Európai mozaik – 2021. július
(Rovat: Európa igáslovai a világűrben, Időjárás és előrejelzése , A nemzetbiztonságért - 2021.08.05 07:15.)

Havi sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

ISS-modulok és rakéták

A hónap közepén jelentette be a Thales Alenia Space, hogy két hermetikus modult épít az (amerikai) Axiom űrállomásához, a „világ első kereskedelmi űrállomásához”! A római és houstoni székhelyű cégek között aláírt, 110 millió euró értékű szerződés értelmében a két modulnak 2024-ben és 2025-ben kell a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) kapcsolódnia. Az Axiom Station (egyelőre) az ISS szerves része lesz, egyfajta kutatási, fejlesztési és kísérleti „hub”, mely pl. önálló helyzetstabilizációs, vagy pályaemelő elemeket nem tartalmaz. Amikor az ISS befejezi működését, akkor az Axiom laborokat lekapcsolják, és a rendszer önálló űrállomásként folytatja működését. (Ehhez majd nyilván szükség lesz további modulokra és elemekre. Ráadásul az Axiom űrállomása biztosíthatná a – kínai űrállomás létezése miatt politikailag fontossá váló – folyamatos amerikai jelenlétet az alacsony Föld körüli pályán… – A szerző megj.) Az Axiom űrállomás a tervek szerint minimum 4, maximum 8 fő részére biztosítja majd a munkavégzés feltételeit, belsejét a híres francia belsőépítész, Philippe Starck álmodta meg.

A(z itt már teljes kiépítésű) Axiom Űrállomás, még mint az ISS része, a Harmony modulhoz kapcsolódva. (Kép: Axiom Space)

Az Európai Űrügynökség (ESA) és az Arianespace július 14-én jelentette be, hogy az előbbi szervezet mintegy 90 millió euróval támogatja, hogy az európai rakétagyártó létrehozza az Astris nevű új rakéta-végfokozatot. Az Astris fejlesztése szervesen illeszkedik abba a szándékba, hogy az Ariane-6 minél sokoldalúbb, moduláris rakétarendszer legyen. Az Astris ugyanis többször indítható hajtóművével és saját manőverező rendszerével lehetővé teszi, hogy egy vagy több műhold bonyolult(abb) alacsony Föld körüli pályá(k)ra (LEO) kerüljön úgy, hogy a műholdakat építők ilyen irányú fejlesztéseit minimalizálni lehessen. Az Astris fejlesztés első „haszonélvezője” egyébként nem egy LEO-hold, hanem az ESA Hera űrszondája lehet, mely a Didymos kisbolygórendszerhez indul. Az Astris fokozat Berta nevű hajtóművét az ArianeGroup ottobrunni gyárában fogják elkészíteni.

Egy héttel a fenti szerződés aláírását követően az ESA a Vega rakétákat fejlesztő (olasz) Avióval is aláírt egy fontos kontraktust. A 120 millió eurós szerződés értelmében az olasz vállalat kifejleszti az évtized második felétől használható Vega-E (Vega Evolved) rakétát. Mint az olvasóink előtt ismert, a legkorszerűbb Vega-C egy négyfokozatú rakéta, míg a tervezett, legerősebb E csak három fokozatú lesz. Első két fokozata a Vega-C-től érkezne: az első a P120C jelű szilárd hajtóanyagú rakéta lenne, míg a második a szintén szilárd hajtóanyagot égető Zefiro-40 lesz. A harmadik fokozat viszont egy teljesen új, folyékony oxigénnel és folyékony metánnal üzemelő kriogén hajtóművet (M10) használó fokozat lesz.

Műholdas alkalmazások

Az EUMETSAT július 5-én jelentette be, hogy 2022 és 2027 között több mint 58 millió eurót kíván befektetni olyan innovatív megoldásokba, melyek segítségével az európai műholdas meteorológiai szolgálat űreszközei által gyűjtött adatokból újszerű – a különféle felhasználói csoportok számára hasznos – információk és/vagy szolgáltatások nyerhetők. Az EUMETSAT Tanácsa az összeget nyolc műholdas alkalmazási létesítménye (Satellite Application Facilities, SAF) között fogja szétosztani. Az EUMETSAT-nak hazánk is tagja, a SAF-ek közül az Országos Meteorológiai Szolgálat a H-SAF (Support to Operational Hydrology and Water Management) konzorcium tagja.

Július 11-i hír, hogy a Vinnova nevű svéd állami innovációs ügynökség 4 millió svéd koronás támogatást nyújt egy svéd konzorciumnak, melynek célja létrehozni egy új generációs, alacsony költségű, LEO műholdas kommunikációs terminált. A projektet a Satcube vezeti, s tagjai a Chalmers University of Technology, a Gapwaves és a Forsway Scandinavia. A cél egy olyan, Ka-sávban működő, lap-antennás terminál kialakítása, mely gyártásba kerülve méretében is és árában is arányban áll ezekkel az újszerű távközlési szolgáltatásokkal.

Katonai űralkalmazások

Július közepi hír, hogy az Egyesült Államok, Franciaország, és Nagy Britannia fegyveres erői után negyedik NATO-tagállamként a német Bundeswehr is létrehozza „űrparancsnokságát”. Mint emlékezetes, a katonai műholdak üzemeltetéséért, védelméért, illetve az ellenséges (elsősorban orosz és kínai) műholdak és rakétaindítások megfigyeléséért felelős szervezeteket Washington és Párizs 2019-ben, míg London 2020-ban hívta életre, s most Németország is csatlakozott e klubhoz.

Ide tartozó hír, hogy 22-én a Bundeswehr egy negyedmilliárd eurós szerződést kötött a német Polaris nevű céggel. Ennek értelmében a Polaris megvizsgálja, hogy tervezett Aurora nevű űrrepülőgépét a német véderő hogyan használhatná megfigyelési, hírszerzési, vagy akár támadó célokra. Az Aurora egy vízszintesen induló és leszálló hiperszonikus szárnyas szerkezet lesz. A tervek szerint egy repülőgép akár száznál is több repülést teljesíthet, szinte bármelyik katonai, vagy közforgalmi reptérről indulhat, illetve oda visszaérkezhet (lásd a képet). Az Aurora alapvetően hiperszonikus űrugrásokat végezne, ez esetben 100%-ban lenne újra felhasználható. Egy kiegészítő (második) fokozattal Föld körüli pályára is állíthat majd műholdat, s ekkor is csak az elemek 5-10%-a veszne el. A mostani szerződés fontos része annak vizsgálata, hogy hogyan lehet kialakítani a hagyományos rakétahajtáson kívül egy aerospike hajtóművet is az Aurorához.

A fenti német bejelentés napján a brit Királyi Légierő parancsnoka, Michael Wingston marsall jelentette be, hogy szervezete egyeztetéseket kezdett az Egyesült Államok Űrhaderejével arról, hogy az amerikai szervezet által globálisan kiépítendő, fejlett mélyűri radarhálózat (Deep Space Advanced Radar Concept, DARC) egyik elemét esetleg Nagy-Britaniában helyeznék el. A DARC célja, hogy kövesse a geostacionárius pályán túl mozgó működő és nem működő űreszközöket, illetve űrszemetet. A megfelelő 3D fedettséghez a DARC első három radarberendezéséből egyet-egyet az USA-ban, Európa nyugati részén, illetve egy harmadik helyen telepítenék.