Tesztelik az első „igazi” Galileo holdat
(Rovat: Galileo, Navigáció és térképészet , Nyereség a kontinensnek - 2013.05.24 07:15.)

Az európai műholdas navigációs rendszer első műholdsorozatának első tagja megérkezett az ESA hollandiai technológiai központjába.

Noordwijk mellett, az ESTEC (European Space Research and Technology Centre) létesítményeiben fogják elvégezni azokat a tüzetes vizsgálatokat, amelyek sikeres végrehajtása nélkül nem indulhat az űrbe a Galileo műholdrendszer teljes kiépítési fázisának (Full Operational Capability, FOC) első űreszköze.

Május 15-én közúton, konténerbe csomagolva megérkezett az ESTEC tesztcsarnokába az első legyártott Galileo FOC műhold. (Képek: ESA)

Az első Galileo FOC műhold műszaki tartalmában lényegében azonos a már pályán levő négy, a rendszer működésének kipróbálására készült (In-Orbit Validation, IOV), de a majdani teljes rendszer részeként is üzemben maradó űreszközzel. Ezt, és a már megrendelt másik 21 társát azonban egy másik űripari konzorcium gyártja. Az FOC holdak esetén a fővállalkozó az OHB System (Bréma, Németország), a navigációs berendezéseket a Surrey Satellite Technology vállalat (Guildford, Egyesült Királyság) készíti.

Az ESTEC létesítményeiben Európában egyedülálló módon egy telephelyen rendelkezésre állnak mindazok az eszközök, amikkel egy űreszköz startra való felkészültségét ellenőrizni lehet. A vákuumkamrában a légüres térben való viselkedést tesztelhetik, szélsőséges hőmérsékleti körülmények közepette. A hőmérséklet kiegyenlítődését segítő levegő híján a műholdak – függően a napsütötte vagy árnyékos pályaszakasztól – több száz fokos hőingadozást kell elviseljenek. A Galileo FOC műholdak névleges működési élettartama 12 év lesz. További tesztek a felbocsátáskor fellépő vibráció és akusztikus zaj hatását ellenőrzik. A fedélzeti elektromos berendezések kompatibilitását, az esetleg fellépő zavaró interferenciát, és a navigációs jeleket majdan a Földre sugárzó antennák működését egy a külvilágtól elektromágnesesen elszigetelt „süketszobában” tesztelik.

A Galileo műholdak rendszerének minden tagja hely és sebesség meghatározására, pontos időszinkronizációra alkalmas navigációs jeleket sugároz. Működési elve hasonló a jól ismert amerikai GPS rendszeréhez. A pontosságot fejlett fedélzeti atomórák garantálják. A Galileo holdak ezen felül a műholdas keresési és mentőrendszerbe (vészjelzések továbbításába) is bekapcsolódnak. Az FOC holdak a már működő IOV holdakkal összehasonlítva nagyobb teljesítménnyel sugározzák majd rádiójeleiket. A második és harmadik elkészülő FOC hold júniusban és júliusban várható az ESTEC-be. Ha ez a három űreszköz átesik az összes ellenőrzésen, a sorozat további tagjai már kevésbé részletes vizsgálatokat igényelnek felbocsátás előtt.

Az első két Galileo FOC hold a tervek szerint már idén ősszel csatlakozhat a négy működő – 2011-ben és 2012-ben ugyancsak párban, ugyancsak Szojuz rakétával Kourouból indított – IOV holdhoz a közepes magasságú Föld körüli pályákon, hogy fokozatosan benépesítsék bolygónk környezetét. A következő Galileo műholdpáros startja 2013 végéig várható, ha minden a most elképzelt menetrend szerint alakul. Ezek után az eseményeknek fel kell gyorsulni: a rendszer az évtized közepére már használhatóvá válik, majd a Galileo 2019-ig, 27 működő és 3 működőképes tartalék műholddal globális lefedettséget nyújt majd felhasználóinak. Megfelelő vevőberendezéssel a Galileo alapszolgáltatása ingyenesen hozzáférhető lesz, 1 méteresnél jobb helymeghatározási pontosságot nyújtva. Centiméteres nagyságrendű pontossággal fizetős szolgáltatást is terveznek. A műholdak 23 222 km-es magasságban, három, egymástól a felszálló csomó hosszában 120°-os különbséggel elhelyezkedő, az Egyenlítő síkjához képest 56°-kal hajló pályasíkban keringenek (a végleges kiépítésben pályasíkonként 9 aktív és 1 tartalék űreszközzel).