Talán nem a „megfelelő” életnyomokat keressük a Marson
(Rovat: Curiosity, Élet a Földön kívül? - 2023.01.06 07:15.)

A korábbi feltételezésekkel ellentétben úgy tűnik, hogy mégsem kellett légköri oxigén a Marson talált mangán-oxid ásványok létrejöttéhez.

2016-ban az Űrvilág is beszámolt arról a kutatási eredményről, amely szerint a NASA Curiosity marsjárója mangán-oxidokat talált a Gale-kráter területén a homokkő repedéseiben, ásványi telérjeiben. Akkor arról volt szó, hogy a mangán-oxidok jelenléte víz, valamint oxigénben gazdag légkör jelenlétét feltételezi az ősi Marson, abban az időszakban, amikor ezek az ásványok keletkeztek.

A Curiosity rover egyik „önarcképe” a Marsról. (Kép: NASA / JPL)

Most egy amerikai egyetem (Washington University in St. Louis, Missouri) kutatóinak új kísérleti eredménye megkérdőjelezi ezt a következtetést. Szerintük ugyanis a marsihoz hasonló körülmények között légköri oxigén hiányában is létrejöhetnek mangán-oxidok. Az ilyen ásványok mostani jelenlétét összekötni az évmilliárdokkal ezelőtti oxigénben gazdag marsi légkörrel egy sor geokémiai tévedést feltételez. Az új kutatási eredményeket a Nature Geoscience folyóirat közölte.

A légköri oxigén helyett a Marson bőségesen előforduló halogén elemek, a klór és a bróm játszhattak inkább szerepet a mangán-oxidok létrejöttében. A kutatók a Marson is előforduló kloráttal és bromáttal végzett laboratóriumi kísérletek alapján állítják, hogy a vízben oldott mangán oxidációja leginkább így történhetett. A mangán-oxidok legalábbis több ezerszer vagy milliószor gyorsabban jöttek létre ilyen agresszív oxidálószerek segítségével, mint az a légköri O₂ jelenlétében várható volna. A munkához az ötletet egyébként az ivóvíz klórozásakor lejátszódó reakciók adták, jól példázva azt, hogy sokszor látszólag egymástól távol álló kutatási területek is összefügghetnek.

A kutatási eredmény alapjaiban kérdőjelezi meg a korai Mars, mint oxigéndús légkörrel rendelkező lakható bolygó feltételezését, amely a jelenleg is folyó, az egykori életnyomok fosszilis maradványainak megtalálására irányuló űrszondás helyszíni kutatások egyik fő hajtóereje. Az persze, hogy esetleg nem volt oxigénben gazdag az ősi marslégkör, nem jelenti szükségképpen azt, hogy ott valamiféle életforma ne alakulhatott volna ki – legfeljebb nem olyan, amilyenhez „hozzászoktunk”. Még itthon, a Földön is ismerünk olyan extremofil életformákat, amelyek fennmaradásához nincs szükség oxigénre. Szóval semmi ok arra, hogy egy új kísérleti eredmény miatt leállítsák a rovereket a Marson...