Európai mozaik – 2021. szeptember
(Rovat: Az űrállomás és kontinensünk, Az Ariane rakéták , Környezetünk védelme - 2021.10.04 07:15.)

Havi sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Űrhajósok

Október 4-én először veszi át francia állampolgár a Nemzetközi Űrállomás (ISS) parancsnoki pozícióját. Ekkor adja ugyanis át tisztségét Akihiko Hoside (JAXA, Japán) asztronauta az ESA űrhajósának, az Alpha küldetést teljesítő Thomas Pesquet-nek (képünkön jobbra). Ráadásul – nagyjából egy hónappal később – érkezik majd a német Matthias Maurer ESA-űrhajós az ISS-re (a képen balra), a Cosmic Kiss projektben (három amerikai asztronautával, egy Crew Dragon fedélzetén). Akkortól pedig újabb „elsőség” születhet: úgy lehet egy ESA-űrhajós parancsnok, hogy egy másik ESA-asztronauta is a fedélzeten tartózkodik.

Matthias Maurer és Thomas Pesquet, űrrepüléseikre készülve. (Kép: ESA)

Ezek az érdekességek az ESA szeptember 9-i sajtótájékoztatóján hangoztak el az első európai ISS-parancsnok, Frank De Winne szájából. De Winne azt is elmondta, hogy a(z akkori) tervek szerint a francia spationaute november elején-közepén térhet vissza a Földre egy Crew Dragonnal, a német Raumfahrer fél évig fog az űrállomáson tartózkodni, és 2022 áprilisában landol bolygónkon. Ahogy arról korábban írtunk, az 51 éves Maurer több mint hat évet várt mostani – első – űrutazására, hisz még a 2015 júliusában indított ESA űrhajósosztály tagja volt. A Cosmic Kiss hat hónapos program keretében mintegy 100 különféle űrkísérletben fog részt venni, melyek közül három tucat lesz német.

Ariane-ügyek

Hat évnyi munka, 900 ezer köbméternyi föld megmozgatása, 55 ezer m³ beton és 8000 m³ szerkezeti acél felhasználása után, szeptember 29-én átadták a legújabb Ariane indítóállást! Az új Ariane-6 indítóasztal és segédlétesítményei Francia Guyana immár nyolcadik hasonló létesítménye. Az új startállás – mely a Diamant, Europe, Ariane-1–5 és a Vega rakéták hasonló létesítményeit követően állhat majd szolgálatba – 450 helyi és mintegy 150 európai ember erőfeszítésének az eredménye. Az ELA-4-ről az első rakéta 2022-ben emelkedhet a magasba.

Népes és magas rangú delegáció az ELA-4 átadásakor, köztük Sébastien Lecornu (a Francia Tengerentúli Területek minisztere), Philippe Baptiste (a francia CNES elnöke és ügyvezetője), Daniel Neuenschwander (az Európai Űrügynökség űrszállításokért felelős igazgatója), André-Hubert Roussel (az ArianeGroup vezetője), Stéphane Israel (Az Arianespace vezetője) és Gabriel Serville (Francia Guyana Regionális Igazgatásának elnöke). (Kép: CNES)

Egyre több az űreszköz

A D-Orbit brit részlege 2,197 millió euró értékű szerződést írt alá az ESA-val, melynek értelmében a vállalat megkezdi egy Deorbit Kit (keringési pályáról letérítő készlet) megépítésének első lépéseit (Phase 1). Az ESA a munkát az ügynökség űrbiztonsági programjának (Space Safety Programme, S2P) keretéből finanszírozza. A kit egy olyan, moduláris hardver–szoftver–hajtómű–üzemanyag rendszer lesz, mely gyakorlatilag bármilyen méretű, formájú és tömegű műholdra felszerelhető. A készlettel szemben az is elvárás, hogy akkor is lehessen működtetni, ha a műhold már nem reagál földi parancsokra, vagy egyáltalán nem lehet vele kommunikálni. (Ez valószínűleg azt jelenti, hogy a kitnek saját kommunikációs rendszere is lesz.) A kit első (demonstrációs célú) repülésén a tervek szerint egy Vega rakéta Vespa(műholdkivető) adapterére lesz felszerelve. A Vespa (és a hozzá hasonló más kisműholdszállító és -kivető eszközök) általában „kint ragadnak” valamilyen átmeneti pályán. A 2025-ös (?) demonstráció célja az lesz, hogy bizonyítsák: a „süket” és manőverezni képtelen Vespa önmegsemmisítő pályára kerülhet a Deorbit Kitnek köszönhetően. A D-Orbit által vezetett konzorcium tagjai (Airbus Defence and Space, ArianeGroup, GMV Innovating Solutions és az Optical Structural Solutions) szeptember 8-án már meg is tartották projektindító (kick-off) találkozójukat.

Az űrtevékenység egyre inkább üzletté válik, és egyre több a különféle kereskedelmi műhold, illetve műholdsereg. (Egyes várakozások szerint csak évtizedünkben mintegy 15 ezer kisebb-nagyobb űreszköz juthat Föld körüli pályára, miközben az elmúlt bő hat évtizedben összesen került a világűrbe kb. 6000 objektum!) Erre válaszul a német DLR (Repülési és Űrügynökség) szeptember 24-én bejelentette hogy egy a műholdak repülését koordináló szervezetet hoz létre, Launch Coordination Center néven. Úgy gondolják, hogy a jelen és a jövő gyorsan indítható (kisebb) rakétáinak és kisműholdas rakományaiknak a biztonságos pályára állítását a hagyományos – „emberi” – eljárások képtelenek lesznek kezelni. Szükség lesz olyan, magas szinten automatizált irányító és koordináló központra, mely a tengeri és a légi közlekedés résztvevőivel, illetve a műholdakat indítókkal elvégzi a szinte beavatkozás nélküli légtér-koordinációkat a rakéták emelkedésekor. A központot a DLR Braunschweigben működő Institute of Flight Guidance létesítményében hozzák létre. Az elképzelések szerint a DLR koordinációs központja egy-egy tervező és repülésmenedzselő komponenst alakít itt ki, melyek egyfajta interfészként működnek majd a légi és a tengeri forgalmakat irányító szervezetek, illetve a német űrrepülési irányítóközpont (GSOC) között.