Utazás a Marsra: álom vagy realitás? (2. rész)
(Rovat: Emberes Mars-utazás? - 2020.04.12 08:15.)

Mi a helyzet visszafelé?

Űrhajónkat ugyancsak az oppozíció előtt kevéssel kell indítani. Most a Naphoz közeledve fékezés helyett gyorsul, de a belső pályán gyorsabban haladó Föld egyszerűen beéri azt. Az égi mechanika törvényei szerint az űrhajók bármelyik irányba is menjenek, valamivel a szembenállás előtt indulnak, és valamennyivel utána érnek célba. Az oppozíció általában 780 naponta alakul ki (az eltérések a két égitest pályájának nem tökéletes kör alakjából erednek).

Ki ne ismerné a világon Edwin „Buzz” Aldrin nevét? Bár ő „csak” a második ember volt Neil Armstrong mögött, aki a Holdra lépett, de nem sokáig ült a babérjain. Az 1980-as évek közepén dolgozta ki az ún. cirkáló működési elvének alapjait, amelyen egy évtizeddel később további finomításokat is végrehajtott. Aldrin terve nem a történelmi első repülést könnyítené meg, hanem a jövőben kialakuló rendszeres járatok esetén eredményezne óriási megtakarítást. Az elképzelés egyszerű, a kivitelezés korántsem lesz az. Pontos időzítés esetén a Marsról ún. hosszú pályán visszatérő űrhajó hátulról éri majd el a Földet, kicsivel az oppozíció létrejötte előtt. Mivel a Föld szökési sebességénél már eleve gyorsabban érkezik, nem hajt végre fékező manővert, hanem bolygónk gravitációs erejét kihasználva csupán a Nap körüli ellipszissé nyújtja el a röppályáját. A folyamat során az űrhajó átveszi a Föld lendületének bizonyos hányadát. Ez a jelenség gravitációs rásegítés néven ismert, és a külső égitesteket megcélzó Voyager űrszondáknál alkalmazták először. Ezzel a módszerrel az űrhajó egy új Nap körüli pályára lendül, amely helyes időzítéssel egészen kiindulási helyéig vezeti vissza, a manőverezéshez szükséges elenyésző mennyiségtől eltekintve lényegében üzemanyag felhasználása nélkül. Ezután az űrhajó belép a bolygó légkörébe, és hőpajzsa segítségével lefékezve (a mozgási energiát hőenergiává alakítja át) Mars körüli pályára áll.

Edwin „Buzz” Aldrin a Holdon. A „cirkáló” elmélet megalapozásáért az első, ilyen szolgálatban lévő űrhajó minden bizonnyal az ő nevét fogja viselni. (Kép: NASA)

Elméletileg a „teljes ciklus” megoldás is létezik, amikor az űrhajó folytonosan ingázik a két égitest között 26 hónapos körfolyamatban. Megfelelő modulokat hozzá vagy több ilyen „teljes ciklusú” űrhajóhoz kapcsolva szinte nonstop megoldható a marsi bázisok utánpótlási anyagokkal, felszerelésekkel, gépekkel és űrhajósokkal, újabb telepesekkel való ellátása.

Állami vagy magán?

Ma már sokkal közelebbinek tűnik a vörös bolygó elérése, mint sok-sok éven át, hiszen a nem állami vállalatok egyre nagyobb szeletet követelnek maguknak abból a bizonyos űrtortából. Ez a folyamat a 21. század elejétől indult be; pár tízmillió dollárért már retúrjegyet lehetett váltani a Nemzetközi Űrállomásra, de ez még csak a gazdag, fizető űrutasok kedvtelésének számított. Igaz, a jegyeket „árusító” cégek sem panaszkodhattak. A busás haszonnal kecsegtető üzlet azonban nem ebben rejlett. Az űrrepülőgépek „nyugdíjba vonulása” miatt a NASA asztronautái már csak az orosz Szojuz űrhajókon tudtak és tudnak még ma is eljutni az ISS-re, és ugyanúgy dollártízmilliókat kell fizetniük a Roszkoszmosznak.

