Közelképek a fekete-fehér holdról
(Rovat: Cassini - 2007.09.15 08:36.)

A Szaturnusz körül keringő Cassini-űrszonda szeptember 10-én 1600 km-re haladt el a Iapetus mellett.

Ez több mint százszor kisebb távolság volt, mint amennyire a 2004-es megközelítéskor jutott a Cassini a holdhoz. Az esemény kiváló lehetőséget nyújtott képek készítésére és mérések végzésére. Az elkövetkező hetekben-hónapokban, a mérések kiértékelése után valószínűleg sokkal többet megtudunk majd erről a különös holdról: a felszín összetételéről, hőmérsékletéről, esetleg egy vékony légkörről, talán gázkitörésekről. Addig is néhány igen látványos felvételben gyönyörködhetünk.

A Szaturnusz harmadik legnagyobb holdjának alakja egy dióéra emlékeztet, az egyenlítője mentén húzódó, helyenként 20 km magas hegygerinc miatt.

A Iapetus kötött keringést végez a gyűrűs bolygó körül. Egyik, a haladás irányába eső féltekéje koromfekete (csupán a rá eső napfény 5%-át veri vissza), míg a másik félteke hófehér. A hold keringése során mutatott erős fényességváltozásait már felfedezője, Cassini (az űrszondának nevet adó XVII.-XVIII. századi francia csillagász) is felismerte. A sötét és világos féltekék kettősségére a Voyager-2 szolgáltatott egyértelmű helyszíni bizonyítékot 1981-ben (bár akkor majdnem 1 millió km volt a legkisebb távolsága a holdtól). Az égitest sűrűsége közel akkora, mint a vízé. A felszínt borító sötét rétegben talán széntartalmú szerves anyagok is találhatók.

Az egyenlítői hegyvonulat közelről. A felszín kráterekkel szabdalt.

A Cassini tudományos csapatának tagjai szerint kevés olyan bizarr hely van a Naprendszerben, mint épp a Iapetus. A hold furcsa alakja, a szinte pontosan az egyenlítő mentén kiemelkedő hegylánc, valamint a kettős színű fekete-fehér felszín kialakulása mind a megfejtendő rejtélyek közé tartozik.

Ez a felvétel a fekete és a fehér régiók határvidékén készült. A kráterek alját és oldalát foltokban fekete anyag borítja. A kép kb. 35 km-es részletet ábrázol. (Képek: NASA/JPL/Space Science Institute)