Európai mozaik – 2023. október (2. rész)
(Rovat: Európa igáslovai a világűrben, Az Ariane rakéták - 2023.11.05 09:15.)

E havi európai kitekintésünk záró részében kizárólag rakétaügyekről lesz szó.

Miura

Október 7-én a spanyol PLD Space sikeresen tesztelte Miura-1 nevű szuborbitális rakétáját. Az indításra helyi időben hajnali 02:19-kor került sor, egy Andalúzia déli részén található katonai bázison. A rakéta a terveknek megfelelően működött, a Cádizi-öböl felett elérte a tervezett 46 km-es magasságot, majd 5 perces repülése végén az Atlanti-óceán felszínén landolt. A kísérletet Pedro Sanchez miniszterelnök „mérföldkőnek” nevezte az ország tudományos és technológiai történelmében.

A 12,7 méter magas rakéta indítását először májusban tervezték, de akkor az erős szél miatt szakították meg. A második próbálkozás júniusban szintén eredménytelen volt. Ekkor az üzemanyag- és elektromos ellátást biztosító kábel/cső nem vált el a rakétától a tervezett pillanatban.

A Miura-1 rakétaszonda maximum 100 kg tömegű kísérleti eszközt lesz képes 150 km-es magasságba juttatni, repülése közben 4 perc súlytalansági környezetet biztosítva. A 12,7 m magas, 70 cm átmérőjű és 2550 kg induló tömegű egyfokozatú rakéta újra felhasználható. A hordozóeszközt egyetlen saját fejlesztésű, TEPREL-B nevű, kerozinnal és folyékony oxigénnel működő hajtómű tolja.

A 29,4–35,0 m magas, 180 cm átmérőjű, 32 t induló tömegű – változattól függően két- vagy háromfokozatú – Miura-5 már Föld körüli pályárajuttathat műholdakat. Alacsony (LEO) pályára akár 900 kg, míg napszinkron pályára max. 450 kg össztömegben lehet gondolkodni. Az első és a második fokozatban is majd a TEPREL-B bázisán kialakított hajtóművek fognak üzemelni: az elsőben öt, míg a másodikban egy. A Miura-5 első repülésére legkorábban 2025-ben, a másodikra pedig a 2026-ban kerülhet sor. A hordozóeszköz a tervek szerint egy jelentős részben újra felhasználható rakéta lesz. Repüléseire Kourou-ból fog sor kerülni, ahol a Francia Űrügynökség (CNES) és több rakétaépítő magáncég (pl. a PLD Space is) közösen hozzák/hozták létre kisrakétás, kereskedelmi összeszerelő és indítóhelyüket.

Ariane-6 és Vega

Az ESA illetékesei október 19-én jelentették be, hogy tovább csúszik az Ariane-6 rakéta bemutatkozása. Annyira, hogy nincs is kijelölt startdátum! Egyelőre annyi történik, hogy egy teljes időtartamos hot fire (hajtóműjáratási, égési) tesztet, melyet október elejére terveztek, most elhalasztják november 23-ra. A csúszás oka egy ránézésre sikeresnek tűnő rövid (mindössze 4 másodperces) próba (lásd fotónkat) kiértékelése. Ekkor ugyanis kiderült, hogy a vektorálható Vulcan-2.1 típusú Ariane-6 főhajtóművet mozgató hidraulika-rendszer nem működik megfelelően. A hiba kijavításáig természetesen semmi értelme nem volt belevágni abba az október elejére tervezett tesztbe, melyben már 470 másodperces égéssel számoltak.

Az Ariane-6 szeptember 5-én végzett rövid tesztje. (Kép: ESA / ArianeGroup / CNES / Optique vidéo du CSG, S. Martin)

A jelenlegi elképzelések szerint az eredetileg a 470 másodperces hot fire próba utánra tervezett 36 órás teljes indítási eljárási tesztet végrehajtják október végén, majd november végén jön a közel 8 perces hajtóműjáratás. Ennek a két tesztnek az eredményétől teszik függővé a rakéta bemutatkozásának időpontját – de az biztosnak tűnik, hogy az már átcsúszik a jövő évre. Az egyetlen jó hír talán az, hogy a végfokozatban működő Vinci hajtóművel egyelőre úgy tűnik minden rendben van. Annak a szeptember 1-jei járatása eredményes volt.

Időközben az is kiderült, hogy nem volt minden rendben az október 8-i Vega starttal sem! A hordozórakétának 2 nehezebb és 10 könnyű (CubeSat) holdat kellett volna pályára állítania. Az ESA bejenetése alapján azonban két CubeSat a tízből nem jutott ki a hordozó/kivető rendszerből. Bár az ESA nem nevezte meg a két „bent ragadt” holdat, de ipari források szerint azok az észt ESTCube-2 és a spanyol ANSER-Leader voltak. Előbbit a Tartu Egyetem, utóbbit a Spanyol Nemzeti Repülő- és Űrtechnikai Intézet fejlesztette. Ami igazán meglepő, hogy Toni Tolker-Nielsen, az ESA űrszállításokért felelős igazgatója egyenesen azt mondta, hogy „ezek a holdak valószínűleg nem kerültek kivetésre”. Nos, ha erről az ESA-nak egy start kapcsán nincs pontos információja, az legalábbis elgondolkodtató… Mindenesetre most az Arianespace (az Avio és az ESA részvételével) elkezdte vizsgálni az esetet. (Az Egyesült Államok Űrhaderejének képviselője megerősítette, hogy „két CubeSattal kevesebb jutott pályára, így az a kettő valószínűleg bent maradt a fokozatban és azzal együtt megsemmisült a Föld légkörében”.)

RFA One

A brit űrügynökség (UKSA) 3,5 millió fonttal támogatja a német Rocket Factory Augsburg (RFA) vállalatot a cég 2024-re tervezett bemutatkozó rakétaindításának kivitelezésében. A briteknek azért van közük a dologhoz, mert a német vállalkozás az Észak-Skóciában található Shetland-szigeteken épülő SaxaVord Spaceportot (saxavord.com, képünkön) használná starthelyként. A támogatást az ESA Boost! programjának keretében a UKSA az RFA UK nevű vállalkozásnak folyósítja, mely az augsburgi vállalat Skociában létrehozott, és az indításokkal kapcsolatos tevékenységeket végző kis cége. Az RFA One egy háromfokozatú, 30 méter magas rakétán dolgozik, melyet reményeik szerint 2024 második negyedévében próbálhatnak ki először. Az RFA One rakéta startját bő egy évvel ezelőtt még az idei év végére ígérték… A rakéta egyébként 450 kg-os eszközt juttathat majd geostacionárius átmeneti (GTO) pályára, és első rakománya az ukrán (!) Lunar Research Service űreszköze lehet.

Érdemes megemlíteni, hogy további európai rakétafejlesztők (pl. az Isar Aerospace, a Skyrora, vagy az Orbex) szintén a brit szigetekről terveznek indításokat, bár más starthelyekről. Pikáns (?), hogy jelenleg csak egy brit indítóhely rendelkezik hatósági engedélyekkel, és ez az Anglia délkeleti „sarkában” található Spaceport Cornwall. A probléma csak az, hogy bár innen indult a Virgin Orbit B-747-ese egy (sikertelen) rakétaindításra, a Spaceport Cornwall jelenlegi egyetlen felhasználójaként a Virgin Orbit nem sokkal később csődöt jelentett…