Az ESA kapcsolatrendszere
(Rovat: Európai űrpolitika, Nyereség a kontinensnek - 2017.12.01 07:15.)

Az űrtevékenység áthatja mindennapi életünket. Az olvasóink számára magától értetődő kijelentést nem árt minden eszközzel tudatosítani. Az ESA új kiadványa erre összpontosít.

Portálunkon gyakran foglalkozunk az Európai Űrügynökség (ESA) tevékenységével, de elsősorban annak technikai és tudományos oldalával: a műholdak és űrszondák építésével, pályáikkal, eredményeikkel. Ritkábban űrpolitikai témák is felbukkannak, és igyekszünk hangsúlyt fektetni az eredmények gyakorlati alkalmazásaira. Az ESA tevékenysége azonban a legkevésbé sem merül ki az említettekben, ennél sokkal szélesebb, szerteágazóbb. Ezekről a „nem tudományos vagy műszaki” területekről ad átfogó képet az ESA legújabb kiadványa, a Corporate Responsibility and Sustainability 2015–16 (Szervezeti felelősség és fenntarthatóság) című beszámolókötet, amelyik valójában egy korábban Sustainable Development Report címen megjelenő sorozat negyedik kötete.

Az ESA Corporate Responsibility and Sustainability 2015–16 (ESA SP-1335) című kiadványa. A borítón a Sentinel–2A képe látható a közép-szibériai Putorana-fennsíkról. (Kép: ESA)

A bevezető felsorolja az ESA Európában működő nyolc létesítményét és bemutatja a 2016-os költségvetés felhasználásának áttekintő diagramját (amely helyett mi a legfrissebb, ugyanilyen diagramot tesszük közzé – a változások egyik évről a másikra nem túl jelentősek). Itt olvasható az ESA különböző prezentációkban gyakran előforduló „névjegye”, amely szerint az ESA több mint 50 év tapasztalatot tudhat magáénak, 22 tagállama van, és további nyolc EU tagországgal van együttműködési megállapodása. Nyolc európai létesítményében 2300 alkalmazott dolgozik, és 2700 szerződő partnerrel tartják a kapcsolatot.

Az ESA 2017-es költségvetése és a felhasználás főbb területei. Az ESA költségvetésének mintegy harmadát (2017-ben 1,97 milliárd €-t a teljes, 5,75 milliárd eurós költségvetésből) nem a tagországok, hanem a külső partnerek adják, elsősorban az EU és az EUMETSAT a földmegfigyelő, meteorológiai és navigációs műholdak építésére, ennek köszönhető a hordozórakéta-fejlesztés mellett e két terület dominanciája. (Kép: ESA)

Költségvetése meghaladja az 5 milliárd eurót (2016-ban 5,2 milliárd €, 2017-ben 5,75 milliárd €). Több mint 80 műholdat terveztek, teszteltek és működtettek, jelenleg 20 tudományos űreszközüket működtetik. A hordozórakéták hat típusát fejlesztették ki, 2016 végéig az Ariane különböző változatai 234 startot teljesítettek, a Vega pedig nyolcat. A bevezetőben találjuk a kötelező és önkéntes programok áttekintését, valamint az ESA belső és külső kapcsolatrendszerét bemutató vázlatot (utóbbit lásd az ábrán).

Az ESA kapcsolatrendszerének áttekintése. A Tanácsot a tagállamok delegációi alkotják, a főigazgató pedig irányítja az alkalmazottakat, illetve kapcsolatot tart a polgárokkal és a nem kormányzati (szakmai) szervezetekkel. A szürke mezőkben az ESA külső partnerei láthatók: a nem tagállamok űrügynökségei, a műholdrendszereket működtető vállalatok, szervezetek, a programokban részt vevő kutatók, a tagállamok különböző intézményei, az ipar és az Európai Unió. (Kép: ESA SP-1335)

A kötet első része az ESA irányítási rendszerével foglalkozik, amelyben központi helyet kapott a 2016-os Miniszteri Tanács ülése. Ebben a részben kerül szóba az ESA történetét feldolgozó projekt is. Ennek keretében az Európai Unió Firenzében működő Levéltárával együttműködve most az európai űrtörténelem szereplőivel készített interjúk formájában dolgozzák fel az ESA múltját. Az ESA kommunikációs részlegének stratégiai tanácsadója a vele készített interjúban arról számol be, hogy egy 2017 elején hozott döntésnek megfelelően az ESA egyre több anyagát teszik a széles nagyközönség számára hozzáférhetővé az Open Access oldalaikon. Ebbe a részbe tartozik természetesen az európai polgárok minden tagországra kiterjedő, tavaly szeptemberi meghallgatása, amelynek magyarországi rendezvényéről és a felmérés eredményeiről portálunkon is beszámoltunk.

