Európai mozaik – 2024. február (1. rész)
(Rovat: Az űrállomás és kontinensünk, Az Ariane rakéták , A nemzetbiztonságért - 2024.02.28 09:15.)

Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Európai Űrügynökség (ESA)

Az ESA legújabb, innovatív 3D fémnyomtatója februárban üzembe állt a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). A 180 kg-os (!) eszközt (fenti képünkön) még az NG-20-as repülést teljesítő Cygnus teherűrhajó vitte fel január legvégén az ISS-re, és azt Andreas Mogensen installálta. Az eszközt az ISS európai moduljában (Columbus) található European Drawer Rack Mark II „szekrényébe” építette be. Mint emlékezetes, az ISS-en már vannak 3D polimernyomtatók, ám ez az eszköz (nem csak az európai modulban) az első ilyen, fémnyomtatásra képes berendezés. A 3D nyomtatót akár a Földről is (táv)irányíthatják. A fejlesztés és a felküldés költségeit az Airbus Defence and Space, a Space SAS és az ESA közösen állta. Az üzembe helyezéskor az Airbus egyik prominense közölte, hogy a berendezés továbbfejlesztett változatai valamikor majd a Hold és a Mars felszínén üzemelő bázisok építésének és üzemeltetésének lehetnek fontos eszközei. A berendezés által készített első mintákat Mogensen fogja „hazahozni”, és azok az ESA kölni Űrhajóskiképző Központjába, egy dán fémipari kutatócsoporthoz, valamint még további két (meg nem nevezett) európai kutatóhelyre fognak eljutni.

Az ESA Transportable Optical Ground Station (ETOGS, ESA szállítható optikai földi állomás), ahogy azt nevei is sugallja, egy mobil, egyetlen konténerbe integrált, 80 cm átmérőjű teleszkóppal ellátott optikai adatátviteli rendszer. Az ETOGS Európán belül bárhova elszállítható, és akár távcsöves megfigyelésre (pl. műholdkövetés és -megfigyelés), akár lézertávmérésre (lézeres prizmákkal felszerelt geodéziai, vagy távérzékelő műholdak pályameghatározásához) is használható eredeti feladatán túl. Ám, ahogy említettük, a legfontosabb feladata az optikai kommunikáció. A február folyamán bemutatott, 6 m hosszú konténerbe integrált rendszer korábban az űrügynökség Optikai és Optoelektronikai Laboratóriumának teszteszköze volt. Ám most „kikölcsönözhetővé” vált különféle projektekre – beleértve akár az űrtörmelékek (űrszemét) pályájának lézertávmérős követést. Mielőtt azonban olvasóink ötleteikkel kezdik bombázni az ESA-t, azt fontos hangsúlyozni, hogy elsőbbséget élvez a a NASA Psyche szondájával tervezett kísérlet, s ebben egy Görögországgal közös projekt. Ezt utóbbiban az athéni Nemzeti Obszervatórium telepíteni ideiglenes jelleggel az ETOGS-ot a Kryoneri Obszervatóriumba. A cél annak demonstrálása, hogy lehetséges 7 kW-os jel felsugárzása a NASA Psyche szondájára, amely azt majd visszaküldi. A végcél pedig az, hogy a kapcsolat 2,7 csillagászati egység, azaz kb. 403 millió km távolságon is működjön majd. Az ETOPS-sal végzett első kísérletek alapján a görögök majd megépítenének egy fix telepítésű állomást az ESA részbeni támogatásával. Ám ez még messze van. Az első lépés az lesz, hogy az égen „állni látszó” ESA Alphasat geostacionárius műholddal kommunikáljanak 36 000 km-es geostacionárius pályáján…

Ariane Group

Február második hetében a brémai (Németország), majd a Le Havre-i (Franciaország) kikötőben berakodták Canopée nevű (hibrid meghajtású és rakétaelemek szállítására épített) európai hajóba az első Ariane-6 rakéta első (központi) és második (felső) fokozatait. A hajó február végén futott be a Francia Guyana-i Kourou város Pariacabo nevű kikötőjébe. Innen az európai űrközpontig tartó utolsó pár kilométert kamionokkal tették meg a fokozatok. A főfokozat (és a benne lévő Vulcain-2.1 hajtómű) a franciaországi Les Mureaux-ban, míg a második fokozat a benne lévő Vinci hajtóművel és segédhajtóművel (APU) Brémában készült (balra). Az előbbi hajtóműnek egyszer 8 percig kell majd működnie, míg az utóbbi többszöri gyújtásra képes. A két fokozatot majd vízszintesen szerelik össze Kourou-ban, és csak miután függőleges helyzetbe állították, kerülnek rá a gyorsítórakéták, majd pedig a hasznos teher és az orrburkolat.

