Orosz–magyar űrkutatási szeminárium
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar, Az űrállomás és Oroszország , Orosz tudományos műholdak - 2016.12.04 09:15.)

A december első két napján Budapesten tartott szakmai találkozó témája a két ország űregyüttműködése, annak továbbfejlesztése volt.

Az orosz–magyar űrkutatási szeminárium az NFM Magyar Űrkutatási Iroda és a budapesti Orosz Kulturális Központ szervezésében zajlott, a helyszín ez utóbbinak az Andrássy úti épülete volt.

Az orosz–magyar űrkutatási szeminárium résztvevőinek egy csoportja.

Magyarország épp egy éve vált az Európai Űrügynökség (ESA) teljes jogú tagjává. Ez a jelentős eredmény, valamint az ehhez vezető – a reméltnél hosszabbnak bizonyult – út kicsit elvonta a figyelmet az Oroszországgal való űregyüttműködés témájától. Ez pedig két okból is igazságtalan: egyrészt a magyar űrkutatás kezdeti nagy nemzetközi sikerei az Interkozmoszhoz, az akkori szocialista országoknak a Szovjetunió által dominált űrkutatási programjához fűződnek. Nem csak Farkas Bertalan 1980-as űrrepülésére kell itt gondolni, hanem az első magyar műholdfedélzeti berendezésekre, vagy akár a Halley-üstököst megközelítő Vega űrszondák programjában való magyar részvételre. Az akkor elindult kutatási irányok jórészt a mai napig jelen vannak a hazai űrkutatásban. Másrészt a jelen pillanatban is vannak jól működő partneri együttműködések és űripari kapcsolatok az orosz és magyar felek között. A teljesség igénye nélkül kiemeljük ezek közül a Nemzetközi Űrállomás (ISS) orosz szegmensében végzett űrdozimetriai méréseket és kutatásokat (Pille, TriTel műszerek), az ISS-re a BHE Bonn Hungary Kft. által szállított távközlési berendezéseket, vagy a Föld kozmikus környezetének vizsgálatát célzó, orosz űreszközökre telepített magyar műszereket (pl. SAS-2, SAS-3).

A szeminárium résztvevőit az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetségének képviseletében Valerij Ljahov köszöntötte, majd Pócza András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) főosztályvezetője méltatta az orosz–magyar űrkapcsolatok jelentőségét. Az első napon előadások hangzottak el a magyar űrtevékenység helyzetéről, a Magyar Űripari Klaszter és a Magyar Repülő- és Űrtechnológiai Platform eredményeiről. E két szerveződés tömöríti a hazai űripari vállalkozások és űrkutató szervezetek jelentős részét. Az orosz Enyergija vállalat képviselői az ISS-en működő magyar fejlesztésű dózismérő berendezések használatát mutatták be. Ehhez a témához kapcsolódóan szó volt még az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjában végzett sokrétű űrdozimetriai kutató-fejlesztő munkáról. A szép számban megjelent orosz és magyar szakmai közönség hallhatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) folytatott, űridőjárással kapcsolatos kutatásokról és a világűrből végzett rádiócsillagászati megfigyelésekről. Az első nap délutánján pedig az érdeklődő résztvevők a BHE Bonn Hungary Kft. telephelyére látogattak, ahol részletesen is megismerkedhettek a vállalat tevékenységével – és épp időben érkeztek ahhoz, hogy még lássák az ott elkészített, néhány nap múlva Oroszországba szállítandó berendezést, amely nemsokára az ISS orosz szegmensére kerül majd.

Kecskeméty Károly bemutatta az MTA Wigner FK űrkutatási tevékenységét.

A szeminárium második napján magyar részről öt cég, illetve intézmény mutatkozott be, általában kiemelve meglévő orosz együttműködésüket, vagy hangsúlyozva ez irányú készségüket. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont képviselője elsősorban az űridőjárás és a Naprendszer kutatása területén végzett munkájukról beszélt, a jövő programjai közül kiemelte az ESA-s BepiColombo és a Solar Orbiter, illetve az időben valamivel távolabbi JUICE küldetésekben (wigneres szóhasználattal „missziókban”) való részvételüket.

