Az ESA Bulletin 172. száma
(Rovat: Élet a Földön kívül? - 2018.03.05 07:15.)

A 2017. IV. negyedévéről szóló Bulletin tematikus számnak tekinthető, az öt cikkből négy az asztrobiológia különböző aspektusait mutatja be.

Az ESA Bulletin 172. számának címlapja a 2017. júniusi NEEMO-22 tengeralatti gyakorlat két résztvevőjével. (Kép: ESA)

A bevezető cikk (Astrobiology – The search for life) szerzői megjelölik az asztrobiológia témáját. Mint olvashatjuk: „Az asztrobiológia gyarapítani igyekszik saját létezésünkre vonatkozó tudásunkat, de a tudományos és filozófiai kérdések mellett azzal is foglalkozik, milyen előnyei lehetnek a biológiai folyamatok alkalmazásának az iparban és az emberi tevékenység más területein. Emellett segít felkészülni a jövő – robotokkal és emberekkel végrehajtandó – űrküldetéseire, továbbá erősíti bolygóvédelmi elkötelezettségünket.” Érintik a földi élet keletkezésének problémáját, a régebbi elméleteket és megfontolásokat, egészen a Urey–Miller-kísérletig. Foglalkoznak az élet feltételeivel, és az extrém körülmények közt előforduló élettel. A földönkívüli életet illetően a Kepler-űrtávcső adatai alapján úgy becsülik, hogy a Tejútrendszerben akár 40 milliárd, a Földhöz hasonló méretű bolygó keringhet a Naphoz hasonló csillagok és vörös törpék lakható zónájában. Igaz, ezek közül még csak alig több mint 30-at sikerült azonosítani.

Két ESA-űrhajós, Pedro Duque (jobbra) és Matthias Maurer (balra) Edinburgh-ban, az Egyesült Királyság Asztrobiológiai Központjában Charles Cockell, a Központ vezetője irányításával az izraeli Negev-sivatagból gyűjtött Chroococcidiopsis baktériumok tenyészetét vizsgálja. A baktériumokat az Expose kísérletcsomagban egy évig az ISS külső platformján tartották. (Kép: ESA–S. Sechi)

A következő cikk (Extremophiles – Choosing organisms to study) az ember számára halálos környezetben is életképes szervezetekkel foglalkozik, amelyek szélsőségesen forró vagy hideg, száraz, oxigénmentes, arzéntartalmú vagy más szempontból különleges közegekben élnek. A Földön szép számmal akadnak ilyen körülmények, például az Antarktisz jege alatt 800 méter mélyen fekvő Whillans-tóban vagy a Yellowstone Nemzeti Park forró gejzírjeiben, ahol baktériumokat találtak, de másutt, hasonlóan szélsőséges körülmények közt gombák és zuzmók is előfordulnak. Ilyenekkel már űrkísérleteket is végrehajtottak, például 2005-ben a Foton-M2 küldetés során két zuzmófajt 14,6 napra kitettek a szabad világűrbe. A Földre visszahozott mintákat elemezve megállapították, hogy a zuzmók életképesek maradtak, és nem változott a fotoszintetizáló képességük. A cikk további példákat is említ a növényi magvak, a vírusok, a bonyolult vegyületek, a mikroszkopikus állatok és az archeák világából.

A Concordia Antarktiszi Kutatóállomáson dolgozó kutatók a jégtakaró alatt 800 méter mélyen is találtak baktériumokat. (Kép: ESA / IPEV / PNRA / B. Healey)

A harmadik cikkben (From Eureca to Expose and ExoMars – The evolving tools of astrobiology research) az ESA-nál immár negyedszázada folyó asztrobiológiai űrkísérletekről kapunk áttekintést. A kezdetet az 1990-es évek elején az orosz együttműködésben a világűrbe küldött kísérletek jelentették (Bion műholdak). Ezeket a kísérleteket az Eureca kísérleti platform követte, amelyet űrrepülőgéppel állítottak pályára és hoztak vissza 11 hónap elteltével. A Biopan kísérleti csomagokat orosz Foton műholdakon helyezték el. Ezeket az Expose platformok (–E, –R, –R2) követték, amelyeket az ISS Columbus, illetve Zvezda moduljainak külső felületére erősítettek fel.

Az Expose–R kísérletcsomagot a biológiai mintákkal 2009 márciusában erősítették fel a Zvezda modul külső felületére. (Kép: NASA)

A kísérletek tapasztalatai alapján az ESA újabb asztrobiológiai csomagot állít össze, amelyik 2019-ben vagy 2020-ban kerülhet fel az ISS külső részére. Hét kísérlet végrehajtását tervezik, újdonság, hogy bizonyos adatok már a kísérlet közben is a Földre továbbíthatók (a korábbi kísérletek teljesen passzívak voltak, a kutatók csak a visszahozott mintákat megvizsgálva jutottak adatokhoz). Az ESA asztrobiológiai programjának következő eszközei az ExoMars, a Jupiter jeges holdjaihoz indítandó JUICE, illetve az exobolygókat kutató Cheops és Plato lesznek.

1997. október 23-án Kazahsztánban ért földet az orosz Foton–11 műhold, amelyen az ESA kutatói a Biobox–3 csomagban és a külső térbe helyezett Biopan–2 egységen, valamint három önálló eszközzel 12 biológiai kísérletet végeztek. (Kép: ESA)

A negyedik cikkben (How to live in space without a spacesuit – Results of ESA’s astrobiology research) az ESA korábbi asztrobiológiai programjának néhány érdekes eredményéről olvashatunk. Az 1992 és 2007 között végrehajtott Biopan repülések során például kiderült, hogy egyes élőlények a szabad világűrben töltött két hét után is életképesek maradtak. Különböző egysejtűeken kívül baktériumok, növényi magvak, zuzmók és az apró medveállatkák is túlélték az űrbeli körülményeket. Megállapították azt is, hogy az űrben a biológiai mintákra veszélyt jelentő öt tényező (UV-sugárzás, vákuum, súlytalanság, hőmérséklet-ingadozás, kozmikus sugárzás) közül a Nap ibolyántúli sugárzása jelenti a legsúlyosabb, halálos veszélyt, bár vannak szervezetek, amelyek még ezt is túlélik.

A 4,4 tonnás Eureca (European Retrievable Carrier) platform platform 1992–93-ban 11 hónapig szabadon keringett a Föld körül. A képet az Eureca kihelyezése után az STS–46 űrrepülőgépes küldetés űrhajósai készítették. (Kép: ESA / NASA)

Az utolsó cikk a Guyanai Űrközpont történetét és a jelenleg is folyó fejlesztéseket mutatja be, ezt az írást később ismertetjük. A Bulletin utolsó oldalain az ESA jelenleg futó programjainak táblázatos és szöveges helyzetjelentését olvashatjuk. Szokás szerint megjelenik a kötetben az ESA legújabb kiadványainak felsorolása. Végül bejelentik, hogy „2018-ban az ESA Bulletin megjelenése rövid ideig szünetel”. Ezt követően „új kommunikációs élménnyel” lepik meg az olvasókat. Kíváncsian, de gyanakodva várjuk!