Mi várható 2022-ben? (2. rész)
(Rovat: Időjárás és előrejelzése, Navigáció és térképészet , Lássuk és halljuk egymást - 2022.01.06 07:15.)

Hordozórakéta-fejlesztések mérföldkövei, érdekes műholdas programok szerepelnek év eleji előretekintő sorozatunk második részében.

Elon Musk cége, a SpaceX egyik, az űrbe jutás jövője szempontjából legjelentősebb munkája a Starship/Super Heavy rendszer fejlesztése. A nagy teljesítményű, teljesen újra felhasználható hordozóeszköz prototípusaival 2020-ban és 2021-ben is egy sor kísérleti indítást, szuborbitális tesztet végeztek a Texas államban fekvő Boca Chica-i bázison. A legfrissebb hírek szerint az Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hatósága (FAA) számára további hónapokat vesz majd igénybe, míg elkészülhet az indítási engedély kiadásához szükséges környezetvédelmi hatástanulmány. A SpaceX terveiben mindenesetre 2022 a Starship első orbitális próbarepülésének éveként szerepel.

Starship-összeszerelés a Mexikói-öböl partján. (Kép: SpaceX)

A Starship első Föld körüli repülését „természetesen” már tavaly beharangoztuk év eleji előretekintésünkben. De igazságtalan volna azt a látszatot kelteni, mintha csak ez a program késlekedne. Az űrtevékenységben ez igencsak megszokott dolog, elég csak újraolvasni régebbi évindító cikkeinket. Például 2021-re jelezték – így jeleztük mi is – előre az amerikai United Launch Alliance (ULA) új hordozórakétájának, a Vulcannak a bemutatkozását, az új európai Ariane-6 rakéta első repülését, valamit a japán Mitsubishi Heavy Industries készülő H3 hordozórakétájának a szolgálatba állását. Azonban egyik hírrel sem találkozhattak az elmúlt évben portálunkon: ezek a mérföldkövek mind 2022-re tolódtak. Az új évben várható (talán) a szuborbitális űrturizmusban hírnevet szerzett amerikai Blue Origin cég új, immár a Föld körüli pálya elérésére is alkalmas New Glenn rakétájának bemutatkozása. Az év elejére ígérik az orosz Angara-2.1 első orbitális repülését, és számos kisebb hordozórakéta fejlesztése (és továbbfejlesztése) folytatódik világszerte, Amerikától Kínáig.

Nem nehéz megjósolni, hogy 2022 is a műholdseregek éve lesz. A 2021-ben megszokott ütemben folytatódhat a SpaceX Starlink alacsony pályás internetszolgáltató műholdrendszerének, valamint a One Web hasonló célú saját rendszerének kiépítése. Tovább bővülnek a kis műholdakat használó, elsősorban amerikai cégek által üzemeltetett földmegfigyelő műholdrendszerek is, és nem szabad megfeledkezni a 2021-ben már csúcsokat döntögető kínai űraktivitásról sem, amelyről azonban általában kevesebb információ jut el hozzánk.

Az űrtevékenység hagyományos területein – navigáció, távközlés, földmegfigyelés, katonai alkalmazások – az előttünk álló évben sem áll meg az élet. A teljesség igénye nélkül megemlítünk itt néhány 2022-re ígért, jelentősnek ígérkező műholdat. Márciusban indulhat Floridából egy Atlas-5 rakétával az amerikai geostacionárius meteorológiai műholdrendszer utánpótlását jelentő – már tavalyra ígért – GOES-T. Az európai Meteosat sorozat harmadik műhold-generációjának első képviselője (MTG-I1) is idén érheti el a geostacionárius pályát.

Az előtérben egy Meteosat Third Generation (MTG) képalkotó (Imaging, I) meteorológiai műhold, amelyek közül az első 2022 őszén startolhat. A teljes harmadik generációs Meteosat műholdrendszer négy ilyenből és két MTG-S (Sounding, a légköri összetételt mérő) holdból áll majd össze. (Fantáziakép: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

Az első negyedév vége felé egyszerre két új európai Galileo navigációs műhold startol Kourou-ból, egy Szojuz hordozórakétával. Szeptemberben következhet egy újabb páros, az év vége felé pedig „ immár egy Ariane-6 rakétával – még egy harmadik is. Felpöröghet az amerikai GPS rendszer frissítése is, 2022-ben akár három Block 3A sorozatú új műholdat állíthatnak közepes magasságú pályákra. S ha már a hely- és időmeghatározó műholdrendszerekről esik szó, ne hagyjuk ki az orosz GLONASSZ rendszert sem, amelybe idén indíthatják az első K2 sorozatú űreszközt.

Novemberre ütemezték be az amerikai–francia SWOT (Surface Water and Ocean Topography) radar-interferométeres „vízfigyelő” műhold startját Kaliforniából, egy Falcon-9 rakétával. A számos reménybeli földmegfigyelő műhold közül kiemeljük még az európai Copernicus program keretében 2022-ben indítandó Sentinel-1C-t. Ennek feladata a radaros elven működő Sentinel-1 műholdpáros (a 2014-es 1A és a 2016-os 1B hold) kiegészítése, hogy ha azok közül egy már fel is mondaná a szolgálatot, akkor is folyamatos maradjon az adatok szolgáltatása.

A SWOT műhold. (Fantáziakép: CNES)

Évindító sorozatunk következő, harmadik és egyben befejező részében a Naprendszer űrszondás kutatására fókuszálunk majd, arccal a Hold felé!