Apollo-8, alulnézetből
(Rovat: Az Apollo holdprogram - 2018.12.21 13:51.)

Ma 50 éve, hogy elindult az Apollo program első küldetése a Hold felé, akkor még csak az égitest megkerülésére.

A jelentős események sajátossága, hogy évfordulóikról 5–10 évente megemlékezünk. Márpedig az Apollo-8 repülése igencsak jelentős űrtörténeti mérföldkő volt, akkor jutottak ugyanis első alkalommal emberek az alacsony Föld körüli pályák térségén túlra. Az Űrvilág hírportál is elég régóta létezik már ahhoz, hogy egész sora legyen a megemlékezéseinknek. Írtunk az Apollo-8-ról 2003-ban, a 35. évfordulón, s felidéztük a küldetést a 40. és a 45. évfordulón is. Most, hogy elérkezett a fél évszázados jubileum, talán nem érdemes ismétlésekbe bocsátkoznunk. Olvasóinknak természetesen jó szívvel ajánljuk, hogy visszaidézzék 5, 10 és 15 éve megjelent cikkeinket, amelyek a lap aljáról egy-egy egérkattintással könnyen elérhetők.

Az 1968. december 21-én indított amerikai Apollo-8 űrhajó utasai, Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders akkor karácsonykor elsőként kerülték meg a Holdat. (Kép: NASA)

Miről érdemes akkor még írni, ami nem lerágott csont? A Space News portál cikke szolgált ötletként, amelyben a szerző, Anthony M. Rutkowski saját emlékei alapján meséli el az indítóállás 37. és 39. számú kameráinak történetét.

Az Apollo holdprogramban használt Saturn-V (Saturn-5) hordozórakéta, Werhner von Braun alkotása volt az, ami végső soron lehetővé tette John F. Kennedy ígéretének, a holdraszállásnak a valóra váltását. Amikor az Apollo-8 űrhajót magasba emelő rakéta 1968. december 21-én, világidőben 12:51-kor (tehát percre pontosan cikkünk megjelenése előtt 50 évvel) elindult Floridából, rövid időre tévénézők milliói figyelték az eseményeket és láthatták a rakéta öt hatalmas F1 hajtóművének beindulását. A hajtóműveket a szakemberek alulról, a lehető legközelebbről is figyelték, a kamerák képeinek sarkában a 37-es és 39-es számok voltak láthatók.

A speciális kamerákat a lángterelő nyílás két oldalán helyezték el. Később mindegyik Apollo űrhajó indításakor szerepet kaptak. Természetesen nem az volt a céljuk, hogy látványos felvételekkel lássák el a nagyközönséget. A monumentális F1 hajtóművek beindítása és a teljes tolóerő elérése közel 9 másodpercet vett igénybe és egy bonyolult rendszer tökéletes működését követelte meg. Ez idő alatt egy csomó dolog meghibásodhatott, így amikor az első emberes Apollo űrhajó elindult a Hold felé, von Braun és csapata mindenképpen látni szerette volna, mi történik „alul” a rakéta hajtóműveivel. Elméletileg az első 8,9 másodpercben még le lehetett volna állítani a start folyamatát, ha valami rendellenességet tapasztalnak.

A feladat megoldása végül a General Electric alkalmazásában álló, az Apollo programon dolgozó egyik fiatal mérnökre – a Space News mostani cikkének írójára – hárult. A kamerák és tartószerkezeteik csapatmunkában készültek el a Kennedy Űrközpont 39A starthelyénél. Az eszközöknek rövid időre olyan hőmérsékletet kellett kibírniuk, ami a Nap felszíni hőmérsékletét is meghaladta. A szomszédos lángterelő kerámiaborításának anyaga a start során elpárolgott és bevonta a kamera nyílását, így azt minden Saturn-V indításhoz ki kellett cserélni. Ettől eltekintve a 37-es és 39-es kamerák addig soha nem látott képeket közvetítettek az óriásrakéta indításairól – alulnézetből. Manapság, amikor számos kameraállásból, sőt a hordozórakéták fokozataira szerelt kamerákról is láthatunk képeket, videókat az űreszközök indítása során, érdemes visszaemlékezni az 50 évvel ezelőtti megoldásra.

Az Apollo-8 startjának korabeli tévéközvetítése. (Forrás: ABC News / Dan Beaumont Space Museum / Youtube)