Beszélgetés az ESA stratégiai igazgatójával
(Rovat: Európai űrpolitika, Az Űrvilágnak nyilatkoztak , Szakmapolitika - 2003.04.09 22:27.)

Az ESA PECS szerződés aláírása jó alkalom volt arra, hogy pár kérdést tegyünk fel Jean-Pol Poncelet úrnak, az Európai Űrügynökség stratégiai igazgatójának.

Űrvilág: Fel tudna sorolni néhányat azok közül az ESA-programok közül, amelyekbe most, a PECS szerződés aláírása után Magyarország is bekapcsolódhat?

Jean-Pol Poncelet: Magyarország jóval a PECS létrehozása előtt is részt vett már ESA kisérletekben, akkoriban még a PRODEX szerződés keretein belül. Itt van például a Rosetta űrszonda esete. A startot sajnos - az Ariane 5 decemberi - sikertelensége miatt, kénytelenek voltunk elhalasztani. Ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a programnak vége, és hogy a magyar szakemberek összes kooperatív munkája is kútba esett volna. A Rosettát mindenképpen felküldjük a közeljövőben, valószínűleg egy másik üstököshöz.

A program magyar résztvevői a Budapesti Műszaki Egyetemről jelentősen hozzájárultak a szonda megtervezéséhez és a küldetés menetének kialakításához.

Magyarország az első olyan állam Európa ezen régiójából, amely csatlakozik a PECS egyezményhez. Ezáltal többek között sok új pályázati lehetőségre, illetve űrprogramokban való részvételre nyílik majd lehetősége. A közeljövőben tervezzük például több bolygószonda felbocsátását. A Venus Express, a Bepi Colombo, az Eddington, a Planck és egyéb kutatóeszközök indulnak nemsokára a Naprendszer távolabbi pontjaihoz.

Emellett folytatjuk a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) tervezett európai modulhoz, a Columbushoz tervezett kísérletek, illetve egyéb programok összegyűjtését. (A Columbus az ESA tudományos laboratóriuma, amelynek startját eredetileg 2004-re időzítettük, és az ISS-hez csatlakozna.) Több magyar kolléga részt vett már ebben a munkában, és reméljük, hogy a PECS további motivációt jelent majd.

De mivel azt terveztük, hogy a Columbust az Ariane 5 legújabban kifejlesztett verziójával küldjük fel, a decemberi sikertelenségnek köszönhetően valószínű, hogy a modul startja, és így a fedélzetére tervezett kísérletek végrehajtása is tolódni fog.

Ezek tehát a főbb példák olyan programokra a közeljövőben, amelyekben magyar szakemberek is részt vehetnek. Azt szeretnénk, ha a PECS tovább fokozná az együttműködést Magyarország és az Európai Űrügynökség között.

Jean-Pol Poncelet az ESA stratégiai igazgatója és Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter, a magyar űrtevékenységet felügyelő miniszter a PECS csatlakozás aláírásakor (Fotó: Horváth Márk)

Ű: Főként milyen tudományterületeket érint majd ez az együttműködés? Természettudományos, vagy inkább műszaki jellegű programok várhatók?

JPP: Kezdetben valószínűleg egyszerűbb lesz, ha elsősorban tudósok csatlakoznak a közös programokhoz. Ezt úgy értem, hogy először főként tudományos, majd később ipari együttműködésre épül majd a kooperáció az ESA és Magyarország között.

Ez azért van így, mert az Európai Űrügynökség egyik fő célja az, hogy segítsen a tagállamok műszaki érzékének kifejlesztésében és növelésében. Pénzt gyűjtünk be az európai államoktól, hogy ez az összeg támogassa és elősegítse az adott ország űripari kapacitását. Ez igaz az Önök államának esetében is. Első lépésként főként egyetemek, illetve műszaki központok, tudományos laboratóriumok munkájának bevonására, majd egy idő elteltével, amikor Magyarország ipara már kellőképpen modernizálódott és megerősödött, technikai és ipari kooperációra is számítunk.

Én általában Spanyolország példáját szoktam megemlíteni, ahol az űripart mindössze egy cég képviselte 15 évvel ezelőtt. Az ESA ipari programjának köszönhetően azonban a spanyol kormány úgy határozott, hogy több pénzt fordít az űrpogramra - így napjainkra már több mint 15 helyi cég végez high-tech és rendkívül versenyképes munkát az űripar terén.

Mint mondtam, ennek elérése a fő cél a PECS szerződéssel, illetve azzal az ipari politikával, amelyet az ESA tagállamai folytatnak. Egy ilyen majdhogynem ideális helyzet megteremtése azonban rendkívül időigényes. Beletelhet akár 10-15 évbe is, amíg Magyarország elérkezik erre a szintre, és űripara, illetve az űrtevékenységhez kötődő kis- és nagyvállalkozásai nemcsak fejlettek lesznek, de versenyképesek is tudnak maradni a többi tagállam ipari fejlesztéseivel szemben.

