Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Felhőlesen a Marson
(Rovat: Curiosity, Távoli világok kutatói - 2017.08.23 07:15.)

Az öt éve a Marson dolgozó amerikai Curiosity rover eddigi legjobb felhőképeit küldte haza.

A Curiosity 2011 novemberében indult a Földről és 2012. augusztus 6-án landolt a vörös bolygón, annak is az egyenlítője közelében, nagyjából 5 fokos déli szélességnél. Azóta a Gale-kráterben dolgozik, 2014-ben pedig elkezdte megmászni az annak közepén magasodó hegy, az Aeolis Mons (a NASA közleményeinek szóhasználatával: Mount Sharp) oldalát. A küldetése fő célját már teljesítette: vizsgálatai nyomán bebizonyosodott, hogy a területen valamikor hosszabb időn, évmilliókon át állóvíz volt. Így elvileg egyes életformák számára kedvező környezet, víz és megfelelő ásványi anyagok voltak jelen. A hegy oldalán felfelé kapaszkodva most a különböző időszakoknak megfelelő rétegek vizsgálatával azt kutatja, hogyan alakult a környezet a Mars története folyamán.


A rover ezidáig mintegy 16 km-t gurult a Mars felszínén, miközben hosszabb-rövidebb időkre megállt a vizsgálatai elvégzéséhez. A térkép a július 9-i helyzetét, a leszállóhelytől (fent) eddig megtett és a tervezett utat (lent) ábrázolja, az 1750. marsi napon (sol). (Kép: NASA / JPL-Caltech / University of Arizona)

A Curiusity irányítói a marsjáró árbocán levő navigációs kamerákat (Navcam) általában arra használják, hogy megtervezzék az önjáró laboratórium útvonalát a következő célpontig. Néha azonban kivételt tesznek, mint ahogy az a múlt hónap közepén, július 17-én is történt. Az ég felé irányított kamerával rövid idő, négy perc leforgása alatt 8-8 képet készítettek. Az egyik sorozatot a zenit közelében, a másikat a déli horizont irányban vették fel a kora reggeli órákban. Már a zenit irányában felvett nyers képsorozaton is látszik a felhőminta változása, amit megfelelő feldolgozással ki tudtak emelni.


A Curiosity felhőképeinek felerősítéséhez először átlagolták a nyolc különálló felvétel képpontjainak intenzitását, majd ebből az átlagból levonták az egyes képeket. Így sikerült jobban kiemelni a változásokat. Ez az állókép a zenit irányában készített felvételsorozat egyik darabja. (Animált képsorozat: NASA / JPL-Caltech / York University)


A horizont irányában készült képen a domborzat is kivehető. Az animáción a változó árnyalatokat a felhők mozgásának kiemelésére irányuló képfeldolgozás módja okozza. (Animált képsorozat: NASA / JPL-Caltech / York University)

Nem ez az első eset, hogy a Mars felszínén tartózkodó űrszondákkal mozgó felhőket láttak a bolygó légkörében. Mind a Curiosity, mind például a NASA Phoenix leszállóegysége végzett ilyen megfigyeléseket – ez utóbbi az északi sarkvidék közelében. A mostani képsorozat azonban az eddigi legjobb ebben a kategóriában. A Curiosity egyébként ugyanazon a napon dél körül is megismételte a felvételsorozatot, de azokon a képeken már nem látszott semmi felhőre utaló jel. A rover feladatai közé nem csak a marsi kőzetek, de az időjárás vizsgálata is beletartozik.

A kutatók szerint a képeken látható vékony marsi felhők ugyanúgy apró jégkristályokból állnak, mint a földi cirruszok. A vízjég a levegőben lebegő porszemcséken kondenzálódik, amikor a hőmérséklet elég alacsony. A Marsnak a Nap körüli viszonylag elnyúltabb ellipszispályája miatt a bolygó Naptól mért távolsága nagyobb mértékben ingadozik, mint a Földé. Az elmúlt marsi évek során az egyenlítői térségben a felhők jellemzően akkor jelentek meg, amikor a bolygó a pályája mentén naptávolban tartózkodott. A mostani megfigyelések is ehhez az időszakhoz közel, de a naptávoli pont elérése előtt kb. két hónappal készültek, vagyis a „felhőszezon” kezdete táján. A Curiosity megfigyeléseiből ugyanakkor nehéz megállapítani, hogy ezek a felhők milyen felszín feletti magasságban keletkeztek.

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021