Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Utazás a Marsra: álom vagy realitás? (3. rész)
(Rovat: Emberes Mars-utazás? - 2020.04.13 07:15.)

Vonaljegy retúr helyett?

A NASA költségvetésének csökkenése egyúttal a Mars-program újabb többéves halasztását jelentette. Emlékeztetőül: Kennedy elnök 1961. májusi beszéde után – „…még az évtized vége előtt embert küldünk a Holdra, és biztonságban vissza is hozzuk onnan…” –, októberben már starthelyen állt a Saturn rakéta alapváltozata, és 9 perces sikeres tesztrepülést hajtott végre. Márpedig a hordozórakéta kulcskérdés volt a Hold-programban, és ugyanilyen fontos szerepe lesz most is. De a tévutas Ares-elképzelés után kifejlesztendő Space Launch System (SLS, űrszállító rendszer) még mindig nem készült el. Érdekes viszont, hogy a Space Shuttle rendszertől eltérően az SLS-nek két változata lesz: a Block–1 személy-, a Block–2 teherszállításra. Ne felejtsük el, hogy az űrrepülőgépek összesen 135 alkalommal indultak a kozmoszba, de kettő megsemmisült 14 űrhajóssal a fedélzetén. A különválasztott rendszer biztonságosabb, mert tragédia esetén „csak” a hasznos teher semmisül meg, a személyzet nem. Ráadásul az Apollo mentőrakétájának korszerű változata is ott lesz az Orion tetején.


Az SLS teherszállító változata. Ezzel megoldható akár a holdbázisok, akár a Marson létesítendő telepek ellátása. (Fantáziakép: NASA)

Egy washingtoni és egy arizonai állami egyetemi professzor merész javaslattal kereste meg a NASA-t. Az ő elképzelésük alaposan lecsökkentené a 2030-as évekre jelzett első Mars-expedíció költségeit. Ennek mértéke akár a 80 százalékot is elérheti, de pestiesen szólva az apró betűs részben van a trükk: az űrhajó és az utasai csak az odautat teszik meg. Nem jönnek vissza, ezért megtakarítható a hazafelé vezető út kiadása. „Erre még nem vagyunk felkészülve” – kommentálta az ötletet Edgar Mitchell, aki hatodik emberként járt a Holdon. A NASA szóvivője azonnal cáfolt. Ők mindenképpen haza szeretnék hozni asztronautáikat. A két ötletgazda, Dirk Schulze-Makuch és Paul Davies viszont azt mondja, hogy ezt úgy kell felfogni, mint annak idején az Amerikába induló első telepes hajók utasait, akik nem öngyilkos küldetésként, hanem egy új élet kezdeteként vágtak neki az ismeretlennek.

Az odavezető út hat hónapot venne igénybe, és az űrhajók, mivel nem jönnének vissza, egyben az első telepesek lakóhelyeiként szolgálhatnának. Elvileg minden technológia, ami az expedícióhoz szükséges, már rendelkezésre áll, vagy karnyújtásnyi távolságban van. A professzorok elképzelése szerint először két idősebb, 60 év körüli asztronautával startolna az expedíció, akik két külön űrhajóban indulnának az útra, majd mások is csatlakoznának a lassan kiépülő telephez. Az ily módon megérkezett első embereket az egyéb nehézségek mellett az a pszichológiai teher is nyomasztaná, hogy ők már sosem térnek haza a Földre.


Az első telepesek olyan űrkabinokkal érkezhetnek le a Marsra, amelyek lakóhelyül szolgálnak a továbbiakban. (Fantáziakép: Mars One)

Mivel a NASA nem lelkesedett az ötletért, a két professzor a dinamikusan fejlődő magánűrhajózási cégek felé fordult. Nem ismert, hogy az ő ötletüket vette-e át az első űrturistaként ismert Dennis Tito, de az általa (is) finanszírozott Mars One terv kétségtelenül tartalmazta az egyutas koncepciót. Ráadásul a mai kor „igényének” megfelelően valóságshow-ként próbálták összelapátolni a szükséges pénzt. A jelentkezőket – közöttük volt magyar is – marsi körülmények között tartották, töméntelen kamera kereszttüzében. A tévés közvetítésekből és az egyéb befolyó pénzből remélték a nagy úthoz szükséges technikát előteremteni. (A Mars One 2019 elején csődöt jelentett. – A szerk.)

(Folytatjuk!)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021