Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Európai mozaik – 2021. május (1. rész)
(Rovat: Az Ariane rakéták, Európa igáslovai a világűrben - 2021.06.03 06:15.)

Havi sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.

Ariane-ügyek

Május 10-én jelentették Párizsból, hogy elkészült a fejlesztés alatt álló Ariane-6 nehézrakéta első orrburkolata (amely immár repülő példány). A hasznos teher borítása 20 m magas, átmérője 5,4 m és egyelőre a teher maketjével kezdik meg az illesztési és egyéb teszteket. A két elem (két fél „kagyló”) szénszálas kompozitból készült a svájci RUAG-nál, s közvetlenül innen érkezett Kourou-ba a vizsgálatokhoz.

Május 12-én az ArianeGroup jelentette, hogy az első Ariane-6-ba szánt APU (Auxiliary Power Unit, segédhajtómű) sikeresen átment az összes teszten és hamarosan beépíthetik az első „hot-fire” rakétahajtómű égési próbákhoz, melyekre a német DLR lampoldshauseni létesítményében kerül sor. Az APU legfontosabb feladatai:

  • a rakéta tartályainak nyomás alá helyezése,
  • a Vinci hajtómű repülés közbeni újraindításának elősegítése,
  • (szükség esetén, már a világűrben) egy kevés extra tolóerő biztosítása, valamint
  • a kiégett fokozat letérítése a pályáról és a sűrű légkörbe vezérlése (az önmegsemmisüléshez).

Az ESA párizsi főhadiszállásáról május 18-án jelentették, hogy az ügynökség két új szerződést írt alá az ArianeGrouppal. A Prometheus-szerződés keretében ki kell fejleszteni egy többször felhasználható, alacsony(abb) költségű hajtóművet (képünkön). A Phoebus-szerződés értelmében egy új – a jelenleg fejlesztés és építés alatt állónál könnyebb – Ariane-6 végfokozatot kell megvalósítani. A két kontraktus értéke mintegy 135, illetve 14,6 millió euró.


A Prometheus-szerződés sikere esetén egy könnyebb, és többször felhasználható, 120 tonna tolóerejű hajtómű születne meg. (Az Ariane-5 Vulcain-2 hajtóműve 100 tonnás tolóerőt biztosít, ráadásul az új hajtómű gyártási költségei is jelentősen csökkennének.) Ezen túl 2025-re el kell érni, hogy a hajtóműnek akár a 70%-a 3D nyomtatással készüljön a vállalat ottobrunni (Németország) üzemében. Amennyiben így lesz, akkor az Ariane-6 rakétákat az évtized második felében ezekkel a rakétamotorokkal upgrade-elik, létrehozva az Ariane Nextet.


A Phoebus (Prototype of a Higly OptimizEd UpperStage) program célja egy teljesen új, szénszálas Ariane-6 végfokozat, az Icarus (Innovative Carbon ARiane Upper Stage) kifejlesztése. Ez könnyebb lesz a jelenlegi fémszerkezetnél, és szintén (már csak) az Ariane Next rakéták (vagy ha úgy jobban tetszik: a második generációs Ariane-6-ok) eleme lesz.

ESA Space Rider

A Thales Alenia Space Italia fejleszti az ESA Space Rider nevű kisméretű, személyzet nélküli, „lifting body” többször felhasználható űreszközét. A szárny nélküli, „felhajtóerőt termelő test” kialakítású eszköz a Vega-C rakétával indulna alacsony Föld körüli pályára, ahol kísérleteket végezhetne, illetve kisméretű műholdakat indítana. Maximum két hónapos keringést követően – műszaki egységétől megszabadulva – a sűrű légkörben történő fékezést követően nagy siklószámú ejtőernyővel manőverezve szállna le.


Május közepén a francia SENER szerződést írt alá a Thalesszel, melynek értelmében az előző cég fogja kifejleszteni a Space Rider GNC navigációs és irányító rendszerét (Guidance, Navigation and Control). A SENER-nek már van ilyen jellegű tapasztalata, hisz ők építették a Space Rider előtanulmányaként, hiper- és szuperszonikus teszthez létrehozott, és 2015-ben „reptetett” IXV-t (Intermediate eXperimental Vehicle). Az ESA Space Rider egy Vega-C orrán, legkorábban 2023-ban indulhat a világűrbe.

Brit űrkikötők

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy valóban lesz(nek) brit űrkikötő(k)! Ahogy arról októberben beszámoltunk, Nagy-Britaniában összesen két olyan terület is van – a Shetland-szigetek (Skócia), és Cornwall (Wales) –, ahol megépülhetnének az első európai űrhajózási rakétaindító helyek. A tervek elől újabb akadály hárult el, amikor május harmadik hetében a Brit Űrügynökség (UK Space) és a Polgári Repülésügyi Felügyelet a parlament elé terjesztette az elképzeléshez kapcsolódó új szabályozásokat. Amennyiben a parlament (és persze a befektetők) is gyorsan végzik a dolgukat, akkor akár már 2022-ben elstartolhat az első könnyű rakéta a szigetországból.

(Folytatjuk!)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2024