Balról-jobbra: Giuseppe Giampalmo, az ESA nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, Poncelet úr és Dr. Csapodi Csaba az IHM főcsoportfőnöke (Fotó: Horváth Márk)

Ű: Spanyolország példájánál maradva: nekik már van egy űrhajósuk. Mitől függ az, hogy a közeljövőben esetleg egy magyar jelöltet válasszon ki az ESA, és képezzen ki űrhajósnak? Azontúl, hogy ez nagymértékben pénzkérdés, milyen szoros összefüggésben áll a teljesjogú ESA-tagsággal?

JPP: Én inkább hívnám a jelöltet ESA űrhajósnak, mint magyar űrhajósnak. Bár az egyenruhájukon a saját országaik zászlóját viselik, az ESA asztronautái elsősorban európai űrhajósok.

Pillanatnyilag 15 űrhajósunk van, akiket az orosz űrhajókkal, illetve az amerikai űrrepülőgépekkel küldünk fel különböző küldetések végrehajtására. Kiválasztásuknál elsősorban olyan kritériumokat tartunk szem előtt, mint az állóképességük, egészségük, megfelelő tudományos képzettségük, stb. Másodsorban igyekszünk arra is gondot fordítani, hogy az űrhajósok nemzetiségi összetétele hűen tükrözze a programban résztvevő ESA tagállamokat. De ez nem szentírás.

Ahhoz ugyanis, hogy egy ESA tagállamnak saját űrhajósa legyen, csatlakoznia kell az ún. Emberes Űrrepülési Programhoz, amely opcionális. Ez tehát azt jelenti, hogy egy ESA tagállamnak nem kötelessége belépnie ebbe a programba, ha úgy dönt, hogy nem akar.

Fontos megérteni, hogy egyik tagállamnak sem joga az, hogy saját űrhajóssal rendelkezzen. Ahogy említette, van már egy spanyol űrhajósunk, nemrég járt fenn a belga asztronauta, és novemberben szeretnénk felküldeni egy hollandot (bár ez a küldetés lehet, hogy 2004 elejére tolódik a már említett okok miatt).

Igyekszünk azt elérni, hogy minden tagállam megfelelően képviselve legyen az űrhajós gárdánkban. A kérdésére válaszolva, ahhoz, hogy Magyarország űrhajóst adhasson az ESA-nak, először az Emberes Űrrepülési Programba kell beszállnia. Ez a helyzet kulcsa, amely biztosítaná azt a lehetőséget az adott magyar űrhajósjelölt számára, hogy a jelentkezését elbírálja az ESA, illetve kiválassza, alkalmasnak ítélje a feladatra.

Megértem az ezirányú érdeklődését, szerintem is tényleg fontos, hogy előbb vagy utóbb Magyarországnak saját űrhajósa legyen az ESA-ban. De még egyszer szeretném kiemelni - amikor ez megtörténik, az illető elsősorban európai űrhajós lesz.

Riportalanyunk és e sorok szerzője (Fotó: Horváth Márk)

Űrvilág: Mi a helyzet egy esetleges ESA-legénységgel a Nemzetközi Űrállomáson? Vannak-e ilyen irányú tervei az Űrhivatalnak a közeljövőben?

JPP: Valóban fontos lenne a folyamatos „orbitális jelenlétet” biztosítani a kísérleteink és az űrhajósaink számára. Itt tulajdonképpen egy, az Ariane rakétákhoz hasonló, embereket szállító rendszer kialakítására gondolok. Ebben az Európai Unió támogatására is nagymértékben számítunk.

Egyelőre azonban ennek a megvalósítása csupán egy álom, így, amennyiben más döntés nem születik, a közeljövőben továbbra is az amerikaiak és az oroszok űreszközeivel fogjuk felküldeni az űrhajósainkat. Pillanatnyilag nincs tehát olyan tervezet az ESA asztalán, amely egy önálló, kozmikus személyszállító rendszer megépítéséről szólna. Ennek elsősorban anyagi okai vannak, ezenkívül technikailag sem vagyunk kellőképpen felkészülve.

Mindenesetre ez az ötlet egy következő lépés, és egyben egy nagy és izgalmas kihívás lehetne az ESA számára.

Ű: Az ESA a nemrég kötött az oroszokkal egy olyan szerződést, amely értelmében ezentúl Szojuz hordozórakéták is indulhatnának Kourou-ból. Hogyan jött létre ez az egyezmény, és mik voltak a feltételei?

JPP: Az orosz hatóságok kérése volt, hogy a rakétáikat Kourou-ból indíthassák. A mi válaszunk egy politikailag pozitív jelzés volt, mely szerint teljesítjük a kérésüket, amennyiben elfogadják az általunk támasztott két fő feltételt.

Az első szerint az orosz hordozóeszköz belekerülne az Arianespace ún. „katalógusába”, azaz ez is az ESA űrszállítást biztosító eszközévé válna, az Ariane és Vega mellett. Ez azt jelenti, hogy az Arianespace-en múlik majd, hogy felhasználja-e az orosz rakétát kereskedelmi programjaihoz vagy sem.

A második feltételünknek pedig az a lényege, hogy ha az oroszok a Szojuzaikat Kourou-ba szállítják, és onnan bocsátják azokat fel, akkor cserébe az ESA részt vehessen a jövő űrjárműveinek technológiai fejlesztésében.