A firenzei Villa Salviatiban működik az EU történeti archívuma, ahol az ESA múltjára vonatkozó dokumentumokat is őriznek. (Kép: CC BY-SA 4.0 / NoraComm)

A következő rész az ESA környezet iránt érzett felelősségével foglalkozik, ami a szervezet jellegéből adódóan nemcsak a földi, hanem az űrbéli környezetre is kiterjed. Korábban az ESA Bulletin egyik cikke kapcsán már írtunk arról, hogy milyen lépéseket tesznek az ESA „kizöldítése” érdekében. Abban a cikkben az alaptevékenységhez kapcsolódó intézkedésekről volt szó (lásd az ábrán), a mostani kiadvány viszont az ESA egyes létesítményeinek energiatakarékosságára és a megújuló energiák használatára történő áttérésre is kitér, részletes diagramokkal szemléltetve az intézkedések eredményességét.

A fenntartható fejlődés legfontosabb területei, és ezekhez kacsolódóan az ESA tevékenysége szempontjából releváns témák, amelyekkel a kiadvány részletesen foglalkozik. (Kép: ESA SP-1335)

Az ESA a „tiszta világűr” (clean space) kezdeményezés keretében nemcsak az űreszközök tervezésénél és építésénél tartja szem előtt a környezeti szempontokat, hanem törekszik arra, hogy minél kevesebb űrszemét keletkezzék, valamint vizsgálja a meglévő űrszemét aktív eltávolításának lehetséges módszereit. (Kép: ESA)

A harmadik rész címe Emberi erőforrások és társadalmi felelősség. Az alkalmazottak kiválasztásának főbb szempontjai mellett örömmel számolnak be arról, hogy az ESA több országban is a fiatalok számára legvonzóbb munkahelyek közé tartozik. Az egyetemisták és friss diplomások körében végzett felmérések szerint Németországban a műszaki területen az ESA-t a 20., a természettudományos területen pedig a 13. legvonzóbb munkahelynek tartják. Még jobb a helyzet Hollandiában (amiben nyilván közrejátszik az ESTEC jelentősége és ismertsége), ahol 20 000 egyetemista és középiskolás megkérdezése alapján az ESA számít a leginnovatívabb munkahelynek. A kiadvány e fejezetében tárgyalják az ESA továbbképzéseit, a szakmai fejlődés lehetőségeit. Részletesen ismertetik a munkatársak nemek szerinti eloszlását. Kiderül, hogy az állások túlnyomó többségét kitevő, magas kvalifikációt igénylő munkakörökben férfiuralom van, miközben a technikusok, illetve az adminisztratív és fizikai munkakörökben dolgozók körében sokszoros női túlsúly tapasztalható. A vezető beosztásokban még rosszabb az arány: csak elvétve fordulnak elő hölgyek. Ugyanakkor egy diagram erejéig magyarázatot is kapunk az aránytalanságra: pontosan ugyanolyan arányban vesznek fel a munkatársak közé nőket, amilyen arányban a hölgyek jelentkeznek (megdöbbentő a felvételi arány is: a jelentkezők 1–1,5%-át alkalmazzák, tehát a magyar jelentkezők is elképesztően kemény felvételi követelményekre számíthatnak).

Egyetemisták az ESA Concurrent Development Facility nevű laboratóriumában, amelynek célja, hogy a lehető legjobb eredmény elérése érdekében a különböző szakterületek képviselői egyidejűleg dolgozzanak egy adott feladat megoldásán. (Kép: ESA)

A negyedik rész az ESA külső kapcsolatait mutatja be. Legfontosabb természetesen a Nemzetközi Űrállomást üzemeltető partnerekkel való együttműködés, de itt mutatják be az inkubátorházak és a technológia transzfer központok hálózatát is – sajnos még a magyar központ nélkül, az ugyanis a kötet beszámolási időszaka után jött létre. Szóba kerül az ESA kapcsolata az űrtevékenység alkalmazásait népszerűsítő és tudatosító EURISY Szövetséggel, valamint az ESA részvétele a katasztrófa sújtotta országok megsegítésére létrehozott ENSZ együttműködésben (Disasters Charter). Ebben a részben említi a kiadvány egyetlen egyszer Magyarországot (nem számítva a tagállamok felsorolását): a Space Generation Advisory Council (SGAC) 2016-ban Budapesten rendezte első európai űrkutatási workshopját (E-SGW 2016).

Fontos, hogy az űrtevékenység jelentőségét a társadalom minden rétegében tudatosítsák, különös tekintettel a fiatalokra. A gondolat legalkalmasabb közvetítői az űrhajósok: Tim Peake brit ESA-űrhajós iskolások körében. (Kép: RocketStem)

Végül, de nem utolsósorban az utolsó fejezet az ESA oktatási, ismeretterjesztési tevékenységével foglalkozik, a fiatalok lelkesítésével és a természettudományi, műszaki pályák népszerűvé tételével. Érdekes módon itt kapott helyet a Galileo program ismertetése éppúgy, mint az, hogyan járul hozzá az ESA a klímapolitikai célkitűzések eléréséhez.