A halva született űrhajó: 20 éve repült a Burán (2. rész)
(Rovat: Az Enyergija és a Burán - 2008.11.16 10:00.)

A Burán, ha volt is benne „koppintás”, mindenképpen önálló fejlesztésű űrhajó volt, nem is beszélve a tőle elválaszthatatlan Enyergija rakétáról. A Szovjetunió nagyszerűt alkotott az űrrepülőgépes műfajban, ám a politikai változás menthetetlenül elsöpörte.

A szovjet és amerikai űrrepülőgépek között levő fő különbségek:

• A Burán alkalmas volt automata és ember irányította repülésre egyaránt, míg a space shuttle eleinte nem volt képes automatikus repülésre, később is csak biztonsági tartalékként szolgáló leszállító automatikát építettek be, amelyet éles repülésre sosem alkalmaztak.
• A hővédelem a legkritikusabb területen, az orrkúpon és a szárny belépőélén volt különböző, a Buránnak nem voltak RCC elemei.
• A Burán két sugárhajtóművel is fel lett szerelve, míg a Shuttle kizárólag vitorlázva volt képes repülni.
• A Burán 30 tonna, az űrrepülőgép a korai időszakban csak 25 tonna pályára állítására volt képes (később a korszerűsítések hatására a shuttle saját tömege könnyebb lett, amivel párhuzamosan nőtt a feljuttatható hasznos tömeg is). A visszahozható tömeg 20 tonna, szemben az űrrepülőgép 15 tonnájával.
• A Burán kormányhajtóművei más hajtóanyaggal, oxigén/kerozin hajtással működtek, amely biztonságosabb és kevésbé mérgező, mint a Shuttle monometil-hidrazin/nitrogén-tetroxid fúvókái.
• A Burán siklószáma 6,5 volt, a space shuttle 5,5-es értékével szemben, azaz a szovjet gép jobb repülési tulajdonságokkal rendelkezett.

Az Enyegija hordozórendszerben levő különbségek:

• A Burán nem volt integráns része a hordozórakétának (az STS rendszer főhajtóműveit az űrrepülőgép hordozza), inkább csak a hasznos terhet képviselte az Enyergija oldalán.
• Az Enyergija nem csak egyetlen rakétának készült, inkább egy rendszernek, és nem csak a Burán hordozására szánták. Modulos felépítése révén 80 tonnától egészen 200 tonnáig alkalmas volt terhek feljuttatására, ám később erre már nem került sor.
• Az Enyergija alkalmas lett volna a Holdhoz is űrhajót juttatni, míg az STS csak az alacsony Föld körüli pályára volt alkalmas.
• Az Enyergija tisztán folyékony hajtóanyaggal működő rakéta, míg az STS gyorsítófokozata szilárd hajtóanyagú.

A szovjet űrrepülőgép-programban összesen két űrsikló épült meg (közel) teljes kiépítésben, a program nevét viselő Burán (Hóvihar) és a Ptyicska (Madárka). További három gép épült volna még, amelyek már a Burán és a Ptyicska berepülési programja alapján átalakított, továbbfejlesztett és a tényleges emberes repülésekre alkalmas változatok lettek volna. Ezek közül az első is csak nagyjából 50 százalékos készültségi állapotban volt a program leállításakor (egyes források szerint a neve is megvolt már: Bajkál). Az első repülésre kijelölt Burán inkább volt prototípus, mint kiérlelt eszköz. Nem volt benne életfenntartó rendszer, még a műszerfal műszerei sem működtek benne (azaz inkább az STS program Enterprise orbiteréhez volt hasonló, mintsem a Columbiáéhoz).

Az első repülésre végül 1988. november 15-én került sor. A történelmi repülés egy nagyon egyszerű teszt volt: a Burán automatikus üzemmódban mindössze két keringést végzett egy 206 perces repülésen. A leszállás sima volt, a bajkonuri kifutópályán a közepes oldalszél ellenére a kijelölt ponthoz képest mindössze 3 méteres oldalirányú és 10 méteres hosszirányú eltérést rögzítettek a szenzorok. Az automatikus rendszer és a Burán jól vizsgázott.

Ám a politika ahogy életre hívta a programot, úgy hirtelen véget is vetett neki. A repülés után pénzügyi okokból felfüggesztették a berepülést, a további orbiterek sem épültek tovább. A Szovjetunió minden eresztékében recsegett-ropogott és végül a szétesésére sem kellett sokat várni. A válságba süllyedő egykori nagyhatalomnak elfogytak a pénzügyi lehetőségei és ennek elsőként esett áldozatul a szovjet/orosz űrkutatás. A kilátástalan helyzetben végül 1993. június 30-án hivatalosan is törölték a programot.

Az űrrepülőgép-flottát szanaszét hordták, különböző kiállítások darabjaivá váltak a jobbára működésképtelen makettek, viszont maga a Burán ma már nem létezik. A bajkonuri hangár, amelyben tárolták, összeomlott, maga alá temetve az egykori szovjet legendát is.