Európa célja: vezető szerep az űr felfedezésében
(Rovat: Európai űrpolitika - 2010.05.05 08:30.)

Az Európai Űrügynökség (ESA) egyik célja az, hogy még ennek az évtizednek a végéig saját fejlesztésű leszállóegységet küldjön égi kísérőnk, a Hold felszínére.

E cél elérése érdekében az európai űripar néhány résztvevőjétől már megkapták az alternatív terveket, a végső változat első példányát a nyár folyamán kezdik megépíteni. A Hold felszínére indítandó egységet a déli pólus körzetében tervezik leszállítani, ahol olyan méréseket fog végezni, amelyek elengedhetetlenül szükségesek egy későbbi emberes misszió megvalósításához is. Az ESA Lunar Lander programjának egyik fő célja a pontos navigációs technika és a sima leszállás módszerének gyakorlati kipróbálása. A másik cél a Hold déli pólusvidékének fényképezése, valamint helyszíni vizsgálata egy sor különböző műszerrel: milyen a holdi por, a sugárzási környezet, a talaj összetétele? Vannak-e ott az emberek által később esetleg felhasználható anyagok?

Az európai holdi leszállóegység vázlaza az OHB-System (fent) és az EADS Astrium (lent) űripari vállalatok elképzelése szerint.

A hír annál is fontosabbnak tűnik, mivel egyértelműen rávilágít arra, hogy az európai űrkutatásnak amellett, hogy részt vesz a globális űrkutatási stratégia kialakításában és megvalósításában, határozott saját elképzelései, pénzügyi és kutatási eszközei is léteznek, létezhetnek a világűr, az univerzum felfedezésére. Az igaz, hogy jelenleg nem rendelkezik olyan képességgel, olyan eszközzel, űrhajóval, amellyel önállóan űrhajóst juttathatna Föld körüli pályára, a Holdra, vagy akár a Marsra. De a teherszállítás jelenleg már saját hordozóval megoldott. Nemzetközi szerződések keretében az európai űrhajósok is eljuthatnak és kutatásokat folytathatnak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. A kialakított hosszú távú európai stratégiának pedig része a robotos és az emberes űrrepülésekben való részvétel, és az azokra történő felkészülés is.

Miközben nagy érdeklődéssel szemléljük, mi történik a Föld „túlsó felén” ezen a téren, talán érdemes lenne komolyan átgondolni azt is, hogy mi mindent tehetnénk még itt, Magyarországon és az ESA keretein belül az általános célok elérése érdekében. Az egyértelműnek tűnik, hogy az ország határain belül létezik a szimpátia és a lelkesedés az űr kutatása iránt. Több szakember és kutatócsoport is dolgozik azért, hogy konkrét eszközök, részegységek épüljenek meg, új tudományos eredmények születhessenek. Az elmúlt években, hónapokban működtek és jelenleg is működnek magyar kísérleti eszközök az űrben, amiről szintén folyamatosan értesülhetünk.

Az én megközelítésemben a kérdés az, hogy a mi hátterünkkel, múltunkkal, jelenlegi eszközeinkkel és erőforrásainkkal, a már rendelkezésre álló, ill. a potenciálisan megszerezhető tudásunkkal mit érhetünk el a továbbiakban? Hogyan és milyen szinten vehetjük ki a részünket a jövő várhatóan átalakuló, szerintem bővülő általános űrkutatási tevékenységéből? Milyen módon bővíthető a magyar részvétel határokon belül, és a nemzetközi kapcsolatrendszerben egyaránt? Röviden: hogyan növelhetjük tovább piaci részesedésünket egy olyan területen, amelyet szinte sehol nem érintett a pénzügyi válság, amely területet a vezető űrkutatási nagyhatalmak is olyan ágazatként tartanak számon, amibe még a recesszió idején is érdemes befektetni, és egy olyan húzóerővé válhat, ami kivihetne minket is a válságból. Összefoglalóan: milyen hatékonyan tudunk csatlakozni a következő tíz-húsz évre szóló európai és globális „vízió” megvalósításához? Ennek a kérdésnek a megválaszolása nem feltétlenül az én feladatom, azt azonban határozott véleményként szeretném megfogalmazni, hogy a társadalmi és a tudományos-technikai paradigmaváltás is elkerülhetetlennek tűnik ahhoz, hogy valódi áttörést hozhassanak az ez irányú törekvések.