Szerves anyagok az Enceladusnál
(Rovat: Cassini - 2008.03.27 13:04.)

A Cassini március 12-ei közeli elrepülésének első érdekes eredményei szerint a hold gejzírfelhőjének anyaga szinte az üstökösökére emlékeztet.

A gejzírek létét maga a Cassini szonda tárta fel még 2005-ben, s azok azóta is foglalkoztatják a szakembereket.

A főleg vízmolekulák alkotta felhő szerkezetéről, sűrűségéről és összetételéről korábban a Cassini ultraibolya képalkotó spektrográfjával szereztek új információkat, amikor a felhő 2007. október 24-én elfedte a zéta Orionis csillagot. Ennek alapján állapították meg azt is, hogy az űreszköz biztonságban átrepülhet a gejzírfelhőn. A mérések során négy jól meghatározott kitörési pontot azonosítottak a hold felszínén. (Fantáziakép: NASA/JPL/Univ. of Colorado/SSI)

Amikor a Cassini „szimatot vett” a Szaturnusz Enceladus holdjának déli pólusa környékéről induló gejzírfelhőből, meglepő felfedezést tett. A hold körüli anyagfelhőben a víz, szén-dioxid és szén-monoxid mellett más, összetettebb molekulák (metán, propán, acetilén, formaldehid) is előfordultak, méghozzá a vártnál 20-szor nagyobb mennyiségben. Az immár szokásos – talán kissé merész – gondolati ugrás szerint ismét megnövekedett az esélye, hogy akár valamilyen életformát is találhatunk a Szaturnusz rendszerében. Senki sem tudja igazán, hogy pontosan hogyan is keletkezett az élet a Földön. Az biztos, hogy kellettek hozzá bizonyos szerves molekulák, víz, és még valami „szikra”, amitől a folyamat beindult. Asztrobiológiai szempontból mindenesetre az Enceladus a Naprendszer egyik legérdekesebb helyévé lépett elő.

A Cassini infravörös kamerája a közeli elhaladás során mérte a felszíni ún. tigriscsíkok (hasadékok) hőmérsékletét is, ami minden eddigi adatnál nagyobbnak adódótt. Nem kell persze földi értelemben magas hőmérsékletre gondolni: a melegebb sávok közepén -93°C-ot mértek. (Ez épp 93 fokkal melegebb, mint a környező felszín hőmérséklete.) Mindenesetre mélyebben, a felszín alatt a víz akár folyékony állapotban is lehet.

Hőtérkép az Enceladus déli pólusa körüli felszín egy részletéről. A nagyobb felbontású képeken egyértelműen azonosítottak két „forró” pontot, amelyek egyben az anyagkilövellések ismert kiinduló helyei. (Kép: NASA/JPL/SSI)

Az űrszonda idén augusztusban és októberben figyeli meg újra közelről az égitestet. A következő két évben még 5 megközelítés szerepel a programban.