Vendée Globe: vitorlásverseny az űrkorszakban
(Rovat: Biztonságos közlekedés, GMES - Copernicus , Galileo - 2020.12.07 08:15.)

November 8-án 33 elszánt hajós vágott neki a Föld megkerülésének. Miben segítenek nekik a műholdak?

A mezőny a nyugat-franciaországi Les Sables-D’Olonne kikötőjéből indult. A versenyzők feladata, hogy egymaguk, megállás nélkül körbevitorlázzák bolygónkat. Az út hossza mintegy 45 ezer kilométer, az első szakaszon az Atlanti-óceán vizét szelik, dél felé tartva.

Az Antarktiszt körülölelő Déli-óceánhoz érve gondot okozhatnak a hajósoknak a jéghegyek. A műholdaktól – például az európai Copernicus program Sentinel-1 radaros műholdpárosától – azonban hasznos segítséget kaphatnak. A radaros műholdak ugyanis könnyűszerrel megkülönböztetik a szabad vízfelszínt a rajta úszó jéghegyektől, észleléseiket pedig sem az esetleges felhőzet, sem az éjszaka nem zavarja. A Vendée Globe versenyzőinek biztonsága érdekében egy térképet állítanak össze a jéghegymentes területekről.

A Vendée Globe versenyzőit segítve, a jéghegyekkel való ütközés veszélyének megelőzése érdekében ezt a területet tartják megfigyelés alatt a Sentinel-1 radarképek alapján. (Kép: CLS / ESA / Google Earth)

A feladathoz a Sentinel-3 műholdak radaros magasságmérőitől (altimétereitől) származó adatok is hasznosíthatók, hiszen ezek is alkalmasak a tenger felszínén úszó nagyobb jéghegyek kimutatására, mozgásuk követésére. A francia CLS – az ország űrügynökségének (CNES) egyik vállalkozása – a két Copernicus Sentinel-3 műhold altiméteres mérései mellett még az európai–amerikai Jason-3 és a francia–indiai Saral/Altika műholdakra is támaszkodik.

Az Európai Unió űrprogramjának másik alappillére, a Galileo navigációs rendszer is kiveszi a részét a hajósok segítéséből. Itt nem csak a kézenfekvő alkalmazásra, a helymeghatározásra kell gondolni, hanem a mentésre is. A Galileo műholdakon is elhelyeztek ugyanis olyan berendezéseket, amelyek a nemzetközi KOSZPASZ-SARSAT műholdas keresési és mentési rendszer keretében érkező rádiós segélyjelzések detektálására és továbbítására alkalmasak. A Vendée Globe egyik magányos hajósa, Kevin Escoffier is ennek köszönheti az életét. November utolsó napján, a Jóreménység fokától kb. 1000 km-re délre a viharban kettétört és elsüllyedt a vitorlása. Mentőtutaján hánykolódva 11 órát várt a segítségre, amely azért érkezhetett oda egyáltalán, mert a tutaj a vízzel érintkezve automatikusan aktiválta a 406 MHz-es frekvencián működő KOSZPASZ-SARSAT jeladót. Az elkezdte továbbítani az SOS jeleket, valamint a hajósnak a műholdas helymeghatározásból ismert koordinátáit.

A hajótörést szenvedett Kevin Escoffier, itt még a PRB nevű vitorlásán. (Kép: Kevin Escoffier)

Az 1982-ben nemzetközi együttműködéssel létrehozott KOSZPASZ-SARSAT azóta sok ezer ember életét mentette meg. Escoffier esetében a riasztás nem csak a területileg illetékes ausztráliai központba futott be, de a Vendée Globe versenyközpontja is értesítette a legközelebb járó hajósukat, hogy induljon a társa segítségére. Végül Jean Le Cam volt az, aki először a helyszínre ért és a fedélzetre tudta venni szerencsétlenül járt társát.