Űrvilág
Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

A Galileo is segít a tengermagasság-mérésben
(Rovat: Galileo, GMES - Copernicus - 2021.01.11 07:15.)

November vége felé indult a Sentinel-6 Michael Freilich, hogy legalább 2030-ig folytassa a tengerszint változásai 1992 óta folyamatos műholdas adatsorának gyűjtését.

Az európai Copernicus földmegfigyelő program részeként, európai–amerikai együttműködésben készült űreszköz azóta már elvégezte első tesztméréseit is, amelyek eredménye biztató.


Javában zajlik a Sentinel-6 Michael Freilich műszereinek beüzemelése, kalibrálása. Itt a tengerfelszín-magassági anomáliák térképe látható a Sentinel-6 (S6MF) adatokból, december 5-én, a már működő Jason-3 (JA3), Sentinel-3A és -3B (S3A és S3B) műholdak altiméteres adataival való összehasonlításban (egyéb színes sávok). A háttérben látható térkép a Copernicus tengeri környezetet vizsgáló szolgáltatásának (Copernicus Marine Environment Monitoring Service, CMEMS) december 4-ére vonatkozó terméke. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2020 / feldolgozás: Eumetsat)

A tengerszint magasságának a radarhullámok visszaverődésén alapuló, néhány centiméter pontos méréséhez elengedhetetlen, hogy magának a radarberendezést hordozó műholdnak a helyzetét is pontosan ismerjék. A Sentinel-6 Michael Freilich helymeghatározó műholdrendszereket is igénybe vesz erre a célra – nem csupán az amerikai GPS-t, hanem immár az európai Galileót is. Az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával Ausztriában kifejlesztett új fedélzeti vevőberendezés lehetővé teszi a különböző navigációs műholdrendszerek egyidejű használatát, még tovább növelve a precizitást. Az újonnan felbocsátott műholdról november végén kapott első adatok elemzése alapján úgy tűnik, hogy a tisztán Galileo-alapú helymeghatározás nagyjából fele akkora hibával végezhető el, mint a csak GPS-alapú.

A Sentinel-6 két, cipős dobozhoz hasonlító méretű navigációs vevőberendezést (Precise Orbit Determination Receiver, PODRIX) visz magával a fedélzetén. Ezeket az osztrák RUAG Space gyártotta.


GPS és Galileo jelekkel való helymeghatározásra alkalmas antenna (balra) és vevőberendezés alacsony Föld körüli pályán keringő műholdakra. Valós időben 1 m alatti pontosságot nyújt, de az adatok utólagos földi feldolgozásával ezt centiméteres nagyságrendig javíthatják. (Kép: RUAG Space)

A most először repülő PODRIX az ESA általános technológiafejlesztési programja (General Support Technology Programme, GSTP) keretében készült. A követelményeket a jövőbeli Sentinel földmegfigyelő műholdak igényei szabták meg. Ugyanakkor a vevő használható lesz akár a 36 ezer km-es geostacionárius pályamagasságig is. Ez azért érdekes, mert a navigációs műholdak közepes (20 ezer km körüli) pályákon keringenek a Föld körül. Az ennél feljebb tartózkodó műholdak tehát a Földnek épp az átellenes oldala fölött levő navigációs műholdak jeleire támaszkodhatnak.

A vevő lelke a negyedik generációs AGGA-4 navigációs áramköri lapka (Advanced GPS/GLONASS Application Specific Integrated Circuit), amelyet az ESA Födmegfigyelési Igazgatósága megbízásából az Airbus fejlesztett. A korábbi változatok az amerikai GPS az orosz GLONASSZ rendszer használatát is lehetővé tették, most pedig már a Galileót is kezelni tudják. A földi vevőberendezésekben is működő navigációs chipek űrbeli változatának különleges tulajdonságai közt említendő, hogy ellenállnak a mostoha sugárzási körülményeknek a Föld körüli pályán. Az űrbeli vevőknél számításba veszik továbbá, hogy maga a műhold, amelyre fel vannak szerelve, nagy sebességgel halad, valamint alkalmasak a távolabbi műholdak – adott esetben a földi légkörön áthaladó – navigációs jeleinek vételére. Valójában ez utóbbi hatás tanulmányozása volt az AGGA-4 kifejlesztésének eredeti motivációja. A navigációs műholdak rádiójeleinek ún. okkultációs mérései alapján ugyanis a légkörről szerezhető információ, az pedig az időjárás-előrejelzési modellszámításokba is beépíthető.

A Sentinel-6 radaros tengerszintmérésének elve. (Videó: ESA)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2024