A földi „űrbe” azonnal benyomultak a nem állami vállalatok saját űrhajók és hordozórakéták kifejlesztésével. Közülük is kiemelkedik a SpaceX, elképesztő vezérigazgatója, Elon Musk vezetésével. A PayPal internetes fizetőrendszer eladása után a Tesla elektromos autó és a Falcon rakéta alapozta meg Musk világhírnevét. A SpaceX elsőként hozott létre egy olyan rakétát, amelynek első fokozata a kiürülés után nem a tengerbe zuhan. A Falcon-9 újabb változata már nem használja fel az összes hajtóanyagát, ezért a maradékkal vissza is tud térni egy kijelölt leszállóhelyre. Elon Musk azonban nem elégedett meg ezzel a sikerrel sem. Már be is jelentette, hogy a SpaceX elsőként fog eljutni a Marsra. De rosszul ismernénk Musk urat, ha ezt a leszállást végcélként jelölte volna meg. Nem, erről szó sincs, ő a bolygó gyarmatosításának tervét ismertette a jelenlévőkkel 2016 szeptemberében a Mexikóban megrendezett nemzetközi asztronautikai kongresszuson.

A visszatérő Falcon-9 rakétafokozat megáll a leszállóhelyen. A pontosságot jól mutatja a stabilizáló lábak helyzete a belső körhöz viszonyítva. Javítás, feltöltés után a rakétafokozat újból felhasználható. (Kép: SpaceX)

Musk csillaga kétségtelenül magasan áll, ennek ellenére üzleti megítélése ellentmondásos: nem minden szakértő nézi jó szemmel a ténykedését, hiszen volt ő már csődközelben is. A SpaceX-nek Mexikóban komoly ellenfele is akadt. A Lockheed Martin, a NASA Orion űrhajóját építő cég képviselői is bemutatták saját elképzelésüket.

A Lockheed Martin terve a Mars-utazásra az új, a cég által épített Orion űrhajókra épül. (Kép: Lockheed Martin)

De milyen stratégiát is kell alkalmazni? A válasz attól függ, hogy az Apollo paradigmájából indulunk-e ki, vagyis az első sikeres küldetések bizonyos tudományos kutatást végeznek, azután abbahagyják a további felderítést. A másik lehetőség, hogy a vörös bolygó és a világűr gazdasági hasznosítása érdekében az emberi tevékenységet – hosszú távon – az egész Naprendszerre kiterjesztjük. Ahogy John Marburger, az amerikai Tudomány- és Technológiapolitikai Hivatal igazgatója a 44. Robert H. Goddard-emlékszimpóziumon megnyitó beszédében kiemelte: „Nem lehet kétséges, hogy milyen választ adjunk arra a kérdésre, hogy a Naprendszert beépítsük-e a gazdasági szféránkba vagy sem.” Marburger rámutatott arra is, hogy George W. Bush elnök az űrkutatásról szóló víziójában valóban gazdasági célokra tervezte kiaknázni a Naprendszert, sőt a hivatalos amerikai politika rangjára emelte. A nyers szöveghez persze hozzátartoznak olyan „lágyító” kifejezések is, mint a civilizációnk megmentése, az emberiség hosszú távú jövője, a növekedés kultúrájának megőrzése, a társadalmunk sikeres fejlődése, az emberiség alkotó tevékenységének maximalizálása anélkül, hogy túlterhelnénk a Földet.

Mára az űrkutatás és az űripar, a kozmosz gazdasági kiaknázása visszavonhatatlanul kettévált. Úgy tűnik, hogy az utóbbi még felül is kerekedik, és ez a marsi tervek esetében is igaz. A bolygó feltárását egy nagyobb folyamat részének kell tekinteni, amely nem csupán egy – az Apollóhoz hasonló – küldetéssorozatot jelent, hanem olyan űrgazdaság kialakítását, amely exponenciális növekedésre képes az elkövetkező évtizedekben, évszázadokban.

(Folytatjuk!)