Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Élt tíz évet
(Rovat: Envisat, Környezetünk védelme , Katasztrófák ellen - 2012.05.10 07:15.)

Az ESA mostanra reménytelennek ítélte és lényegében feladta a küzdelmet a nemrég váratlanul elhallgatott Envisat földmegfigyelő műholdjának megmentéséért. Nagy veszteség érte a távérzékelési adatok felhasználóit.

Csak néhány hét telt el a felbocsátásának tizedik évfordulója után, amikor minden idők legösszetettebb távérzékelő műholdjáról, az Envisatról nem tudtak több jelet venni a földi irányítók. Az Európai Űrügynökség (ESA) legnagyobb földmegfigyelő műholdja idén április 8-án hallgatott el. Bár a szakemberek még megkísérelték újból feléleszteni vele a rádiókapcsolatot, az erőfeszítések nem jártak sikerrel. Mostanra hivatalosan is elveszettnek jelentették az Envisatot, bár az természetesen – immár némán – tovább rója köreit az alig 800 km magas Föld körüli pályán.

A földi követőállomások kiterjedt hálózata segítségével próbáltak üzeneteket küldeni az űreszköznek, de ezek mind válasz nélkül maradtak. Mivel korábban a fedélzeti berendezések egyike sem mutatott a közelgő meghibásodásra utaló jeleket, más módon próbáltak információt szerezni az Envisat állapotáról. Használtak például földi készítésű radarképeket vagy a francia Pléiades-1 műholdnak az Envisatról készített felvételeit. Az egyik lehetséges magyarázat egy teljesítményszabályozó meghibásodása, ami a telemetriai kapcsolat leállásához vezethetett. Egy másik szóba jöhető hibaok egy olyan rövidzárlat a fedélzeti elektromos rendszerben, ami megindította a biztonsági üzemmódba való kapcsolást. Ha az automatikus folyamat közben valami nem ment rendben, akkor a műhold egy közbeeső állapotban maradhatott, ahonnan nem tudták feléleszteni. Bár a siker esélye egy hónap után rendkívül csekély, a hivatalos bejelentés ellenére a szakértői csapat még két hónapon át próbálkozhat, hátha sikerül csodát tenniük.

Az Envisat eddigi kitűnő teljesítménye, az eredetileg 5 évesre tervezett élettartam dupláját kitevő működési idő azt engedte remélni, hogy a bő 8 tonnás műhold még kibírja azt az időszakot, ameddig a felváltására épülő Sentinel holdak pályára nem kerülnek. Ez azonban sajnos nem vált valóra. Mindenesetre a több ezer terabájtnyi megfigyelési adat, a kb. 2500 tudományos publikáció mutatja, mekkora szerepe volt az Envisatnak a földfelszín, a légkör, az óceánok és a jégtakaró szemmel tartásában. Fedélzetén tízféle különböző tudományos műszer repült. Nem csak tudományos célú adatokat gyűjtött, de szolgálatszerű megfigyeléseket is végzett, amelyekkel például árvizek, olajömlések, más természeti és ember okozta katasztrófák elhárításában segített.

Az Envisat 10 éve képekben – az ESA rövidfilmjén.

Működésének tíz éve alatt az Envisat mérte az Északi-sarkvidék tengeri jégtakarójának csökkenését, nyaranta tanúja volt az Északnyugati átjáró rendszeres megnyílásának. Más műholdakkal együtt rendszeresen mérte a tengermagasságot, a vízfelszín hőmérsékletét. Hozzájárult az óceáni áramlások megfigyeléséhez és a víz klorofill-koncentrációjának globális méréséhez. Megállapította, hogy Ázsiában nő, Európában és Észak-Amerikában stagnál a levegő szennyezettsége. Szolgálatszerűen mérte a szén-dioxid és a metán koncentrációját, az antarktiszi ózonlyuk kiterjedését.

A szárazföldön figyelte az Antarktisz és Grönland gleccsereinek haladási sebességét, az erdősültség változását. Radarberendezésének ismételt mérései alapján földrengések, vulkánkitörések nyomán bekövetkezett felszínváltozások feltérképezéséhez segített, de alkalmas volt más eredetű felszínmozgások kimutatására – hazai vonatkozása miatt kiemeljük a kolontári vörösiszap-tározó gátjainak visszamenőleges mozgásvizsgálatában játszott szerepét.


Az utolsó, amelyet az Envisat készített, az ASAR (Advanced Synthetic Aperture Radar) műszer radarképe a Kanári-szigetekről. (Kép: ESA / Edisoft)

Az Envisattal kapcsolatban olyan sok hírt és űrfelvételt közöltünk az elmúlt tíz évben, hogy egyenként reménytelen lenne ezeket mind felsorolni. Olvasóinknak ajánljuk az Űrvilág Envisat rovatának archívumát. Az is valószínű, hogy bár a műhold már nem él, még a következő években is hallunk a mérési adataiból készült tanulmányokról.

Sőt magáról az Envisatról is, hiszen – mint arról 2010-ben hírt adtunk – még vagy 150 évig kering egyre alacsonyabb pályán, mielőtt a földi légkörbe lép és (részben) megsemmisül. Addig az irányíthatatlan, hatalmas tömegű és meglehetősen nagy kiterjedésű űrszemét potenciális veszélyforrásként lesz jelen. A legnagyobb bajt az okozná, ha egy-egy elháríthatatlan ütközés nyomán elkezdene szétdarabolódni, láncreakció-szerűen egyre több és több veszélyes részre bomlani. Egyelőre azonban még egyben van, s reméljük, hogy egy kis szerencsével hosszú időn át így is marad...

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021