Infravörös csillagászat Magyarországon
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar, Űrcsillagászat Európában - 2006.05.12 11:04.)

Húsz éve jelent meg az első ilyen témájú szakmai publikáció magyar szerzőktől. Az azóta eltelt idő alatt sokminden más is történt – erről szólt csütörtökön egy nemzetközi szimpózium Budapesten.

Az MTA svábhegyi Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetében május 11-én megrendezett eseménynek másik aktualitása is volt. Idén fejeződik be (legalábbis hivatalosan) az a sokéves munka, amelynek során az intézet munkatársai részt vettek az ESA infravörös űrobszervatóriuma (ISO, Infrared Space Observatory) adatainak, pontosabban az ISOPHOT műszer méréseinek a pontos kalibrációjában.

Az ISO 1995 és 1998 között működött – ekkor fogyott el a detektorok hűtésére szolgáló szuperfolyékony hélium. A tudományos munka ezzel persze nem fejeződött be: az akkori mérések alapján napjainkban is születnek új eredmények. Fontos feladat az összes adat kalibrálása, archiválása, és a kutatók számára könnyen hozzáférhetővé tétele. Ebbe a munkába kapcsolódott be 1995-től a magyar csoport, amely az idők folyamán „nélkülözhetetlenné vált” a témában. A mindezek során felhalmozódott tudás alapján lehetőség nyílt más infravörös űrcsillagászati programokban is részt venni, például az amerikai Spitzer vagy a japán Akari (ASTRO-F) műholdakéban.

Az obszervatórium infarvörös és űrcsillagászati csoportjának (angol rövidítéssel KISAG) tevékenységét az ESA és a magyar űrkutatás szervezete korábban a PRODEX, jelenleg a PECS egyezmény keretében támogatja. A most folyó legnagyobb munka célja az ESA új, 2008-ban felbocsátani tervezett Herschel infravörös űrobszervatóriumának előkésztése, a PACS detektor kalibrációjában, a méréseket zavaró infravörös égi háttér minél pontosabb meghatározásában való részvétel.

Az egyik legelső „magyar” infravörös csillagászati eredmény, az IRAS műhold adatai segítségével felfedezett hatalmas, közel 10° átmérőjű buborék a Cepheus csillagképben. Ez egy 2-3 millió évvel ezelőtti szupernóva-robbanásnak a ma már csak 50-60 kelvines hőmérsékleten sugárzó maradványa. (Az 1987-es angol nyelvű cikk eredetije elolvasható itt.)