De ennyire ne szaladjunk előre, hisz e sorok írásakor még csak az biztos, hogy a Canopée (lent) február 22-én (egy 10 napig tartó, 7000 km-es út végén) rendben befutott Pariacabo kikötőjébe. A kép egyébként azt is megmagyarázza, hogy az Ariane Group hajója egy ilyen utat miért képes 30%-kal kevesebb üzemanyaggal megtenni, mint egy „hagyományos”, dízelmotoros, azonos méretű teherhajó. Jól megfigyelhetők a hajó felvonható (persze 21. századi!) vitorlái.

Artemis

Január 23-án Belgium, majd február 9-én Giorgos Gerapetritis Görögország külügyminisztere aláírásával Athén is csatlakozott az Artemis Egyezményhez (Artemis Accords). Az aláírással a belgák lettek az Artemis projekt 34., míg a hellének a 35. tagországa. A statisztikák kedvelőinek: a fentiekkel az ESA 22 tagországából már 12 csatlakozott – plusz Bulgária, amelyik együttműködő állam. Ez azt is jelenti, hogy az Európai Unió 27 tagállamából 12 vált eddig Artemis résztvevővé is. Régiónkból eddig egyébként Bulgária, Csehország, Lengyelország, Románia és Ukrajna írta alá az – Uruguay február 15-i csatlakozásával már 36 tagúvá bővült – együttműködési szerződést.

Védelmi alkalmazások

2022-ben az EDF (European Defence Found, Európai Védelmi Alap) elindította a REACTS programot. A REACTS (Responsive European Architecture for Space) célja az európai védelmi képességek javítása azzal, hogy kialakítanak egy robusztus, és reagáló (azaz válaszra is képes) űrhálózatot, az RSS-t (Responsive Space System). A kezdeményezés szerint a REACTS-nak köszönhetően az öreg kontinensnek egyszer majd képessé kell válnia arra, hogy nagyon gyorsan küldjön fel műholdakat bizonyos pályákra, és azok ott már 72 órán belül meg is kezdjék az adatok küldését. A fejlesztések egyik mérföldköveként most kiválasztották a D-Orbit nevű vállalatot, hogy részletesen megvizsgálja, hogy ehhez milyen orbitális szállító járművek (OTV, Orbital Transfer Vehicle) fejlesztése szükséges. Meg kell határozniuk az elérendő pályákat, az oda juttató eszközök alapparamétereit (hajtómű és hajtóanyag jellemzői, műhold–rakéta interfészek paraméterei), valamint az OTV-khez kapcsolódó logisztikai kihívásokat (tárolás és szükséges földi eszközök.)

A német F126-os fregattosztály tagjait (képünkön) a Thales SurfSAT-L műholdas távközlési rendszerével szerelik fel. A rendszer többféle műholdas kommunikációs terminált használ, de kiegészül egy tantermi kiképzőrendszerrel is. Az F126-os típusú fregattok lesznek a német haditengerészet legnagyobb hajói, és olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy a Föld bármelyik óceánján vagy tengerén bevethetők legyenek. Épp emiatt kiemelt fontosságúak nagy hatótávolságú és titkosított kommunikációs rendszereik. A francia SurfSAT-L-t nagyobb méretű hajókra (fregattoktól a repülőgép-anyahajóig) használják Franciaország, valamint öt másik európai és közel-keleti ország haditengerészeteinél. A geostacionárius (GEO) műholdakat használó rendszer hajófedélzeti termináljai olyan antennamozgató rendszereket alkalmaznak, amelyek a legviharosabb tengeren is képesek az antennát a 36 000 km-re lévő GEO műholdra irányozni, és azon az irányon tartani. A terminálok képesek a radar-, térkép- és kép/videóadatok átvitelére éppúgy, mint beszédkommunikációra. Az F126-osokon alkalmazott rendszer három hullámsávban (Ka-mil, Ka-civil és X) képesek üzemelni, és a GEO holdakon kívül egyes közepes magasságú (MEO) konstellációkat is tudnak használni.

(Folytatjuk!)