Orosz–magyar űrszeminárium
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar, Orosz tudományos műholdak , Az űrállomás és Oroszország - 2018.05.14 07:15.)

A második a sorban. A résztvevők áttekintették az orosz–magyar űregyüttműködés futó és lehetséges projektjeit.

2018. május 11-én a budapesti Orosz Kulturális Központban tartották a második Orosz–magyar űrkutatási szemináriumot. A rendezvény hazai szervezője a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (Magyar Űrkutatási Iroda) volt. A résztvevőket a házigazda intézmény nevében Valerij Platonov, az Orosz Kulturális Központ igazgatója, az NFM részéről pedig Pócza András főosztályvezető nevében Erényi István köszöntötte.

Erényi István a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nevében köszöntötte a szemináriumot

Horvai Ferenc (NFM Elektronikus Hírközlési és Űrkutatási Osztály) tájékoztatást adott Magyarország nemzetközi, elsősorban orosz kapcsolatainak alakulásáról az űrkutatás terén. Az együttműködés jogi alapja a kormányszintű együttműködési megállapodás, amely Magyarországon az egyetlen ilyen, de Oroszországban is különleges, mert az űrtevékenység önálló egyezmény tárgya, nem egy általános tudományos-technológiai együttműködés egyik pontja. Az együttműködés anyagi fedezetét a Kormány által 2017-re biztosított 192 millió Ft támogatás, és az ugyanazon rendeletben a további évekre összeg megjelölése nélkül ígért támogatás jelenti. Az előadásban elhangzott, hogy ha az orosz–magyar együttműködés lehetőségeit az ISS és a majdani holdbázis területén is szeretnénk minél teljesebben kihasználni, akkor ennek az összegnek a többszörösére lenne szükség.

Valerij Platonov, az Orosz Kulturális Központ igazgatója, Horvai Ferenc (NFM) és Lichtenberger János (ELTE Űrkutató Csoport)

Szergej Szvertilov (Lomonoszov Egyetem Szkobelcin Atomfizikai Kutatóintézet) a Vernov-program a Föld kozmikus környezetének vizsgálata terén elért tudományos eredményeiről beszélt. Hangsúlyozta a jó együttműködést az ELTE Űrkutató Csoportjával és a BL Electronics Kft.-vel, aminek eredményeképpen a SAS–3-R műszer a Csibisz és a Vernov műholdra is felkerült, és a készülő Csibisz–AI műholdon is működik majd egy magyar SAS műszer. A Vernov műholdat 2014 júliusában állították napszinkron pályára, fedélzetén az azóta is dolgozó egyik műszere a SAS–3-R. (Felbocsátásakor a Vernov még Relek, más írásmód szerint Relec, azaz Релятивистские электроны névre hallgatott, csak 2014 végén nevezték el Szergej Nyikolajevics Vernov (1910–1982) szovjet űrfizikusról).

Szergej Szvertilov (Lomonoszov Egyetem Szkobelcin Atomfizikai Kutatóintézet)

Vitalij Bogomolov (ugyancsak Lomonoszov Egyetem Szkobelcin Atomfizikai Kutatóintézet) a Vernov és a Lomonoszov programoknak a légkörrel és a magnetoszférával kapcsolatos tudományos eredményeit ismertette. A Lomonoszov (más néven MVL-300, ami Mihail Vaszilijevics Lomonoszov születésének 300. évfordulójára utal) műholdat 2016. április 28-án az első, Vosztocsnijból végrehajtott starttal, Szojuz rakétával állították pályára. A műhold a nagyenergiájú kozmikus sugarak és a gamma-kitörések kutatását végzi, de ezenkívül a tranziens felsőlégköri jelenségeket (vörös lidércek, kék nyalábok, stb.) is vizsgálja.

Vitalij Bogomolov (Lomonoszov Egyetem Szkobelcin Atomfizikai Kutatóintézet)

Irina Sumilina (Orosz Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Problémák Intézete) a nemzetközi SIRIUS (Scientific International Research in Unique Terrestrial Station) izolációs projektről és az orosz–magyar együttműködés eredményeiről, perspektíváiról tartott előadást. A NASA-val és több más űrügynökséggel együttműködésben folyó SIRIUS kísérletsorozat már elkezdődött, az első izolációs kísérlet tavaly 17 napig tartott. A sorozat 2022-ig folytatódik, a jövőben 4, 8 és 12 hónapos izolációban vizsgálják a 30–50 év közti életkorú résztvevőket. Előadásában megemlítette a Foton M–4 bioműholdat és a 2020-as évekre tervezett Bion M–2 és M–3 műholdakat, amelyekre várják a magyar együttműködő partnereket. Balázs László (MTA Természettudományi Kutatóközpont) hozzászólásában elmondta, hogy kutatócsoportjuk az Orvosbiológiai Problémák Intézetével együttműködve már a Marsz-500 kísérletben is részt vett, és a SIRIUS kísérletben is részt vesznek.

A szeminárium második részében magyar kutatók számoltak be meglévő és tervezett orosz együttműködéseikről. Lichtenberger János (ELTE Űrkutató Csoport) arról a három űrkísérletről beszélt, amelyekben az elkövetkező években a SAS–3 műszert és más magyar berendezéseket használni fognak (Csibisz–AI, Trabant, Obsztanovka–2). A programokba további magyar cégek és intézetek is bekapcsolódnak, a SAS–3 műszert a BL-Electronics Kft., a fedélzeti adatgyűjtőt a Wigner Fizikai Kutatóközpont és az SGF Kft., a telemetriai rendszert pedig a BHE Kft. készíti. A műholdak közül először a Csibisz–AI indulhat, várhatóan két év múlva. Ezt az ISS-re utánpótlást szállító Progressz teherűrhajóval állítják pályára. Az űridőjárási vizsgálatokat végző Trabant ugyancsak a jövő évtized elején állhat pályára. Ennél a műholdnál a legnagyobb kihívást az óriási adattömeg (naponta kb. 130 GB) lejuttatása jelenti. Solymosi János (BHE, Bonn-Magyarország Elektronikai Kft.) Orosz–magyar kapcsolatok fejlődése az űrtávközlés terén címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a kísérleti céllal 2014-ben felvitt, a BHE által készített, és teljes sikerrel kipróbált, a Lucs távközlési műholdakkal kapcsolatot biztosító, fázisvezérelt kommunikációs rendszerüket a közelmúltban újra használták. Hirn Attila és Szabó Julianna (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) intézetük dózismérési eredményeiről és új fejlesztéseikről beszélt. Az ISS-en a szolgálati rendszer részét alkotó, 4. generációs Pille készüléket folyamatosan használják dózistérképezési céllal, illetve űrséták és nagy napkitörések idején személyi dozimetriára. Készül a Matrjoska kísérlet egy új változata, és nyomdetektoraikkal a Phoenix kísérletbe is bekapcsolódnak.