Túlélni az űrutazást...
(Rovat: Élet a Földön kívül? - 2008.09.09 18:00.)

...egy űrhajó belsejében sem garantált. Elsőként az állatok közül, egy apró élőlény példányai ezt kívül, a vákuumban és a sugárzásnak kitéve is megtették!

Az ezt igazoló kísérletet svéd vezetéssel, az ESA szervezésében végezték az orosz Foton-M3 visszatérő műholdon, 2007 szeptemberében. A szóban forgó többsejtű élőlény egy aprócska (legfeljebb 1,5 mm-es) teremtmény, a medveállatka (Tardigrada). Normális esetben nedves körülmények közt, például erdei mohában és zuzmóban él. Az állatka extrém körülmények közé kerülve képes minden élettevékenységet felfüggeszteni. Ha környezete kiszárad, képes bevárni, amíg élőhelyét újra elegendő víz éri. A hidegnek, melegnek, sugárzásnak ugyancsak ellenáll. Márpedig az űrben töltött tíz nap alatt a körülmények valóban különlegesek voltak: az emberek vagy a legtöbb más élőlény számára pillanatok alatt halálosak lettek volna.

Ilyenek az űrutazást a Foton-M3 külsején átvészelt állatkák. (Kép: R. Gillis, R.J. Haro, Department of Biology, University of Wisconsin - La Crosse)

A kutatók számára a legmeglepőbb az volt, ahogy a medveállatkák némelyike az ultraibolya sugárzást elviselte. (A légüres térrel és a kozmikus sugárzás hatásával láthatóan nem volt különösebb baj.) A Nap ultraibolya sugárzása a Föld felszínén, a légkör jótékony takarásában kb. ezerszer gyengébb, mint a Föld körüli pályán. A sugárzás hatására az élő szövet károsodik (gondoljunk csak a bőrünket érő napégésre), de módosulhat a sejtek genetikai állománya (így alakul ki például a bőrrák). A „túlélők” a Földre való visszatérés után újra képesek voltak szaporodni.

Feltételezik, hogy még azok a medveállatkák is, amelyek átvészelték a kísérletet, DNS sérüléseket szenvedtek, de valahogy képesek voltak ezeket kijavítani. Ha rájönnének arra, hogyan működött a folyamat, azt talán az orvosi kutatásokban is hasznosítani lehetne. Az eredményeket a Current Biology című szakfolyóiratban közölték.