Mi várható 2019-ben? (1. rész)
(Rovat: Az űrállomás és az USA, Az űrállomás és Oroszország , Űrturisták és magánűrhajók - 2019.01.07 07:15.)

Szokásos évkezdő cikksorozatunk első részében az emberes űrrepülés 2019-ben várható fontos eseményeit vesszük sorra.

Ami késik, nem múlik... Már tavaly januárban is – persze nem saját kútfőből – azt jövendöltük, hogy 2018-ban elindulnak az első magánfejlesztésű amerikai űrhajók, amelyek majd a NASA megbízásából űrhajósokat visznek a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Mint jól ismert, amerikai űrhajósok 2011-óta, vagyis mióta az űrrepülőgépek használatát beszüntették, kizárólag orosz Szojuz űrhajókkal utazhatnak az ISS-re és onnan haza. Így az Egyesült Államokban nagy várakozás előzi meg a SpaceX és a Boeing által készített emberes űrhajók bemutatkozását.

A felfokozott várakozás persze nem szabad, hogy sietséget okozzon. A legfontosabb szempont a biztonság, és ahogyan a legtöbb új űrfejlesztésnél, a jelek szerint itt sem sikerült előre pontosan meghatározni, hogy mikorra érkezhet el a kipróbálás ideje. De most már tényleg nagyon közel van! Olyannyira, hogy a munkában némileg előrébb járó SpaceX Dragon-2 (Crew Dragon) űrhajójának első, még emberek nélküli próbarepülése, amely az SpX-DM1 jelzést kapta, akár heteken belül elindulhat. Az indítást január 18-ára tervezik, az űrhajót pályára állító Falcon-9 rakéta a floridai Kennedy Űrközpont 39A starthelyéről emelkedik majd a magasba.

A Crew Dragon az űrállomáshoz való dokkolás előtt. (Fantáziakép: NASA / SpaceX)

Az űreszköz automata üzemmódban megközelíti az ISS-t és csatlakozik hozzá. Néhány hétig ott marad, majd elpróbálják vele a visszatérést is. Ahogy a Dragon teherszállító változata, úgy a Crew Dragon kapszulája is a Csendes-óceán vizére érkezik vissza. Ha pedig a rendszerek próbája során minden jól működik, az év közepe táján elindulhat az első emberes út (SpX-DM2) is. A Crew Dragon berepülésre kijelölt személyzet Douglas Hurley és Robert Behnken – korábban mindketten két alkalommal vettek már részt űrutazáson. 2019 végére talán még korai előrejelzéseket tenni, de ha minden igaz, októberben már jöhet az első menetrendszerű út is (Crew Dragon USCV-1).

A Boeing CST-100 Starliner nevű űrhajója előre láthatólag márciusban kezdi első, még űrhajósok nélküli tesztrepülését (Boe-OFT) az ISS-hez, ahol mintegy 1 hónapon át tartózkodik majd. Egy Atlas-5 rakétával indul, ugyancsak Floridából, a Cape Canaveral bázis 41-es starthelyéről. Szárazföldre tér vissza, az Egyesült Államok nyugati részén kijelölendő területre.

A Starliner dokkolása az ISS-hez. (Fantáziakép: Boeing)

Akár már 2019. augusztusban sor kerülhet a Starliner első emberes repülésére (Boe-CFT) is. Itt a személyzet három főből áll majd: Christopher Ferguson, Eric Boe és Nicole Mann. (A második űrhajós vezetékneve csak véletlenül egyezik meg a küldetés jelölésében szereplő Boe rövidítéssel, ami a gyártó Boeing cégre utal...). Ferguson eddig háromszor, Boe kétszer vett részt űrutazáson, a NASA űrhajósnője, Nicole Mann viszont újonc.

A Nemzetközi Űrállomás személyzetcseréjében természetesen 2019-ben is szerepet kapnak az orosz Szojuz űrhajók. A menetrendben fennakadást okozott a Szojuz MSZ-10 októberi startbalesete. Az akkor kényszerleszállást elszenvedett kétfős személyzet tagjai, Alekszej Ovcsinyin és Nick Hague az új év elején új lehetőséget kapnak. A Szojuzok tervezett éves menetrendje nyilván változhat a 2019-es egyéb események, például az amerikai űrhajók sikere vagy késései függvényében. Most, az év elején ez várható:

• Szojuz MSZ-12 (február 28.) – Alekszej Ovcsinyin (Oroszország), Nick Hague, Christina Koch (USA)
• Szojuz MSZ-13 (július 24.) – Alekszandr Szkvorcov (Oroszország), Luca Parmitano (ESA / Olaszország), Andrew Morgan (USA)
• Szojuz MSZ-14 (szeptember 4.) – emberek nélküli repülés automata üzemmódban, az eddig csak műhold- és teherűrhajó-indításokra használt, modernizált Szojuz-2.1a hordozórakétára való áttérés tesztelésére

A Szojuz MSZ-13 lesz az utolsó orosz űrhajó, ahol a NASA által a Roszkoszmosztól megvásárolt helyen utazik űrhajós. Ez nem jelenti azt, hogy később nem fordulnak elő amerikai űrhajósok Szojuzokon, de ennek az alapja már a kölcsönös együttműködés és csere lesz. Vagyis a magánfejlesztésű amerikai űrhajókon is repülnek majd oroszok. Így lehet biztosítani, hogy az ISS-en még vészhelyzetben is (amikor esetleg a személyzet egy részének el kell hagynia a bázist) mindig tartózkodjon fent legalább egy orosz és egy amerikai, akik képesek a saját rendszereik működtetésére. Így a tervek szerint később is évente két amerikai űrhajós utazik majd Szojuzzal, és ugyanennyi orosz „vendéget” szállítanak majd amerikai űrhajókkal az ISS-re.

Az orosz jelenlétet, a személyzet létszámát az ISS-en az elmúlt időszakban korlátozta a készülő orosz tudományos kísérleti modul (Nauka) késlekedése. Most úgy tűnik, hogy 2019 vége felé ez is elindulhat egy Proton-M rakétával, így utána bőven lesz munkája az orosz űrhajósoknak a fedélzeten.

Az ISS ellátmánnyal, kísérleti eszközökkel és tartalék alkatrészekkel való ellátása is folytatódik. A forgalomban levő teherűrhajó-típusok közül az orosz Progressz a tervek szerint háromszor indul 2019-ben: az MSZ-11 márciusban, az MSZ-12 júniusban és az MSZ-13 decemberben. Ez utóbbi repülése függ a Nauka modul felbocsátásának idejétől is, hiszen az ahhoz szánt berendezések is bekerülnek a Progressz rakterébe. Az amerikai Cygnus teherűrhajók közül 2019-ben kettő indulhat, áprilisban és októberben. A japán HTV teherűrhajók sorozatának 8. darabja várhatóan az év második felében látogat az űrállomáshoz.

Ami a kínai emberes űrállomásprogramot illeti, tavaly januárban még arról írtunk, hogy a Tienho-1 (Tianhe-1), a modulrendszerű új kínai űrállomás első egysége az év vége felé vagy 2019 elején pályára állhat. Az év közben azonban olyan hírek érkeztek, hogy a program csúszik és ez az esemény 2020 előtt nem várható.

Évkezdő sorozatunk második részében a remélt új műholdakról, a befejező részben a bolygóközi űrszondás programok 2019-re várható érdekességeiről közlünk összeállítást.