Starliner: idő előtt vissza
(Rovat: Az űrállomás és az USA, Űrturisták és magánűrhajók - 2019.12.21 13:15.)

A Boeing új űrhajója próbarepülésének kezdetén nem megfelelő pályára állt. Nem tud eljutni a Nemzetközi Űrállomásig (ISS), ezért várhatóan holnap idő előtt visszatér a Földre.

A CST-100 Starliner az egyike azon személyszállító űrhajóknak, amelyeket a NASA támogatásával, kereskedelmi alapon fejlesztenek, hogy az amerikaiak saját területükről, saját hordozórakéták és űrjárművek igénybe vételével oldhassák meg az ISS személyzetcseréjét. A Starliner a program két résztvevője közül az egyik vállalat, a Boeing gyártmánya. December 20-án jött el a napja, hogy több éves késlekedés után, egyelőre űrhajósok nélkül próbarepülésre induljon a Starliner. Az űrhajót egy Atlas-5 hordozórakéta állította pályára a floridai Cape Canaveral bázisról.

A Starliner Boe-OFT jelű próbarepülésének kezdetén még minden rendben volt. (Kép: Walter Scriptunas II / Spaceflight Now)

Az Atlas-5 rendben eljuttatta az űrhajót alacsony Föld körüli pályára, ami önmagában megnyugtató teljesítmény, hiszen az eddig maximálisan sikeres és megbízható hordozórakétával korábban emberek szállítására szánt űrhajót még nem indítottak. Így ez is a teszt fontos része volt, mielőtt hús-vér űrhajósokat ültetnének a rakéta tetejére. (A Starliner próbarepülésén a valódi személyzetet egy Rosie becenevű bábu helyettesítette.) Az Atlas-5-tel kapcsolatos változtatások között érdemes megemlíteni a megkettőzött hajtóművű Centaur végfokozatot, az aerodinamikai stabilitást segítő plusz burkolati elemet, és az indítás során követett szokatlan emelkedési pályát. Ez utóbbit úgy tervezték meg, hogy a majdani űrhajósokat minél kisebb g-terhelés érje, ha esetleg valamilyen anomália miatt a mentőrendszert kéne használniuk start közben. Az Atlas-5 feladata volt a Starliner felgyorsítása közel akkora sebességre, ami a stabil Föld körüli pálya eléréséhez szükséges. A további gyorsítás a Centaurra maradt. Mindez rendben meg is történt, a felemelkedést követő mintegy 15 percen belül. Vagyis a hordozóeszköz megtette a dolgát, a próba ebből a szempontból teljesen sikeresnek mondható.

A Starliner a Föld körüli pályán. (Fantáziakép: Boeing)

A baj a Starliner önállósodása után kezdődött. Az űreszköz nem a megfelelő pályán kötött ki, és a hajtóanyagából olyan nagy mennyiséget használt el, hogy a maradékkal már nem kísérelhették meg a Nemzetközi Űrállomás elérését. A földi irányítók ezért úgy döntöttek, hogy a tervezett 8 nap helyett mindössze 2 napos repülést követően visszahozzák az űrhajót a Földre. Ezzel legalább a landolás műveletsorozatát is tudják gyakorolni. Ami tehát mindenképp „kimaradt” a próbaút tervezett programjából, az az ISS megközelítése, az automatikus csatlakozás, illetve később a leválás. Természetesen így nem jut el az űrállomásra a Starliner fedélzetén Rosie bábu, valamint a kb. 300 kg-nyi rakomány sem, benne az ISS lakóinak szánt karácsonyi meglepetésekkel...

Amit az okokról egyelőre tudni lehet, az röviden a következő. A Starliner fedélzeti rendszere belső órájának hibája miatt az űrhajó elvesztette a helyes „időérzékét”. Hajtóműveinek a Földről való felemelkedés után mintegy 31 perc elteltével 40 másodpercen át kellet volna működni, hogy a pálya legalacsonyabb (földközeli) pontjának magasságát megemeljék annyira, hogy az űreszköz ne fékeződjön le a légkör felső rétegeiben, mielőtt meg tudna tenni egy teljes, másfél órás kört a bolygó körül. Az óra hibájából azonban a rendszer „azt hitte”, hogy a repülés egy másik szakaszában járnak, és ennek megfelelően kezdte el a Starliner térbeli irányának beállítását. Ez pedig a kelleténél több hajtóanyagot emésztett fel, így el is dőlt, hogy már nem marad belőle elég az ISS megközelítéséhez. A földi irányítók észlelték a hibát, meg is próbáltak közbelépni, de épp a kritikus időszakban, rövid időre nem volt távközlési kapcsolat a Starlinerrel, így a Földről nem tudták felülbírálni a hibás automatikát. (Az indítást követően Jim Bridenstine, a NASA vezetője részvételével tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy ha lettek volna emberek a fedélzeten, akkor nem csak hogy nem lettek volna veszélyben, de minden bizonnyal meg is oldották volna ezt a problémát, kézi irányításra kapcsolva.) Mire helyreállt a kapcsolat, egy kicsit már késő volt: bár végül Föld körüli pályán tudták tartani a Starlinert, nem olyanon, amilyenre szükség lett volna.

A Boeing űrhajója tehát stabil Föld körüli pályára állt, amit az irányítók a lehetőségekhez képest úgy alakítanak, hogy a leszállás során azért minél több tesztelési célt elérhessenek, még akkor is, ha most kényszerűségből nem az ISS-ről érkezik az űrhajó. Az Új-Mexikó államban levő White Sands bázison, ahová eredetileg is visszatért volna a Starliner, vasárnap két lehetőség kínálkozik majd a leszállásra. Az egyik magyar idő szerint 17 óra körül, a másik 21:50 táján.

Bridenstine a pénteki sajtótájékoztatón elmondta, hogy még túl korai megállapítani, mekkora további késést okozhat a programban a Starliner hibás működése. A NASA illetékes vezetői elvileg azt sem tartják kizártnak, hogy az első emberes repülés végül anélkül történjen majd meg, hogy az automatikus csatlakozást az ISS-hez előzetesen élesben kipróbálták volna. Ehhez persze nem árt, ha legalább a többi kritikus művelet próbája jól sikerül – a startról ezt már lehet tudni, a leszállásról pedig hamarosan kiderül, hogyan zajlik.

A Starliner landolása, alul az ütközést csillapítani hivatott légpárnákkal – egyelőre még csak fantáziaképen, hamarosan élőben az új-mexikói White Sands bázison. (Kép: Boeing)