogy az Akará előtt legutóbb 2019-ben jelent meg a térségben trópusi viharrá minősített időjárási helyzet, az Iba, a 2010-es Anita óta pedig az Akará mindössze a harmadik ilyen jelenség, amely önálló nevet kapott. (Más nyilvántartásokban a név nélküli 2021-es 01Q is szerepel.)

A NASA Aqua műholdjának MODIS közepes felbontású spektroradiométere 2024. február 19-én helyi idő szerint 14:20-kor (17:20 UT) fényképezte le az Akará hurrikánt, amelynek középpontja a felvétel készítésekor São Paulótól mintegy 900 km-re délkeletre helyezkedett el. A felvételen szépen kirajzoló felhőíveket megfigyelve könnyen észrevehetjük, hogy a déli félgömbön a hurrikánok ellentétes irányban forognak, mint az északi félgömbön megjelenő társaik (lásd például itt), amit a Coriolis-erő ellentétes irányú hatása okoz. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE és GIBS/Worldview)

Századunk elejéig egyáltalán nem is jegyezték fel az Atlanti-óceán déli részén a trópusi ciklonokat. 2004-ben azonban megjelent a térségben egy később I. kategóriásnak minősített trópusi ciklon, amely Brazília Santa Catarina tartománya területén érte el a szárazföldet, ezért a Catarina nevet kapta (nem tévesztendő össze a rákövetkező évben Észak-Amerikában súlyos pusztítást okozó Katrina hurrikánnal). Ez volt a Déli-Atlanti-óceán fölött a műholdakkal megfigyelt első trópusi ciklon. Mivel abban az időben a Brazil Időjárás-előrejelző Központ még nem rendelkezett anemométerekkel (szélsebességmérő műszerekkel), ezért a hurrikánban uralkodó szélsebességeket kizárólag a műholdas felvételek alapján tudták megbecsülni.

A Catarina után kezdték a meteorológusok rendszeresen figyelni a térség trópusi forgószeleit, amelyek csak néhány évenként fordulnak itt elő. A Yale Egyetem éghajlatkutatói szerint az Akará kialakulását az okozta, hogy a tengervíz hőmérséklete február 19-én mintegy 0,5 °C-kal magasabb volt az átlagos 26 °C-nál, ami a trópusi viharok kialakulásához szükséges vízhőmérséklet alsó határa. A szokatlanul meleg tengervíz inkább nyár elejére jellemző, de most egy hónapok óta tartó melegebb időszak folytatásaként jelentkezett. A szélsebesség akkor is csak 85 km/h-ig nőtt, amikor a hurrikán a legerősebb volt, a légnyomás pedig ebben az időszakban 994 mbar-ig csökkent. Február 21-én a vihar jellemzői már elmaradtak a hurrikánná minősítéshez szükséges értékektől, vagyis a légköri képződmény egyszerű alacsony nyomású depresszióvá szelídült, majd másnapra gyakorlatilag megszűnt.