Űrvilág
Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Kolumbusz nyomán: Neil Armstrong (3. rész)
(Rovat: Az Apollo holdprogram - 2019.07.17 07:15.)

Sorozatunkban a holdraszállás 50. évfordulóján felidézzük annak a három embernek az életét, akik a főszereplők voltak abban a színdarabban, amely a 60-as évek Amerikájában játszódott...

...és olyan szerzők írták, mint Robert Goddard, John F. Kennedy, vagy Wernher von Braun. Ők voltak az első holdutazók.

Armstrong a Gemini-programba cseppent a NASA futó projektjei közé. Az alapkiképzést követően ez azt jelentette, hogy minden egyes űrhajóst kivezényelték egy-egy gyártó vállalathoz, ahol az űrhajó valamely részegysége készült. Ezen munka közben az első konkrét jelölés is hamar megjött a számára: Deke Slayton, az űrhajósok személyzeti főnöke a Gemini–5 tartalék legénységébe jelölte ki. Ez egyben azt is jelentette, hogy mivel létezett egy informális személyzeti rotáció (először tartalékba jelölnek, kihagysz két repülést, majd tagja lehetsz egy ténylegesen repülő személyzetnek), hogy hamarosan jön a tűzkeresztség, egy valódi űrrepülés.

A Gemini-8 volt az, amikor tényleg eljött a pillanat és Armstrong az űrbe készülődhetett, oldalán Dave Scott másodpilótával. Méghozzá rögtön történelmet írni, mivel a Gemini-8 feladata a világ első összekapcsolódása volt az űrben két űrhajó között. 1966. március 16-án elstartolt előbb az Agena célrakéta, amellyel majd találkozott fenn a két űrhajós, majd a 100 perc elteltével a Gemini-8 is útnak indult, Az űrhajó – és az Agena – pályáját úgy határozták meg, hogy lényegében beavatkozás nélkül, automatikusan közel került a két űrhajó egymáshoz, csak a végső szakaszban, az utolsó száz métereken kellett az űrhajósoknak kezelnie a kormányokat, hogy a két űrhajó egymásra találjon. A kormánynál pedig éppen Armstrong ült. A világ legegyszerűbb módján a parancsnok odanavigálta a Geminit az Agenához, majd összedokkoltak. Ahogy büszkén jelentették az irányításnak a sikert, szinte azonnal feltűnt, hogy valami baj van, az űrhajó forogni kezdett. Előzőleg azt az instrukciót kapták, hogyha bármi baj lenne, váljanak le az Agenáról, mivel azzal lehet a baj (okulva az előző repülésből, ahol tényleg a célrakétában támadt hiba). Leváltak, de bár ne tették volna, a forgás gyorsult, a helyzet egyre rosszabbra fordult. Már-már ott tartottak (másodpercenként egyet fordult az űrhajó a forgástengelye körül), hogy az űrhajósok elájulnak, vagy akár meg is halnak, amikor Armstrong feltalálta magát. Leállította az elsődleges kormányrendszert és elővett egy olyat, amit csak később, a visszatéréskor lett volna szabad neki. Ezzel elhárította a bajt, megállította a forgást, cserébe a biztonsági protokoll szerint azonnal le kellett szállniuk. A Gemini-8 a legtöbb feladatát tekintve dolga végezetlenül, az eredetileg tervezett Atlanti-óceán helyett a Csendes-óceánon, mindössze 6 keringés után leszállt. De ami a fő lényeg volt, az űrhajósok épségben hazatértek, hála Armstrong hideg fejének.


Armstrong és Scott Hawaii-n. (Kép: NASA)

A hideg fejének máskor is hasznát látta. A Gemini-program alatt történt – már Houstonba költöztek a családdal Kaliforniából –, hogy egy éjszaka füstszagra ébredtek. Annak rendje és módja szerint égett a fejük felett a ház. Rémült versenyfutás kezdődött az idővel, a felriadt szomszédból Ed White, Armstrong egyik legjobb barátja ugrott át – szó szerint – a kerítésen és segített menteni a gyerekeket, az értékeket. Armstrong filmekbe illő módon, törülközőben ment be a lángoló házba fiáért, Rickyért, aki rémülten, megkövülve várta, hogy apa érte menjen. Az összes emléktárgya elvesztése árán élték túl a kalandot. (A hiba oka banális volt: a rohamtempóban épült űrhajóskolónia házainál tényleg a sietség dominált és az építők egy szeget véletlenül beleütöttek egy elektromos kábelbe, ahonnan egyenes út vezetett a zárlathoz és a tűzhöz).

Ahogy telt-múlt az idő, úgy kerültek egyre közelebb Kennedy felhívásának a teljesítéséhez – „…embert juttatunk a Holdra…és biztonságban haza is hozzuk…” Armstrong először az Apollo-9 tartalék legénységének parancsnoki tisztét kapta, legénységként a Gemini–12 párosával, Jim Lovellel és Buzz Aldrinnal. Aztán előbb Lovell helyet cserét Mike Collins-szal (mivel annál porckorongsérvet állapítottak meg és a műtét miatt kikerült az Apollo-9 eredeti legénységéből, majd felépülve beejtőernyőzött a tartalékok közé). Majd magát a küldetést is kicserélték, az Apollo-9 helyet cserélt az Apollo–8-cal, a feladatait is átszabták és egyenesen a Holdhoz küldték.


Armstrong, Aldrin és Collins 1969 májusában. (Kép: NASA)

Még a Holdnál járt az Apollo-8, amikor Slayton félrevonta Armstrongot az irányítóközpont egy csendesebb részére és két dolgot mondott neki. Egyrészt, hogy ő lesz az Apollo–11 parancsnoka és nagyon úgy néz ki, hogy a 11-es lesz az első kísérlet, amikor ténylegesen megpróbálnak leszállni a Hold felszínén. A másik, hogy ha Armstrong akarja, akkor Slayton szívesen kicseréli a nehezen kezelhető Aldrint, a sokkal könnyebb természetű Lovellre. Armstrong az első felvetésre igent mondott, a másodikra nemet. A második felvetésről hamar megbizonyosodhatott, hogy mennyi súrlódást rejt Aldrinnal együtt dolgozni. Aldrinnak valóban rossz híre volt a kollégák között és erre rá is szolgált azzal a vitával, amikor azt kezdte feszegetni, hogy ki lesz, aki először száll ki a Holdon a holdkompból, kiből válik történelmi személyiség. Szerinte neki kell ennek lennie, mivel a Gemini-programban is a másodpilóta szállt ki mindig az űrhajóból. Aldrin mindenhol korteshadjáratot folytatott, hogy ő szállhasson ki elsőként, ami azonban a NASA vezetésének sem tetszett. Végül született egy technikai alapokon nyugvó döntés: a holdkomp ajtaja jobbra nyílik és azon a parancsnok tud kiszállni elsőként, helyet cserélni pedig nincs mód. Pár űrhajós felvonta a szemöldökét, mert számos módja volt annak, hogy ezt áthidalják. Az igazi adu ász magyarázat vagy harminc évvel később hangzott el Chris Kraft, az irányítás főnöke tollából: a NASA vezetése jellembelileg sokkal inkább Armstrongot favorizálta, hogy ő legyen az első és inkább kreáltak egy technikai magyarázatot, hogy ne sértsék meg Aldrint, de Armstrong volt „A Kiválasztott”.

(Folytatjuk!)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2024