A hallgatóság különösen nagy érdeklődéssel fogadta az MTA Természettudományi Kutatóközpont munkatársainak előadását, akik a Marsz–500 kísérletben, az ISS fedélzetén, valamint az antarktiszi Concordia állomáson folyó pszichológiai, azon belül elsősorban beszédelemzési kísérleteikről beszéltek.

Balázs László ...

... és Ehmann Bea az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet űrkutatási vonatkozású eredményeit mutatták be.

Bemutatkozott az olvasóink számára jól ismert SGF Kft., beszámolójukban nagy hangsúlyt kapott legaktuálisabb eredményük, az ExoMars TGO szondája sztereókamerájához fejlesztett szoftverjük. Az Aluinvent Zrt. előadásából kiderült, hogy az évente már 1000 tonna alumíniumhabot előállító cég elismerésre méltóan változatos termékei milyen sokoldalúan használhatók a legkülönbözőbb területeken, az űreszközöktől a védelmi iparon és a járműiparon keresztül az építészetig. Végül, de nem utolsósorban a résztvevők megismerkedhettek a következő magyar műhold, a SMOG–1 tervével.

Sztanyiszlav Klimov professzor (Űrkutatási Intézet, Moszkva) az orosz űridőjárási kutatásokról, a tervezett újabb műholdjaikról és a gyümölcsöző magyar együttműködésükről beszélt.

Több orosz előadó is foglalkozott az űridőjárással, valamint az ehhez kapcsolódó területekkel, így a földi eredetű gamma-villanásokkal és a Nap–Föld-fizikai kapcsolatokkal. Bemutatták az ezeken a területeken elért orosz eredményeket, különös tekintettel a magyar (elsősorban az ELTE-vel folyó) együttműködéseket. Két előadásban is nagy hangsúlyt kapott a Csibisz–M műhold programjaként néhány éven belül elkészülő Csibisz–AI és Trabant műhold. Az űrélettani együttműködésről szóló előadásban több szó esett a múlt eredményeiről, és valamivel kevesebb a jelen lehetőségeiről, de a szeminárium kapcsán folytatott kétoldalú megbeszélések talán ebben is előrelépést hoznak.

Irina Szumilina (Orvosbiológiai Problémák Intézete, Moszkva) az orosz űrélettani kutatásokról tartott előadást.

A szeminárium témájához nem közvetlenül kapcsolódó előadás a SPHERES nemzetközi oktatási programban való orosz részvételről szólt, de az előadásból kiderült, hogy egy magyar iskola (Veres Péter Gimnázium, Békásmegyer) is részt vesz ebben. Érdekes előadás hangzott el az űrszemét Oroszországban folyó vizsgálatáról, de mint elhangzott, ezen a területen nincs és a jövőben sem várható magyar együttműködés.

Oroszország a világ egyik vezető űrnagyhatalma. Az orosz–magyar űrkapcsolatokban a mostaninál sokkal jobban kihasználható lehetőségek rejlenek, mind a tudományos célú együttműködési programok, mind az űripari megrendelések terén. Ehhez jó alapot jelent az eddigi sikeres munka, a több évtizedre visszanyúló hagyományok. A tudományos együttműködés elősegítéséhez ugyanakkor fontos volna, hogy ezt a tevékenységet magyar és orosz oldalról is egyaránt támogassák pályázati forrásokkal. A magyar űrtevékenység jövője számára alapvető lenne a több lábon állás, az ESA-kapcsolatok mellett például az orosz reláció fejlesztése. Annál is inkább, mert az ESA-tagságunk következtében remélhetőleg megerősödő hazai űripar számára Oroszországból a mostaninál is több megrendelés érkezhet a jövőben.